2017.11.20. 10:49 – KirschAndrás

Mi is az a Flying V? – Testament, Annihilator, Death Angel @ Barba Negra Music Club

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

death_angel_artlasso_001.jpg

A Flying V egy olyan konkáv síkidom, melyhez húrokkal felszerelt nyél csatlakozik. Ez a síkidom egy torzítópedál nevezetű szerkezethez kötve ún. thrash metal előállítására alkalmas. Erről három tömény dózisban győzödhetett meg az a párezer ember, aki idejében megvette a jegyet a barátok közt is kihagyhatatlannak ígérkező összeállítására. Bár számomra a komplett Death Angel-életmű kimaradt, az mélyebb ismeretség nélkül nyilvánvaló volt, hogy nem a korántsem a korai Sodomhoz hasonló hangszervirtuózok. Rob Cavestany és Ted Aguilar gitártémáikkal akkor is leborotválták volna az egybegyűltek fejét, ha a MÁV Szimfonikusok kísérte volna őket. Will Carroll úgy festett a filippinók között, mint Gojko Mitic a Standing Rock-tüntetők vezérszónokaként, de talán ő volt az est leggyilkosabb dobosa, ami figyelembe véve, hogy Gene Hoglan is a mezőnyben szerepelt, nem kis szó.


metál thrash testament koncertkritika annihilator death angel



2017.07.11. 08:57 – Boros Gábor

„Fogd a pénzt és fuss” – G-Eazy és French Montana a Balaton Soundon

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

g-eazy_csudaisandor.jpg

Milyennek kell lennie egy minőségi hip-hop fellépésnek? Megállja egyedül a helyét egy fesztivál nagyszínpadon, headlinerként egy rapelőadó? A magyar közönségnek már annyi elég, ha az amerikai sztár egyáltalán hajlandó fellépni arra a bizonyos színpadra? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak bennem miközben az idei Balaton Sound line-up két amerikai hip-hop produkcióját figyeltem. A válaszok pedig, ha adhatók igazán ezekre a kérdésekre, egyáltalán nem pozitívak. (G-Eazy-nyitókép: Csudai Sándor www.facebook.com/csudaisandor)


hiphop fesztivál rap balaton sound koncertkritika french montana g-eazy



2017.07.06. 13:21 – -dj-

Már csak egy kis piszok kéne - Gojira-koncertkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

gojira_artlasso_005.jpg

Nem nagy felismerés, ha azt mondjuk, hogy a Gojira különleges zenekar. Nem csak azért mert franciák és metált játszanak, hanem mert annak ellenére igen népszerűek, hogy az utolsó lemez pár számán kívül nem közérthető zenét csinálnak. Bár a rajongók valószínűleg tisztában vannak vele, de azért érdemes elmondani, hogy ez az okos zene elég nyilvánvalóan eredeztethető a Morbid Angel és a Death munkásságából. Különösen előbbi nyilvánvaló, a korai lemezeken már-már lopás szinten, az utóbbi lemezeken meg inkább csak hangulat tekintetében.


metál gojira koncertkritika



2017.07.02. 15:29 – Vörös András

Szigorú tekintetek, nagy terpeszek - A Cult Sopronban is megmutatta, mi a rocknroll

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Szóval, kezdjük a negyvenes generáció kötelező siránkozásával, hogy tíz-tizenöt éve még azért nyivákoltunk, hogy miért kell a rockzenét karanténban tartani és hermetikusan elzárni a fősodortól? Pedig sejthettük volna, hogy ha a kettő végül keveredik, annak nem az lesz az eredménye, hogy a kereskedelmi rádiókban Slayer bömböl és a VIP-teraszokon Napalm Death-összesre mulatnak a marketingesek éjfél után, hanem hogy egy The Cult-kaliberű zenekar csak epizódszerepet játszik majd az ország egyik legnagyobb zenei fesztiválján. 


fesztivál volt the cult koncertkritika



2017.05.31. 14:56 – Bihari Balázs

Lábjegyzetek Insta-sztorikhoz - Bruno Mars az Arénában

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

b_london2press3.jpg

1. Őszintén szólva már napokkal a koncert előtt prekoncepciókat gyártottam, és rögtön címet is adtam Igazságot a mainstreamnek! felkiáltással. A prekoncepció nem a közönségnek szólt, hiszen már karácsony előtt is már csak a legtávolabbi ülőhelyekre szólt pár eladó jegy, hanem úgy ánblokk a zenei sajtónak, amely általában félrenéz, ha egy nagy mainstream produkció érkezik, legfeljebb hirdetés fejében vagy pár jegyért cserébe foglalkozik az előadóval. Ezt a meglehetősen fura, ambivalens viszonyt elég jól leképezte a jelenkor egyik legnagyobb sztárjának budapesti koncertjének sajtópromóciója, miközben az Aréna totálisan megtelt.


funk pop koncertkritika bruno mars



2017.03.31. 13:56 – dankógábor

Megnéztük a Mayhemet Manchesterben, hogy elmondjuk milyen lesz a nagyszombati magyar koncert

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

mayhem_img_7969-660x330.jpg

Adott egy tökéletes black metal lemez, a sok viszontagság után 1994-ben megjelent De Mysteriis Dom Sathanas, illetve adott egy hibátlanul játszó zenekar. Szóval ebből a két összetevőből vajon milyen lehetett a koncert Manchesterben, mint jó? (A kép nem a helyszínen készült, de itt is így nézett ki. Fotó: Anya Svirskaya)


metál black mayhem koncertkritika dragged into sunlight



2017.02.17. 13:36 – dankógábor

Ugye megmondtam, hogy jó lesz a HECK-koncert a Dürerben!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kicsit féltem, hogy valamiféle szentimentális indíttatásból eltúlzom a váratlan nottinghami élményem, de a noise rock, post hardcore vagy mittudoménmilyen-zenekar talán jobban magáévá tette a Dürer Kert kistermét, mint a Rough Trade emeletét. Kezdéskor csak páran lézengtünk bent, lehettünk vagy 15-en. A végére ez felduzzadt nagyjából a duplájára, de tuti mindenki vigyorogva ment haza ezután a nagy közösségi élmény után. A zenekar is, akik egyáltalán nem tűntek elkeseredettnek, hogy ilyen kevesen vannak. És hogy mi is történt ott? Kedves barátom szavaival élve: az angol zenekar új szintre emelte a közönséggel való kapcsolattartás fogalmát.


metál hardcore noise koncertkritika heck



2016.11.22. 18:02 – KirschAndrás

A szenilis kukoricacsősz és a rozsdás kistestvére - Klimax és Igor Return To Roots

Barba Negra, november 21.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

maxesigorelbassztarootsot.jpg

Ahogy a való, úgy az online univerzumban is vannak íratlan etikai szabályok, melyek megszegését egy szebb világban azonnali internetmegvonással honorálnák. Pl.: Nem posztolunk cikkeket „Amiről a fősodratú média mélyen hallgat” bevezetővel. Aztán nem hívjuk meg ismerőseinket a virtuóz ugandai vibrafonművész, Bernard Butawanga müpás koncertjére annak biztos tudatában, hogy a legkevésbé sem érdekli őket ez az esemény. Továbbá: 2016-ban nem követeljük Derrickes Sepultura-videók alatt Max Cavalera visszatérését. Kiváltképp, ha van némi fogalmunk arról, hogy milyen teljesítményt várhatunk tőle manapság. A telt házas Barba Negra sem bizonyított mást, mint hogy a nosztalgia van akkora úr, hogy behódoljunk neki és félretegyük előítéleteinket. Elvégre nincs az az isten, hogy a húszéves Roots lemez, melyen egy generáció nőtt fel, szarul szólaljon meg élőben! Főleg, ha ott van a színpadon az eredeti Sepultura-tagság fele, a gitártémák nagyrészét pedig a Def Leppard-os Rick Allen is el tudná játszani. Aztán elhúzódott a függöny, és elemi erővel robbant be a Roots Bloody Roots. A hidegrázás egészen a 13. másodpercig tartott, Max ugyanis kb. ekkor gurult be a mikrofon elé.


sepultura cavalera koncertkritika



2016.11.12. 13:02 – edicsek

Hölgyek, urak valamint azok, akik a kettő között érzik magukat - Placebo-koncertkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

placebo_artlasso_001.jpg

Életem első CD-je a Placebo 1998-as Without You I’m Nothingja volt. A Battle For The Sunig minden lemezt megvettem, különleges kiadásban, kívülről tudom a kiadatlan, csak maxikon megjelent dalokat is. Ez fontos infó a szokásos „miért nem olyat küldtök, aki szereti a zenekart” fintorgóknak, mert ennek ellenére sem tudom teljes lelki nyugalommal azt állítani, hogy ez egy jó koncert volt. Szórakoztató volt, több mint két órát játszottak, jók voltak a kisegítő zenészek is, bár Steve Forrest látványos és baromi pontos dobolása kétségkívül hiányzott, jól is szólt, de akkor sem tudok annál pozitívabban nyilatkozni erről a koncertről, mint hogy nem volt rossz. (Fotók: Artlasso)


rock placebo koncertkritika



süti beállítások módosítása