2013.09.27. 12:00 – Barta Bence

Vad musztángcsorda - Destruction Unit-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

DestructionUnit_DeepTrip_608x608.jpgDestruction Unit - Deep Trip
(Sacred Bones)

A Destruction Unit a kétezres évek elején indult Ryan Rousseau minimalista szintipunk projektjeként, amibe még az elhunyt garázsisten Jay Reatard is besegített. Össze is dobtak vagy két lemezt (Self-Destruction of a Man, Death to the Old Flesh), majd pár év után Ryant megcsapta az arizonai sivatag szele, ahol újrarendezte a zenekarát és a pszichedelikus noise punk felé vették az irányt. Csak ebben az évben ez már a második albumuk, de az első, a lassan kultikussá váló Sacred Bones kiadónál (a nemrég itt járt haverzenekar The Men, az októberben nálunk is fellépő Psychic Ills, Pop.1280 és Zola Jesus is hozzájuk van leszerződve többek között), ami alapján jogosan lehettek nagyok az elvárások. Főleg miután nyáron kijött a beharangozó számnak szánt, és egyébkén zseniális The World On Drugs. Ez egyben az album nyitószáma, és remekül összefoglalja, miről is szól ez az egész: reverbtengerben fulladozó, össze-vissza kavargó gitársüvítések, hol eszeveszett csapkodás, hol belassult révülés. Persze inkább az előbbi, illetve olyan tempóváltások, amik ezzel a hangzással tökéletesen létrehoznak egyfajta magába szippantó hullámzást.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (0/5)

lemezkritika garázspunk szintipunk destruction unit



süti beállítások módosítása