2017.06.19. 14:29 – Nihil_AK

Matekmetál és Száncsán Barbi - Timur Lenk a pilisszentiváni Rock a Villa Körül Fesztiválon

timur_lenk_koncert.jpg

Miközben a félrevezetett magyar rockrajongók közül sokan a nickelsdorfi libalegelőn itták euróért a viszkikólát, és olyan lejárt szavatosságú sztárocskákra tátották a szájukat, mint a művészi önmegvalósítását a liftzenében megtaláló, egyébként fénykorában is szar Linkin Park, a Blink-182, akiknek az egy szál faszban rohangálós klipjén kívül egyetlen épkézláb megmozdulására sem emlékszik senki, vagy a tizenöt évvel ezelőtti dalaival máig headlinerként haknizó System of a Down, addig néhány szerencséssel együtt szem- és fültanúja lehettem múlt szombaton a Timur Lenk pilisszentiváni koncertjének. (Fotó: Timur Lenk-facebook)


punk rock alter koncertbeszámoló pilisszentiván timur lenk rockvilla



2017.06.19. 13:13 – Dankó Gábor

Már a Rancid miatt megérte elmenni Green Dayre

green_day_artlasso_002.jpg

A Green Dayt akkor ismertem meg, mikor 1994-ben befutottak a harmadik nagylemezükkel, a Dookie-val. Persze sokan így voltak vele annak idején, nálam viszont ez azért volt érdekes, mert ekkorra már nagy rajongója voltam az olyan kaliforniai punkzenekaroknak, mint a Bad Religion, a Pennywise, a NoFX vagy a Rancid. A Green Day (meg a velük együtt befutó Offspring) viszont valahogy kimaradt. Én meg akkora punk voltam, hogy mikor az előbbi zenekarokat nem ismerő osztálytársaim elkezdték mutogatni nekem a Dookie-t, csak lesajnálóan megjegyeztem, hogy hol van ez a Bad Religion Recipe For Hate-jéhez képest?! Ilyen kommersz hülyegyerekpunk volt nekem, és ha már hülyegyerekpunkot akartam hallgatni, akkor ott volt a senkire tekintettel nem lévő NoFX. Titokban persze hallgattam a Dookie-t, mert egyáltalán nem volt rossz lemez, de nem csavarodtam annyira rájuk, mint a fentebb felsoroltakra. Még az Offspringet is jobban elismertem, nagyban köszönhetően annak, hogy szerepeltek az általam szarrá hallgatott első Punk-O-Rama válogatáskazettán. Szerintem a Dookie után kiadott három nagylemezüket nem is hallottam, pedig még a szigetes koncertjükön is ott voltam 1998-ban. Igaz, abban sem volt köszönet, mert annyit késtek, hogy beleuntunk a várakozásba, és inkább elmentünk valahová sörözni helyette. A mai napig nem bánom a dolgot. (Fotók: Artlasso)


punk pop ska rock green day rancid koncertbeszámoló



2017.06.18. 17:02 – dankógábor

Csűrdöngölős örmény metál az esőben - Néhány bekezdés az idei Nova Rockról

soadnova2017_1.jpg

Nem tudom telt házas volt-e az idei Nova Rock, de az biztos, hogy nagyon sokan voltak megint az osztrák-magyar határsávon megrendezett fesztiválon. Amin egyébként idén külön érdekesség volt, hogy a kisebbik színpadon pénteken szinte csak német nyelvű rapelőadók voltak, illetve ezen kívül is egyre több az olyan fellépő, aminek semmi köze a rendezvény fő profiljának számító metálhoz. Itt nem David Hasselhoffra gondolok, mert ő mindig, mindenhová beillik, hanem például a Knife Partyra, amitől néha olyan volt a fesztivál háttérzaja, mintha a Balaton Soundon lennénk. Mondjuk őket biztos csomagban árulják a Pendulummal, na nem mintha az utóbbi annyira rock, punk vagy metál lenne. Ahogy az lenni szokott, idén is kimentünk pár napra, és néhány bekezdésben összefoglaljuk a dolgot. (System Of A Down- és Prophets Of Rage-képek Nova Rock-facebook, a többi Juhász Edina)


fesztivál nova rock koncertbeszámoló



2017.06.15. 13:49 – -dj-

A Mastodon felnőtt önmagához - koncertkritika

mastodon_artlasso_007.jpg

A Mastodon úgy lett hivatkozási pont a metálszíntéren, hogy egyrészt közel sem annyira népszerű, mint mondjuk a Pantera volt annak idején, másrészt az élő teljesítményük az utóbbi években nem igazán nőtt fel a lemezek minőségéhez, köszönhetően annak, hogy az egyre bonyolultabb zenére elkezdtek aktívan dallamos éneket használni. A budapesti koncert előtt is az volt a nagy kérdés, hogy az utóbbi időben tudott-e végre fejlődni a zenekar, mert például még a két évvel ezelőtti Nova Rock-os fellépésük sem volt túl izmos.


metál prog koncertbeszámoló stoner mastodon sludge



2017.04.29. 21:59 – nausea

Füst és lábdob, na meg a sztripperek - Maratoni rockdiszkó a Tankcsapdával

Tankcsapda @ Papp László Aréna

_mg_6913.jpg

A Tankcsapda anno egy komplett generáció számára jelentett belépőt a súlyos zenék univerzumába. És tinédzserként képtelenség volt nem szeretni egy olyan zenekart, melynek szerzeményeit és kazettaborítóit a szobába benyitó fater csak így véleményezte: 

Az ilyeneket az állatkertben kéne mutogatni meg a Kék fényben.

Nomármost, a Punk & Rollon és a Jönnek a férgeken szocializálódott generáció később legalább olyan nehezen barátkozott meg a ténnyel, hogy egy Futyi nevű hörcsögarcú gnóm a Mennyország touristot énekli a Budapest TV-n, mint a rózsaszín inges salesesek felbukkanásával Metallica-koncerteken. Tegyük hozzá: a Tankcsapda önhibáján kívül lett lakossági rock’n’roll csapat, Lukács sosem kísérelt meg Királylány-kaliberű, takonyban pácolt Haribo-mackó slágert írni. Ettől függetlenül a tény, hogy a debreceni trió már akkor sem lesz többé underground, sem underground-közeli zenekar, ha a következő három lemezen tökgyaluval és ütvefúróval generált gitárgerjesztés lesz hallható. (Fotók: Sarkadi Bálint)


rock tankcsapda koncertbeszámoló



2017.04.16. 17:30 – _fá_

Nagyszombati black metal és Marika néni elmélete - Ilyen volt a Mayhem a Dürer Kertben

mayhem_01_zenefesto.jpg

Általános iskola hetedik vagy nyolcadik osztályában Marika néni, az énektanárunk iszonyatos balhét csapott, amikor meglátta, hogy a dolgozatomra fordított keresztet rajzoltam. Azt hiszem, anarchia jel is volt mellette, de ez már nem biztos. A lényeg, hogy azt mondta, hogy reméli, apám jól megver ezért az egészért, hiszen nyilvánvalóan fel se tudom fogni, mit jelent ez az egész, de undorító, és csak remélni tudja, hogy kinövöm majd.


mayhem black metal koncertbeszámoló dürer kert



2017.03.13. 20:48 – nausea

Nagymoshás 1987-ből - Anthrax, The Raven Age@Barba Negra Music Club 2017/03/12

Lángoló Koncert

 dsc_0096.jpg

Van az úgy, hogy a közönség számából és összetételéből anélkül is pontos diagnózist lehet felállítani egy koncerttel kapcsolatban, hogy bármit is tudnánk a fellépni készülő zenekarról. Ha pl. telt ház van, az átlagéletkor alsó hangon 35 évre tehető, az egy főre eső Max Cavalera-, Mike Muir- és Phil Anselmo-imitátorok száma pedig eléri a hármat, akkor tutira valami (egykori) thrash alapvetés nosztalgiaturnéjával lesz dolgunk. És persze egy olyan lemez kap főszerepet, melynek TDK-kazettára kimásolt kópiáját fossá hallgattuk, majd a nagymutertől kapott névnapi zsebpénzből eredetiben is megvettük. A Cavalera-testvérek tavaly novemberben megmutatták, hogyan lehet egy hasonló dologból a lehető legrosszabbat kihozni, most pedig az Anthrax esetében megtapasztalhattuk ennek teljes antitézisét.


koncertbeszámoló anthrax raven age



2017.02.25. 08:50 – Juhász Edina

Kínos, rendkívül kínos - ilyen volt a Rapülők visszatérő koncertje

rapulokszinpadkep_kicsi.jpg

„Jajj de fog ez holnap fájni” – mondta egy kígyómozgásban ide-oda tekergő nő a rogyasztott lábbal rugózó párjának a Papp László Sport Aréna küzdőterének leghátsó sorában, péntek este fél tíz magasságában. Közben a pultnál otthonról kiszabadult családapák próbáltak udvarolni a büfés lányoknak olyan dumával, hogy „Lányok, ti tudjátok egyáltalán mi az a magnókazetta?!” - mégsem ezek voltak a legkínosabb momentumai a Rapülők-koncertnek, hanem a rendkívül kellemetlen Geszti Péter, akinek egy normális világban, a szexista beszólásai után tényleg örökre el kellene tűnnie a színről. (MTI Fotó: Marjai János)


koncertbeszámoló rapülők



2016.11.27. 13:32 – roska

Szentjánosbogaras aranyromantikával ünnepelt a Quimby

_mg_0546.jpg

A Quimby nem az a zenekar, akiknél kérdéses lenne, hogy jó koncertet csinálnak. Láttam őket kisebb meg nagyobb színpadon is, és igazából a méretet leszámítva ugyanolyan jó show-t nyomtak mindkettőn. A 25. születésnapi arénás nagykoncert előtt inkább az volt a kérdés, hogy mennyire lesznek jók, illetve, hogy nem lesz-e sok az előre beígért három óra. Ami az elsőt illeti, ha a saját 25. születésnapomon is ilyen remekül fogom érezni magam, már nyert ügyem lesz. Ami pedig a három órát: nagy időmesternek bizonyult a zenekar, mert a 20 perces csúsztatott kezdést és a ráadást is beleszámítva pont háromórásra hozták ki a koncertet. Igazából pár perccel még rövidebbre is, de ez rendben volt, pont ez az effektíve két és fél óra kellett, hogy ne legyen túl sok a jóból. (Fotók: Sarkadi Bálint)


születésnap quimby koncertbeszámoló aréna 25 év micsodaország



2016.11.15. 12:00 – nausea

Villámhardcore - Madball-koncertbeszámoló

@A38, 2016/11/13

maxresdefault.jpg

A koncertlátogatóknak van egy igen kellemetlen típusa, mely sajnos még a mai napig nem jutott a dodó madár és az erszényes farkas sorsára: már eleve saturészegen érkezik az adott performanszra, és az első perctől kezdve a slágerdalok címét üvöltözi be. (Melyek természetesen csak a ráadásban lesznek hallhatóak.) Nos, a Madball egy meglehetősen frappáns húzással lehetetlenítette el a hasonló entitásokat: elejétől végig eljátszotta a húszéves Demonstrating My Style lemezt, mely a Madball-életmű River Runs Redje, Foul Taste Of Freedomja és Bloody Kissese is egyben. Valószínűleg voltak jó páran, akik 2016-ban nem feltétlenül mennének el egy Madball-koncertre azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a 90-es évek után elvesztették a fonalat. De mint tudjuk, a nosztalgia adott esetben nem csak a nagymuter hajtómotorja, így Freddy Cricienék ezúttal hajszál híján teltház előtt léptek színpadra. Roger Miret féltesója mellesleg alapos imidzsváltáson esett át az évek során, egyenesen úgy festett, mint Orlando Bloom és Danny Trejo szerelemgyereke. Ám szerencsére elmúltak azok az idők, mikor a hardcore frontemberek számára az atlétatrikó és a tengerészgyalogos-frizura volt a kötelező dress code.


a38 koncertbeszámoló madball



2016.11.03. 15:01 – nausea

Futurisztikus parasztopera - Entombed A.D., Voivod és Lord Dying @ Barba Negra

entombed_ad_artlasso_008.jpg

Egy ilyen összeállítású koncertsorozaton két dolog eleve borítékolható volt: nem lesz tömegnyomor, és nem kell Lego-frizurás, Bring Me The Horizon-pólós tinédzserek felbukkanásától tartani. Itt ugyanis az a generáció képviseltette magát, aki anno zokszó nélkül felvette a Headbanger’s Ballt a fater tulajdonát képező Ezüst-tó kincse VHS-re. (Fotók: Artlasso)


metál death voivod koncertbeszámoló thrash sludge lord dying entombed ad



2016.10.10. 11:57 – roska

Man in black, de nem Johnny Cash - Bryan Adams-koncertbeszámoló

bryan_adams_artlasso_005.jpg

A romantikus filmek egyik jellemző karaktere a kedves srác a szomszédból, a gyerekkori szerelem, akiről a hősnő távollétében hajlamos megfeledkezni, míg évek múltán viszont nem látja, és rá nem ébred, hogy igazából milyen klassz. Na, ez a férfi Bryan Adams, aki vasárnapi koncertjével garantálta, hogy most évekig ne feledkezzünk meg róla. (Fotók: Artlasso)


rock bryan adams koncertbeszámoló