2017.11.20. 13:37 – -dj-

Ellenállhatatlan északi progrock - Leprous- és Agent Fresco-koncerten jártunk

leprouslive.jpg

Vannak olyan zenekarok, akik bár a legkevésbé sem játszanak kommersz, közérthető zenét, sőt mondhatjuk őket megosztónak, mégis összegyűjtenek akkora közönséget, amelyik egy baromi sikeres klubturné több állomásán is teltházat produkálnak. A norvég Leprous például Magyarországon is megugrotta az A38 hajó többszázas korlátját, pedig a különös, sötét, progos zenéjük és Einar Solberg falzett éneke első hallásra sokakat elriaszthat. (A kép nem a helyszínen készült.)


rock metál prog koncertbeszámoló leprous agent fresco



2017.11.14. 13:30 – dankógábor

Élőszereplős rajzfilmbuli - Gorillaz az Arénában

gorillaz_artlasso_010.jpg

Nem vagyok Gorillaz-rajongó. Meg is lehet rögtön kérdezni, hogy akkor ugyan minek mentem el a koncertre? Azért, mert amennyi a Gorillazból eddig eljutott hozzám, az tetszett, még ha nem is késztetett arra soha, hogy elkezdjem a lemezeiket hallgatni. Ráadásul kíváncsi voltam milyen is lesz ez az egész rajzfilmesdi egy koncerten. Mivel soha egyetlen videót sem láttam az eddig lezajlott Gorillaz-koncertekről, így egyáltalán nem tudtam elképzelni mit is kapok majd. Vajon akkor ez most egy rajzfilm lesz-e zenei aláfestéssel vagy egy koncert, rajzfilmes vetítéssel. Utóbbi lett. Gyakorlatilag ez egy ugyan olyan koncert volt, mint amit a zenekarok 99 százaléka adni szokott, csak a vetítés volt adott a Jamie Hewlett által megrajzolt karakterekkel. (Fotók: Artlasso)


pop rock hiphop gorillaz koncertbeszámoló



2017.10.26. 16:50 – Kovács.Attila

A valóság hangjai - East Nagy Életmű Koncert a Budapest Arénában

east_takats.jpg

Körülbelül harminc éve ismerem az EAST zenéjét. Hatéves korom tájékán őket hallgatva nőttem ki a Modern Talking-korszakomból, tehát voltaképpen egyik legkorábbi kedvenc zenekaromnak számítanak. Apám volt nagy rajongójuk, emlékszem, a Rések a falon lemez borítóján látható figuráktól majdnem annyira féltem gyerekként, mint a KFT Bábu vagy kislemezétől, ahol Laárék kifestett arccal grimaszkodtak, vagy a Solaris Marsbéli Krónikák albumának első tételétől, amelyben a marslakó beszél. Ezt mindig félve hallgattam meg, amikor hazaértem a suliból, szerencsére a lemezjátszót már óvodás koromtól tudtam kezelni. És amíg bizonyos korai kedvenceimből rendre kiszerettem, akár a Markos-Nádasból, az Eddából, a Guns 'N Rosesből, vagy még a Genesisből is egy időben, az Easttel kapcsolatban ilyen nem történt. Még a legvadabb death metalos éveimben is bármikor feltettem a Játékokat vagy az Áldozatot két éppen aktuális aprítás között. Koncertjükre viszont eddig nem jutottam el, még az utóbbi években sem, szóval amikor kiderült, hogy ezúttal teljes életművet megidéző produkció várható, nem gondolkodtam sokat. (A képek egy korábbi koncerten készültek.)


jazz magyar életmű rock progresszív east koncertbeszámoló



2017.10.23. 21:46 – nausea

Amerikai szépség - Alter Bridge @ Papp László Sportaréna

alter_bridge_artlasso_004.jpg

A gitárzenék történetének egyik legnyomasztóbb korszaka kétség kívül a 2000-es évek első fele volt: a hétvégi rockdiszkóban agyhúgykövet kaptunk a Chop Suey-tól meg Last Resorttól, egyébként pedig ötpercenként alakult meg egy grunge-os rádiórockzenekar, hogy dalba öntse az amerikai kertvárosi gimnazisták nyomorúságát. A Creedet sajnos ebben a közegben sem tudtam utálni, akkor pedig már kiváltképp nem, amikor a zenekari Honthy Hanna, Scott Stapp helyére egy jóval rokonszenvesebb és kevésbé modoros frontember érkezett. Persze, ettől még az Alter Bridge nem kezdett el európaibb hangzású dalokat írni, és a nézőszámon is érződött, hogy ez elsősorban továbbra is a Dodgers baseballdzsekis fiatalság zenéje. De talán a húszezer körüli jegyárnak is lehetett hozzá némi köze, hogy egyesek nem pont a Sportarénába húzódtak be az eső elől.


rock koncertbeszámoló alter bridge



2017.08.22. 15:23 – Lángoló Gitárok

Black metal színház és idegtépő zajorgia az idei Brutal Assaulton

Lángoló Koncert

20863382_1515250301866035_3917811310326760905_o.jpg

Ha augusztus eleje, akkor az a be nem tartott ígéretek ideje. Itt a Brutal Assault, ideje hát megint valakinek megígérni, hogy persze, azt a szuperritka cseh sört mindenképp meg fogom kóstolni. Nem Kozelt és Pilsnert persze, hiszen az ismerősnek mindenképp bizonyítania kell, hogy ő ismeri az igazi különlegességeket is. Ha innék sört, sem kapnék úgysem az életben sehol olyat.

És persze magának is fogadkozik az ember. Most minden nap délelőttől egész éjjel fél háromig töltekezem majd, nekem aztán be fogja hozni a buli az árát! Ketté nem szakadhat senki, de cserébe megnézek minden érdektelen vackot, legalább ezeket is ki lehessen pipálni a listán, ha esetleg a Metálrendőrség számon kérne. A vége persze az lesz, hogy az éjjel kettes Mourning Belovethet már biztosan nem várom ki, de délután négykor kint szenvedek Prongon. Komolyan van olyan, hogy Prong-tábor? – merengek, de azért belül díjazok minden megjegyezhető dallamfoszlányt. Jó metálos nem bántja az elárvult fémzenét, amit még a Petőfi rádió is elhallgat ugyebár. (Biztos elhallgatja annak cseh megfelelője is.)


opeth emperor koncertbeszámoló brutal assault overkill wolves in the throne room devin townsend madder mortem dillinger escape plan swans miss may i fleshgod apocalypse Mayhem Amorphis Carcass Tiamat gorguts zhrine Batushka the great old ones the lurking fear Arkona god mother haiku funeral arrm Masters Hammer gnaw their tongues Ulcerate Igorrr Swallow The Sun God is an astronaut Oathbreaker



2017.08.07. 13:23 – nausea

Fesztivál a sparhelt mellett @ Fezen csütörtök és szombat

Lángoló Koncert

alice_cooper_artlasso_002.jpg

„Egy esetben cserélném le ruhatáram fekete darabjait: ha létezne ennél sötétebb árnyalat a színskálán.” – az igaz metálarc fesztiválszezonban is az elvek embere, így mindenkinél jobban ismeri a dehidratáció fogalmát. És 40 fokban is a lehető leglogikátlanabb módon védekezik ellene. Így szinte azonnal szembesülhetett a lesújtó ténnyel, hogy az idei Fezenen nem lehet dobozos sört kapni 2%-os alkoholtartalom fölött. Ennek köszönhetően pedig Black Fridayt meghazudtoló sorok alakultak ki a pultoknál, csak éppen alacsonyabb volt a bongyor hajú háziasszonyok aránya. De kb. ez volt az egyetlen tényező, mely rinyálásra adhatott okot a fesztivállal kapcsolatban. Azon persze mindig lehet siránkozni, hogy miért nincs Tool, System Of A Down vagy hasonló hiperaktív lemezgyáros látogatómágnes a felhozatalban. Ám amíg a headlinerek között ott van Alice Cooper és az Offspring, a Sabaton és az Apocalyptica neve viszont mikroszkopikus lábjegyzetként sem szerepel, addig talán ez utóbbi problémán is túllendülhetünk. (Ignite-fotó: Bíró Edina; többi: Artlasso)


ufo ignite koncertbeszámoló offspring alice cooper saxon fezen2017



2017.07.21. 18:41 – nausea

Antikrisztus járókerettel – Marilyn Manson @ Budapest Park

manson.jpg

Hosszú idő után másodszor éltük át a Budapest Park bejáratához érve, mit érezhetett Kyle Reese a Terminátorban, amikor ekképpen faggatta a lefegyverzett rendőrt: „Milyen évet írunk?” Hasonlóra először 2014-ben volt példa, amikor szembesültünk vele, hogy a HIM még mindig képes telt ház közeli állapotokat előidézni. Ez már csak azért is valószerűtlennek tűnt, mert a finn alakulat és Marilyn Manson egyaránt a késői 90-es, korai 2000-es években élte fénykorát. Mi pedig abban a tudatban éltünk, hogy a csipkés kesztyűs, horrorsminkes tinilányok azóta a dodó madár és az erszényes farkas sorsára jutottak. Vagy legalábbis felnőttek, az utánuk következő generáció pedig már új kedvencet talált a Suicide Silence vagy a Bullet For My Valentine személy(zet)ében. Nos, a jelek szerint csak annyi történt, hogy a fekete menyasszonyi ruha kiment a divatból (esetleg bezárt a Ciánkáli). Ugyanakkor hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy a Brian Warnerre kizárólag huszonegy-két éves, a körzőheggyel véghezvitt öncsonkítást épp, hogy kinövő lánykák voltak kíváncsiak. Tudniillik a harmincas korosztály legalább ekkora arányban képviseltette magát a Parkban. (A kép nem a helyszínen készült, mert hivatalosan nem lehetett fotózni a koncerten.)


rock koncertbeszámoló marilyn manson



2017.07.16. 23:40 – Magyar Ádám

Korrupció és koncertek - Ilyen volt az idei Bánkitó Fesztivál

Talán meg sosem volt olyan aktuális és érdekes a Bánkitó Fesztivál, mint idén. Egyrészt azért, mert először a fesztivál történetében a szervezőknek sikerült elhozniuk néhány külföldi zenekart, köztük azt a Slavest is, ami ma már egyáltalán nem kis név, másrészt pedig azért, mert még soha nem hárult annyi figyelem Magyarországon a fesztivál egyik főszereplőjének számító civil szférára, mint most. Elmentünk mi is, és most jól megmondjuk, hogy milyen volt. (A képeket a fesztivál Facebook-oldalán találtuk.)


fesztivál koncertbeszámoló bánkitó slaves middlemist red szabó benedek és a galaxisok the picturebooks a-wa



2017.07.13. 10:31 – nausea

A street punk lenyomta Vejnemöjnent – A 2017-es Rockmaraton első napja

_dsc0049_1.jpg

Karrierem talán leggyötrelmesebb öt napja után átértékeltem az életemet, és megfogadtam: soha többé nem gúnyolódom Kalapács-felvarrós málhazsákon vagy XXL-es Slipknot-kapucnis - surranóba tűrt oldalzsebes nadrág-kombón. Sőt, még azokon sem, akik cickánybőr lótakaróval a hátukon, Trónok harca-karakternek maszkírozva érkeznek a folk(os)-metálzenekarok koncertjére. Pedig ezekből akad egy néhány, lévén, hogy a feröeri Tyr zúz a színpadon. Hót’ szimpatikus arcok, a zenéjük sem olyan, mint a pálinkás energiaital (azaz tradicionálisnak tűnni akaró geil takony), ám a Total Chaos jelen pillanatban sokkal nagyobb vonzerőt jelent. És itt szembesülök először olyan szürreális, már-már értelmezhetetlen dologgal, mellyel húszéves fesztivállátogatói karrierem során egyszer sem: ez pedig sátorban játszó, hibátlan hangzású punkzenekar. Szó se róla, a jelenség cseppet sem autentikus, maga a Total Chaos ellenben maximálisan az. A szerzemények a GBH és az Exploited legszebb hagyományait idézik, a tagok pedig úgy festenek, mint Bill Paxton és pórul járt haverjai a Terminátor elejéről. Eszeveszetten húzós az egész, Rob Chaos hangja pedig olyan, mintha a dorogi szénbányák után lenyelte volna a diósgyőri likőrgyárat is. A színpad előtt rajzfilmes tömegverekedéseket idéző pogó bontakozik ki - porfelhőből kilógó kezek és lábak - és ami azt illeti, a Police Rat- és Street Punx-kaliberű darabok meg is követelik mindezt. A buli tokkal-vonóval nem több egy óránál, de minden perce tökéletes. (Fotók: Bands Through The Lens)


fesztivál koncertbeszámoló rockmaraton



2017.06.28. 14:08 – _fá_

Hibázni képtelen, öntörvényű zenekar, vagy a rajongók hátbaszúrása? - Ilyen volt a Linkin Park a VOLT Fesztiválon

linkin_park_004.jpg

Tegnap, a VOLT nulladik napján először játszott Magyarországon a Linkin Park, akiknek legutolsó lemeze enyhén szólva is megosztotta a közönséget. De vajon milyen volt? Életre szóló élmény, vagy kiégett egykori nu metalosok kasszacsörgető haknizása? A folytatásból kiderül, hogyan látta kollégánk az eseményt, emellett kaptok egy galériát is a koncertről az Artlassotol.   


pop galéria rock fesztivál volt linkin park koncertbeszámoló nu metal volt 2017



2017.06.19. 14:29 – Nihil_AK

Matekmetál és Száncsán Barbi - Timur Lenk a pilisszentiváni Rock a Villa Körül Fesztiválon

timur_lenk_koncert.jpg

Miközben a félrevezetett magyar rockrajongók közül sokan a nickelsdorfi libalegelőn itták euróért a viszkikólát, és olyan lejárt szavatosságú sztárocskákra tátották a szájukat, mint a művészi önmegvalósítását a liftzenében megtaláló, egyébként fénykorában is szar Linkin Park, a Blink-182, akiknek az egy szál faszban rohangálós klipjén kívül egyetlen épkézláb megmozdulására sem emlékszik senki, vagy a tizenöt évvel ezelőtti dalaival máig headlinerként haknizó System of a Down, addig néhány szerencséssel együtt szem- és fültanúja lehettem múlt szombaton a Timur Lenk pilisszentiváni koncertjének. (Fotó: Timur Lenk-facebook)


punk rock alter koncertbeszámoló pilisszentiván timur lenk rockvilla