Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ferenczi György és a Rackajam – Gérecz Attila
(Gryllus/Hangzó Helikon)
Úgy emlékszem, már megbeszéltük párszor, hogy a Hangzó Helikon sorozat a versmegzenésítő lemezek csúcsra járatása, mind külcsínben, mind pedig belbecsben. Csak emlékeztetőül, olyan előadókról beszélünk többek között, mint a Kaláka, Sebestyén Márta, Palya Bea, Cseh Tamás, a Misztrál, Lovasi András, Sebő, Both Miklós és Hobó, a költőket pedig nem sorolom, klasszikus nagyjaink legtöbbje sorra került már, és néhány kortárs is.
Ferencziék másodjára futnak neki, elsőként Petőfiről, az első számú forradalmi költőről derült ki számukra, mi több számunkra is, hogy mennyire más blues rock köntösben, mint anélkül, és rockandrollban elmesélve is érvényes. Most Gérecz Attila a felfedezett, aki szintén hivatott volt maga után hagyni, valamint felvinni halála után a mennyekbe a forradalmi költő titulust, és most komolyan mondom, megérdemelten. 1929-ben született, 56-ban meg is halt, közben harcolt, francia hadifogságba esett, szeretett, megjárta a börtönt, megszökött, újra lecsukták, majd a szabadságharcok közben egy orosz tankról leadott gépfegyversorozat oltotta ki az életét. Rövid életében pedig olyan verseket írt, hogy amikor fellapoztam ezt a szép kis kötetet, a fal adta a másikat! Minden sora tökéletes, lényegre törő, egyszerre emelkedett és minden földi kínt hibátlanul kifejező. Legszívesebben idemásolnám az összeset, olyan gyönyörűek, de nincs értelme, tessék utánajárni.