Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az eszement szex & drogok & rock ’n’ roll memoárok magyar kiadásainak sorában ezúttal Al Jourgensen kerül sorra. A szerző maga Alien Jourgensen, a Ministry, Revolting Cocks, stb frontembere, az ipari metal pápája, valamint Jon Wiederhorn, aki többek között Scott Iannek is segített megírni az önéletrajzát (A gitáros faszi az Anthraxből). A fordító és egyben a kiadó Dudich Ákos, aki ezt a művet is közösségi finanszírozásra építi, akárcsak Rex Brown (A Pantera igaz története – belső szemmel), vagy Max Cavalera (My Bloody Roots – A Sepulturától a Soulfly-ig és azon túl) könyvét, amik itt érhetőek el.
Al Jourgensen nem okoz csalódást: humorosan, kritikusan, szarkasztikusan, néha már-már túl őszintén tárja fel a történteket. Kubából indulunk, hogy aztán Al gyerekként megélje a gyökértelenséget Amerikában, húzós családi traumákon essen keresztül, majd 15 évesen már el is merüljön a drogok és az alkohol világában. Megtudhatjuk például, melyik album készítése alatt milyen szerekkel élt. Bármit kipróbált, amit elé raktak, volt bolondok házában, háromszor élesztették újra, levágták az egyik nagy lábujját, kivették a fél gyomrát és egyszer kis híján amputálni kellett a jobb karját. Zenész akart lenni, de végül rocksztár lett annak minden előnyével és hátrányával.
Jó szar apa lehettem. Az én szüleim se jeleskedtek, de nekik megvoltak a nyomós érveik. Én egyszerűen csak… nem voltam jelen. Egyedül karácsonykor erőltettem meg magam. A Karácsonyi lidércnyomás című mesét olvastam fel Adrienne-nek kettesben. Nagyjából ez volt az egyetlen alkalom, amikor valami tartalmasat csináltunk együtt. Másnap pedig megnéztük A sebhelyesarcút. Ez volt a karácsonyi filmünk. Öt éven keresztül mindig ez volt a program, végül megelégelte. „Apa, te beteg vagy” – szögezte le. Időnként próbáltam összeszedni magam, olyan kiemelt fontosságú napokon, mint például a születésnapja, de nagy általánosságban elmondható, hogy hidegen hagyott. Van is lelkifurdalásom miatta. Nem voltam képes felnőni a feladathoz. Hagytam, hogy Patty oldja meg ezt a problémát. Én túlságosan is el voltam foglalva életem két értelmével: a zenével és a droggal. E kettő mellett nem maradt hely a lányom számára.
Al nyíltan beszél függőségeiről, politikai állásfoglalásairól, ufós kalandjairól és arról, miért szereti az Anthraxet, vagy utálja Henry Rollinst, és hogyan kötött életre szóló barátságot Burton C. Bell-lel, vagy Timothy Learyvel. Bármilyen meglepő is, a szintipoptól az ipari metálon át a countryzenéig vezetett az útja, úgyhogy zenei szempontból is bővelkedünk kanyarokban. A Ministry – Al Jourgensen elveszett evangéliuma tocsog a dekadenciában, kemikáliákban, vérben, tragédiában és humorban: mindenből a végleteket kapjuk. Ozzy Osbourne is megnyalná a tíz ujját, ha olvasná!
Al önéletrajzának a magyar kiadása tavasszal várható, és már elő is rendelhető itt: az előrendelők nemcsak egyszerűen segítik a könyv megjelenését, hanem egyúttal fel is kerül a nevük az egyik oldal fejlécébe.
