Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az ESW, azaz extreme spoken word, a kísérleti zene egyik fajtája, amikor az előadó csupán a gerjedést kihasználva adja elő mondandóját a legkülönbözőbb dolgokról. A szélsőséges stílus életre hívója az eddig főként power electronics-ban utazó Halalnihil. Az egyszemélyes zenekarként működő produkció most négy új lemezt is felpakolt a netre gyors egymásutánban, amelyek közül az Atya, Fiú, Szentlélek a leginkább figyelemre méltó. A lemez 16 szerzeménye szó szerint minden és mindenki ellen van. Inhos, a frontember brutális témákat feszegetve provokál, és kendőzetlen szókimondásával valóban gondolkodásra sarkallja a hallgatót. Minden perverziója és gusztustalansága ellenére ez az (anti-)zene valóban azokhoz szól, akik unják az egynyári slágereket, és súlyosabb mondanivalóra vágynak. Halalnihil pedig nem válogat, és mindenkiben megforgatja kicsit virtuális kését. A lemez olyan, mint egy szeletelős horror, ám ameddig filmen (vagy éppen metál köntösben) ezek az extrém tartalmak még a szórakoztatás kategóriájába tartoznak, így, egyenesen az arcunkba mondva, mindenféle normát felrúgva szembesít bennünket, milyen világban is élünk.
Ugyan a hatvanas években nagy- és dédszüleink még az Omegát is zajnak minősítették, a valódi zajzene magyar gyökereit leginkább a Tudósok munkásságában érdemes keresni. Dr. Máriás zenekarának groteszk, abszurd világa áll talán a legközelebb a hazánkban éppen szárnyait bontogató szubkultúrához. A továbbiakban kicsit mélyebben elmerülünk a zajzenébe és megnézzük, meddig lehet ennek a műfajnak feszegetni a határait itthon, és vajon mi számít már harsh noise-nak.