Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Egyes zenekarok akkor sem adnának gyenge show-t, ha cateringjüket Laci bácsi Teletáljától hozatnák a szervezők, a backstage-ükben pedig a Rocky Cellar lenne a legminőségibb sörkülönlegesség. Nos, az Offspring pont nem ilyen. Magyarországi látogatásaik során kirobbanó, mérsékelten lelkes és pállott dromedárherét megszégyenítően löttyedt formában egyaránt láthattuk őket, így egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ez a koncert mit tartogat majd az egybegyűlteknek. Az pedig, hogy egy gyenge félház jött össze a Tüskecsarnokban, mindenre adott okot, csak reménykedésre nem. (Bűnbakként akár a pár nappal korábbi, parkos Rise Against-bulit is megnevezhetnénk, de a hiba talán mégis inkább a 15 ezer körüli állójegyben volt keresendő. Ez utóbbi megvásárlói pedig joggal helyezhették egy kontextusba Istent és a szexet, mikor szembesültek vele, hogy a jóval olcsóbb ülő- és állóhelyek között szabad az átjárás.) Na, és erre mit csinálnak Dexter Hollandék? Kisujjból kirázzák eddigi legfaszább hazai koncertjüket. (Fotók: Artlasso)
Előttük azonban még az Anti-Flag tolt le szűk egy órát a megszokott vehemenciával. Tény, hogy Bad Religionék jobb dalszerzők, NOFX-ék viccesebbek (ha épp nem tömegmészárlásokon humorizálnak), de a pittsburghi dallamos punkok mindenkettőjüknél intenzívebbek élőben. Forradalmi hevületüket még az sem nagyon törte le, hogy az említett félház negyede a csarnokon kívül cigizett vagy csapolt sörért állt be a végeláthatatlan sorokba. Alt-rightot ostorozó szónoklatokból természetesen nem volt hiány: a négyes számára aligha létezett volna nagyobb ajándék annál, ha a szingapúri meetingen zsák kerül Trump fejére, majd élete végéig takaríthatja Phenjanban a Kedves Vezető fiának hörcsögketrecét. A saját dalok mellett a Clash Should I Stay Or Should I Go-ja is előkerült, majd a performansz a Brandenburg Gate-tel ért véget. Az Anti-Flag tisztában volt vele, hogy ma nem ők a főszereplők, de szokásukhoz híven meghaltak a színpadon – a szó nemes értelmében.
Kétféle koncertlátogató létezik: aki egy-egy buli előtt megnézi a Setlist.fm-et, és elmondja másoknak, milyen felhozatal várható, valamint aki ezen embertípust saját lábszárcsontjával verné agyon. Nos, bevallom, én az előbbi csoportba tartozom, így tisztában vagyok vele, hogy az Offspring előszeretettel variál a setlisten, és olykor ritkaságokat is hajlandó előkapni a sublót aljából. Az Americana pl. kapásból nem volt magától értetődő nyitódal, ugyanakkor kellően megalapozta a népünnepély-gyanús hangulatot. A zenekar utoljára a Smash lemez nosztalgiaturnéján volt ennyire jó formában, a tavalyi fezenes enerváltságnak itt nyoma sem volt. Ehhez vélhetőleg az is hozzájárult, hogy az SZTK-keretes szemüveg és gazdateste, Noodles egyaránt jelen volt a színpadon. Utóbbi ráadásul DIO-pólóban feszített. (#metalvilla) Dexter professzor ugyan profilból már Fritz Wepperre hajaz a Derrickből, de amíg lemezminőségben énekel végig egy koncertet, ezt igazán nem róhatjuk fel neki negatívumként. Offspring-koncertbeszámolókban viszonylag ritkán említik meg Greg K-t, ami voltaképpen tökéletesen érthető. Ő ugyanis a megtestesült négyhúros sztereotípiagyűjtemény: hozzá képest a nemcsak a kisegítő turnégitáros volt exhibicionista vadállat, de vélhetőleg a Tüskecsarnok karbantartója is. Ám amíg a jó Greg csendesen fotoszintetizált, Dexter és Noodles lazán elvitték a showt. Márpedig a makulátlan hangzással és olyan szerzeményekkel, mint a Noose, a Bad Habit vagy a What Happened To You nem volt nehéz dolguk. Ja, és egy egészen pöpec, punkos új dal is elhangzott a lassan négy-öt éve esedékes új lemezről. És persze volt Come Out And Play, Want You Bad, Original Prankster és The Kids Aren’t Alright is, mely során bebizonyosodott: még mindig akadnak, akik a verze negyedik sorának végén is hajlamosak „vóóó-óóó”-zni. Nos, öreg hiba, le kéne szokni róla! Ami pedig az Offspringet illeti, az örök vitát, miszerint ez most punk, pop vagy fúziós kamarazene, akár le is szarhatjuk. Legalábbis amíg ilyen teljesítményt képesek nyújtani, addig mindenképpen.
