2017.11.03. 13:50 – Nihil_AK

Az alkotás, a meglepetés meg a termék - Az Enslaved, a Sarke, és a Samael friss lemezeiről

Lángoló Kritikák

sarke.jpg

Idén ősszel kifejezetten erős a termés új metállemezekből, én pedig szorgosan igyekszem mindre sort keríteni, amelyiket érdemes szóba hoznunk, és amelyiket még meghallgatni is volt időm néhányszor. Ma szó lesz egy olyan zenekarról, akiket objektív szempontból is a komplett mezőny legjobbjai között tartok számon, egy olyanról, amelyben veteránok mutatják meg, hogyan is kell ezt csinálni, és egy olyanról, akik kifejezetten jó lemezt készíthettek volna, ha kicsit mernek változtatni a bevett formulán.


kritika metál norvégia enslaved black svájc progresszív indusztriál samael ezt hallgasd sarke



2016.11.27. 11:05 – m.adi

Amikor nem örülsz a négyesnek – az új Middlemist Red-lemez otthon és koncerten

Az utóbbi pár évre a Middlemist Red lett az a zenekar, amit a leginkább tudtunk mutogatni külföldi barátainknak, hogy nézd, milyen király nyugati zenét játszó előadók vannak itthon. Egyrészt azért, mert neo psych stílusú dalokat írtak, ami épp nemzetközi szinten is divat volt, másrészt azért, mert ezt tök jól csinálták. Az igazi sikerhez azonban az ígéretes kezdés még csak az alapokat rakta le, amelyre múlt héten megjelent második nagylemezével szeretne építkezni a zenekar. Erről mondjuk most meg, hogy milyen, méghozzá nem csak otthon hallgatva, hanem élőben is.


kritika beszámoló lemezbemutató middlemist red



2016.02.15. 14:11 – Dankó Gábor

Mikor lett ilyen mocskos a zeneipar? - A Bakelit című sorozatról

bakelit_csopikep.jpg

A Majdnem híres című Cameron Crowe rendezte mozifilmben elhangzik az a mondat a valóban élt Lester Bangs újságírót megformáló Philip Seymour Hoffman szájából, hogy 1973-ra a rock and roll meghalt. Szóval, ha szentírásként vesszük ezeket a szavakat, akkor a Martin Scorsese és Mick Jagger által összerakott Bakelit című HBO-s sorozat sztorija már a temetés után játszódik, de legjobb esetben is ez maga a temetés.


kritika sorozat bakelit



2015.05.22. 09:22 – Nihil_AK

Lebutított nosztalgia - Morgoth-lemezkritika

Morgoth - Ungod (Century Media)

freedvdcover_morgoth-ungod-1front_1.jpg

Amikor jött a hír, hogy újjáalakul az egyik legjobb német death metal zenekar, a Morgoth, bizony madarat lehetett
volna fogatni velem örömömben. Ez a zenekar ugyanis a korai kislemezek óta meghatározó volt az európai extrém metál színtéren, és minden megmozdulásuk során izgalmas dolgokat produkáltak, legyen szó a debütáló Cursed tiszta death metáljáról, vagy az ipari hatásokkal felvértezett, amúgy alapműnek tekinthető Odiumról. Én még a sokak által kapitális ballépésnek értékelt Feel Sorry For The Fanatic lemeznek is nagy barátja vagyok, ami nem meglepő az anyag Killing Joke és Voivod ízeit tekintve. Nemrég új lemezzel is jelentkeztek.


lemezkritika kritika death metal morgoth ungod



2013.11.09. 09:41 – sixx

A rockzenébűl veszik ki az oxigént - Nickelback-koncertkritika

nickelback004

Mindig is érdekelt, hogy egy nőt mi visz rá arra, hogy a bugyiját egy zenészemberhez vágja. Eleve nem értem az egész hajigálás logisztikáját, mármint hogy ahhoz, hogy mondjuk Chad Kroeger, a Nickelback énekes-gitárosának a fejéhez hozzávághassunk egy uszkve 2 grammos, kék tangát, ahhoz kurva közel kell állni a színpadhoz, márpedig elöl nagy a nyomás, ott vannak a hardcore fanok, akik között a fent említett zenekar esetében feltűnően nagy számban vannak jelen a tinilányok. Egyébként az is érdekes, hogy a One Direction nevű fiúzenekar, Shakira és a Nickelback rajongóiból képzett halmazoknak hogy az istenbe' lehet ekkora közös metszete, de ezt most hagyjuk, maradjunk a bugyinál.


kritika rock koncert nickelback koncertbeszámoló



2013.01.23. 10:03 – Kollár Dániel

Talib Kweli téli zenebutikja

kwelisit.jpgTalib Kweli az utolsó pillanatban szűk fél évvel eltolta új albumát, a Prisoners Of Consciousnesst az ősz folyamán. Azt az albumot, amivel kapcsolatban már az előző, 2011 év eleji Gutter Rainbowsnál is nagyon fogadkozott, akár egy író, aki úgy érzi a bemutató sajtótájékoztatón, hogy az előtte heverő új könyve elég laposra sikerült, na de a következő higgyék el, az lesz a big thing. Emigyen a Prisoners of Consciousnesst kifejezetten várja is az indie hiphopot szeretők tábora, pláne úgy, hogy a Gutter Rainbows is abszolút hallgatható volt. Mégiscsak az egykoron legendás, jelenleg tetszhalott stádiumban lévő Black Star felének az önjelölt bezzeglemezéről beszélünk. Annak a Black Starnak, aminek Mos Def a másik tagja, aki mostanság egyrészt Yasin Bey néven fut, másrészt pedig a színészkarrierjével van elfoglalva a Dexterben.


kritika hiphop rap talib kweli



2011.12.19. 12:35 – Dudich Ákos

A klinikai halálon innen és túl - Dave Gahan & Depeche Mode – Születés és feltámadás (recenzió)

TREVOR BAKER
Dave Gahan & Depeche Mode – Születés és feltámadás
(Silenos)

A Depeche Mode-dal nem lehet nagyot tévedni itthon. A zenekar olyan masszív rajongótáborral bír Magyarországon, hogy ha a közeljövőben végleg befuccsolna nálunk ez a demokráciának csúfolt zsibvásár, akkor még az is előfordulhat, hogy a Depeche Mode-fan-klub visszaállítja a királyságot és megkoronázza Dave Gahant. Hogy ezzel jól járnánk-e, vagy nem, az kiderül Trevor Baker könyvéből, a szerző ugyanis a kezdetektől 2010-ig elemzi a Depeche Mode karrierjét, azon belül is a frontemberre koncentrálva.

A Silenos által megjelentetett kiadvány bevallottan nincsen jóváhagyva a zenekar, illetve Dave Gahan által, aminek természetesen vannak hátrányai, de megvan az az előnye is, hogy a menedzsment nem kozmetikázta a tényeket, így a szerző nyugodt szívvel kielemezhette többek között a zenekaron belüli torzsalkodásokat, valamint az énekes válásait és drogfüggőségét. Mindehhez ipari mennyiségű cikken és interjún rágta át magát az angol újságíró és megszólaltatott a Depeche Mode holdudvarához tartozó kliprendezőket, producereket és vendégzenészeket.


kritika könyv pop depeche mode dave gahan



2011.11.28. 11:30 – SCs

Sátán sátán hátán – Öt idei ördöghívő metállemez

Ugyan a Prosectura zenekar nem éppen ezt az eseményt jósolta meg 1995-ös lemeze címével, tizenhat évvel később mégis valósággá vált: lassan annyi van belőlük, hogy egymás hátát tapossák a Sátán dicsőségét hirdető metálzenekarok. Sátán nevét szádra hiába ne vedd! – tartja a mondás, és a pokol katonáinak jó része ennek szellemében tevékenykedik. Így aztán e vészterhes esztendőben az a szerencse ért minket, hogy jó néhány kiváló, véráztatta és bűnben fogant albumot hallhattunk.


kritika rock metál devil portrait ezt hallgasd the devils blood in solitude satans host



2011.07.14. 17:54 – sixx

Harmadjára csak összejött a Whitesnake-nek

David Coverdale és gyakran változó összetételű zenekara, a Whitesnake harmadjára járt Budapesten úgy, hogy annak koncert is lett a vége, mert voltak ők itt még egyszer, csak akkor leszakadt az ég, majd a Pecsa  szabadtéri színpad teteje is, elázott a cájg, mi meg mehettünk haza csalódottan. A legjobban azt sajnáltam, hogy nem láthattam élőben a Tommy Aldridge dobosból és Marco Mendoza bőgősből álló ritmusszekciót, pedig erre a Live...In the Still of the Night DVD óta kibaszottul vártam már.


kritika rock koncert whitesnake



2011.03.30. 09:50 – gihi

Pótolhatatlan Halhatatlanság! - Könyv a VHK-ról

Dudich Ákos: A Vágtázó Halottkémek Életereje – Pótolhatatlan Halhatatlanság!

Az utóbbi években tucatjával jelennek meg magyar nyelvre lefordított zenészek, zenekarok pályafutását bemutató életrajzok, önéletrajzok. Nélkülözhetetlen szerepe van az ilyen könyveknek nem csak a rajongók számára, hanem a magyar zenei kulturáltság kifejlődésében is. De külön figyelmet érdemel, ha egy magyar zenekar kerül fel a könyvespolcra.

Dudich Ákos könyve a magyar (pop)zenetörténet egyik legkiemelkedőbb hatású zenekaráról szól, a zenekarról, akik móresre tanították a halált, kiugrasztották a világösztönt, a semmi kapuin dörömböltek és visszahódították az édent. A Vágtázó Halottkémek több évtizedes története megismételhetetlen, zenéjük egyedi, üzenetük agynyitogató. A zenekar történetének bemutatása során a szerző nem lép elő önjelölt krónikásként, csak a fejezetek elején írja le röviden a témához kapcsolódó háttéranyagot, aztán engedi, hogy a hőskorszakról, a szétválásról és az utódzenekarokról a tagok emlékezzenek meg, egészen a Vágtázó Életerőig, vagyis a jelenig jutva.


kritika könyv folk punk rock vhk vágtázó halottkémek vágtázó életerő



2010.11.09. 12:03 – sixx

A gitárból kinövő ember

Joe Satriani @ Papp László Budapest Sportaréna, 2010.11.08.

Amikor a XII. században Európa-szerte nekiláttak a jónépek istenigazából a gitár elődjének számító húros hangszereken muzsikálni, még csak nem is sejtették, mit szabadítanak a világra. Joe Satriani a tegnap esti koncerten megmutatta, mit lehet ebből a hangszerből kihozni, és néhol még azt is, mit nem, legalábbis erre következtettem a mellettem üdvözült arccal a fejét csóváló szakmabeli mozdulataiból, széttárt kéz, csodálkozó tekintet, ilyennincsbazdmeg, mondta.

Szerintünk: (4,5/5)
Szerintetek: (4,2/5)

kritika rock satriani koncertbeszámoló



2010.11.04. 11:24 – sixx

Másfélórás gitárorgazmus a hajón

George Lynch addig, míg a nyakába nem vette a gitárt az A38 hajón tegnap este, pont úgy nézett ki, mint egy nagyon elszánt kőműves. De csak addig. Aztán amikor megszólalt a kezében a hangszer, a főleg szakmabeliekből álló, úgy kétszáz fős közönség egyszerre élvezett bele a nadrágjába egy elnyújtott hörgés kíséretében, amit másfél óráig sikerrel ki is tartottak.

A Lynch Mob az egykori Dokken gitáros egyik, éppen funkcionáló zenekara járt a hajón ugyanis, és adott egy jó kis trocskos, lepukkant klubkoncertet, pont olyat, amilyet kellett, és amilyenen ez a jó kis blues alapokra rákent rockzene a lehető legjobban érvényesül. Családias hangulat, a színpadról cigit kunyeráló gitáros, pár pillanatig hisztis énjét túráztató énekes és kiváló ritmusszekció is volt, meg alapvetően elfogadható hangzás is, szerintem aki ott volt a hajón, maradéktalanul elégedett lehetett a bulival.


kritika rock koncert a38 george lynch