2017.11.14. 09:13 – -dj-

Ez az igazi folkmetál – Az Aebsence és a Perihelion új lemezéről

Két olyan zenekarról lesz szó, akik a rétegzene rétegműfajában zenélnek, ráadásul Magyarországon, ahol ez még alsóbb szinteket jelent, mármint népszerűségben, nem minőségben. Az Aebsence kettejük közül a kevésbé aktív, sőt, kimondhatjuk, hogy koncertek terén gyakorlatilag egyáltalán nem aktív, míg a Perihelion gyakran koncertezik, és egyre gyakrabban. A két együttesben van egy közös pont: mindkettő használja ihlető forrásként a magyar népzenét, amit rockkal és metállal kevernek. A végeredmény azonban eléggé különbözik, mivel a két zenekar teljesen más irányból érkezik.


lemezkritika folk rock metál black aebsence ezt hallgasd perihelion



2017.11.04. 07:46 – Nihil_AK

Tényleg temetni kell a rockzenét? - Queens Of The Stone Age-lemezkritika

villains.jpg

Ó, hát a Queens of the Stone Age új albuma Lady Gaga producerével készült? És mégis ez kit érdekel?! Jobb, ha tudod barátocskám, hogy egy-egy nagynevű producer általában plusz márkajelzés a borítón, és ha egy kiadó mást nem tud elmondani az adott anyagról, csak azt, hogy kivel, melyik stúdióban készült, akkor teljesen biztos lehetsz abban, hogy valami igazán hitványat hallgatsz. Szerencsére a Villains anyagával kapcsolatban ez egyáltalán nem igaz.


rock stoner rockandroll queens of the stone age josh homme villains ezt hallgasd



2017.11.03. 13:50 – Nihil_AK

Az alkotás, a meglepetés meg a termék - Az Enslaved, a Sarke, és a Samael friss lemezeiről

Lángoló Kritikák

sarke.jpg

Idén ősszel kifejezetten erős a termés új metállemezekből, én pedig szorgosan igyekszem mindre sort keríteni, amelyiket érdemes szóba hoznunk, és amelyiket még meghallgatni is volt időm néhányszor. Ma szó lesz egy olyan zenekarról, akiket objektív szempontból is a komplett mezőny legjobbjai között tartok számon, egy olyanról, amelyben veteránok mutatják meg, hogyan is kell ezt csinálni, és egy olyanról, akik kifejezetten jó lemezt készíthettek volna, ha kicsit mernek változtatni a bevett formulán.


kritika metál norvégia enslaved black svájc progresszív indusztriál samael ezt hallgasd sarke



2017.10.16. 13:46 – Nihil_AK

A progresszíven lelkizős, az újra izgalmas meg a reménytelenül halott - Három új metállemezről

Lángoló kritikák

with-the-dead.jpg

Bár a lemezkritika intézménye legalább olyan avítt napjainkban, mint a veszkócsizmába gyömöszölt márványfarmer, meglepően jó lemezek jelennek meg nyár óta, itt az ideje tehát, hogy elkezdjük ezeket bemutatni nektek. A mai összeállításban itt lesz velünk a Mastodon, akik egy sokáig bizonytalan státuszú dalcsokrot hoztak ki szeptember végén végül saját márkanév alatt, a friss anyagán hosszú idő után újra kifejezetten izgalmas zenét játszó Satyricon, valamint az év garantáltan egyik legsúlyosabb lemezét produkáló With The Dead


metál black progresszív doom stoner ezt hallgasd



2017.09.26. 12:12 – -dj-

Ez a Foo Fighters legjobb lemeze?

Lángoló Kritikák

foo-fighters-concrete-and-gold-album-cover-1497972953-1505837479.jpeg

Előre szólok, hogy néhány megjegyzésem lehet fel fogja bosszantani a Foo Fighters fanatikus híveket. Nekem egyébként már az is meglepő, hogy a Foo Fightersnek egyáltalán fanatikus rajongói vannak. Nem azért, mert rossz a zenekar, mert nem az, csak annyira kellemes, annyira simulékony, annyira vadulásmentes, hogy nem várna az embere ennyire szélsőséges érzelmeket. Nekem mindig is ez volt a bajom a zenekarral. Hallom, hogy jók a dalok, hallom, hogy tehetséges dalszerzők, de a bomba valahogy minden dalnál a vödörben marad, a zenei feszültség mindig elmegy a határig, de aztán nem lépi át azt, pedig annyira várnám.


lemezkritika rock foo fighters ezt hallgasd



2017.09.22. 09:36 – -dj-

Feszültséggel teli zord szörnyeteg - Apey &The Pea-lemezkritika

Lángoló Kritikák

hex.jpg

Amióta lecsengett a kétezres évek végén/elején az úgynevezett magyar modern metál mozgalom (benne: Freshfabrik, Blind Myself, Superbutt, Subscribe stb) tündöklése, nem nagyon működik olyan metálzenekar, akik nem a klasszikusabb, emészthetőbb vonalat viszik Magyarországon, és viszonylagosan nagy népszerűségre tettek szert. Az Apey & The Pea az egyik ilyen kivétel, akik ráadásul elég furák is. Alapvetően a doom/slduge vonalon mozognak, de alkalmanként belemennek a panterásan kapkodós zúzásokba is, sok grunge hatással. Mindezt trió felállásban csinálják, és olyan zord hangulattal, ami alapján nem mondanánk meg, hogy sokan kedvelhetik őket. Pedig de.


lemezkritika metál grunge doom sludge ezt hallgasd apey & the pea



2017.07.17. 14:49 – Rácz Mihály

Az elmúlt hónapok világzenei termését szemlélve

era1.jpg

felettébb megnyugtató a kép, elsősorban is rendkívüli sokszínűségével, a behatóbb ismerkedést követően pedig komoly érzelmi sűrűségben fürdőzhetünk. Érdekes kérdés, hogy ezeket a néha kifejezetten megrázó érzelmi mélységeket és magasságokat megelőzik-e a gondolati munkák, avagy sem. Persze ez általában is kérdés művészeknél, jellemzően ugye a mindenre ráhúzható „ösztönből csináltam”-mal találkozunk az interjúk során, úgyhogy most sem feltétlenül fejtjük meg csípőből a dolgot - de lehet, hogy ez a kérdés nem is foglalkoztat senkit rajtam kívül. Mindenesetre alább kifejezetten erős lemezekről lesz szó, remekmű-közeliekről, néhány esetben pedig ez már nem is kérdéses, de ennél több segítséget már végképp nem adhatok.


folk világzene ezt hallgasd



2017.06.07. 11:57 – Kovács.Attila

Görcsmentes eminensek - Mastodon-lemezkritika

Mastodon - Emperor of Sand (Reprise)

mstd_eos_cd_grande.jpg

Az Emperor of Sanddel a Mastodon végképp egy lett a rockzenei szent tehenei közül. A szent tehenek meg olyanok, mint az eminens diákok az osztályban, alig várjuk, hogy hibázzanak. De ha az eminens diák az osztálykiránduláson az elsők között nyitja ki a sört, és amúgy a legszórakoztatóbb arcok egyike, akkor még azt se. Ez jutott eszembe elsőként az új lemezről. 


lemezkritika rock metál progresszív mastodon ezt hallgasd mastodon-nap



2017.05.16. 16:30 – Nihil_AK

Meghálálja a törődést - Depeche Mode-lemezkritika

Lángoló Lemezek

depeche_mode_album_cover-rgb_5x5.jpg

Van egy olyan mondás, hogy a zene a hangjegyek közti tér, vagy űr, ahogy jobban tetszik. Valószínűleg Martin Gore is erre hivatkozhat jó pár éve, mivel a Depeche Mode utóbbi lemezeit bármivel lehetett vádolni, csak túlfogalmazottsággal nem. Ezen a formulán nem nagyon változtat a Spirit sem, valamiért mégis szerethetőbb album lett, mint az előző kettő, amelyeket még a fanatikus rajongók sem sorolnak a zenekar csúcsteljesítményei közé.


lemezkritika pop elektronika depeche mode ezt hallgasd