Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nagyon dühös vagyok Andrew Stockdale-re, a Wolfmother énekes-gitáros-vezetőjére. Ennek az embernek minden a kezében van (vagy volt?) ahhoz, hogy zenekara egy komplett életművel rendelkező, nagyszabású formációvá váljon, és ne csak egy egylemezes csodaként emlékezzenek rájuk, akik tíz évvel ezelőtt letarolták a fél világot. Egy évtizede, amikor a monumentális debütáló lemez megjelent, a garázsrock-revival már kifulladt, az alternatív gitárzene épp az eldiszkósodás fázisában volt, a fesztiválok népe önfeledten new rave-re tombolt. A Wolfmother, amely a Black Sabbath muzsikáját White Stripes-os énekléssel és Queens of The Stone Age-es hangzással kombinálta, felszabadítóan hatott ebben a fullasztó közegben.
Furcsa lesz ez a poszt. Azért lesz furcsa, mert alapesetben az egy szomorú hír lenne, hogy két nagylemez után feloszlott a pszichedelikus rock gyökerekkel rendelkező, ausztrál Wolfmother. Az viszont már tompítja, sőt, akár semmissé is teheti a gyászt, hogy a csapatot kvázi egyeduralkodóként irányító Andrew Stockdale énekes-gitáros az egész pereputtyot továbbviszi úgy, ahogy van, igaz, már a saját neve alatt. Kérdés persze, hogy a koncertplakátokon az Andrew Stockdale név mennyivel lesz vonzóbb, mint a Wolfmother (semennyire), de a zenész egójának biztos jót tesz majd. Ja, és a slusszpoén, hogy ez a régi-új formáció Record címmmel egy komplett új lemezanyagot feltöltött a Wolfmother Soundcloudjára, amit bárki meghallgathat akár itt a Lángoló Gitárokon is.