2017.11.14. 09:13 – -dj-

Ez az igazi folkmetál – Az Aebsence és a Perihelion új lemezéről

Két olyan zenekarról lesz szó, akik a rétegzene rétegműfajában zenélnek, ráadásul Magyarországon, ahol ez még alsóbb szinteket jelent, mármint népszerűségben, nem minőségben. Az Aebsence kettejük közül a kevésbé aktív, sőt, kimondhatjuk, hogy koncertek terén gyakorlatilag egyáltalán nem aktív, míg a Perihelion gyakran koncertezik, és egyre gyakrabban. A két együttesben van egy közös pont: mindkettő használja ihlető forrásként a magyar népzenét, amit rockkal és metállal kevernek. A végeredmény azonban eléggé különbözik, mivel a két zenekar teljesen más irányból érkezik.


lemezkritika folk rock metál black aebsence ezt hallgasd perihelion



2017.10.13. 09:39 – -dj-

Hé haver, ne rinyálj már! - Leander Kills-lemezkritika

elet_a_halal_elott_cover.jpg

Egy ismert magyar rockzenész kérdezte tőlem nemrég, hogy értem-e a Leander-jelenséget, mert ő csak azt látja, hogy egy Leander Kills-koncerten borzasztó nagy dráma van (mármint sírás-rívás). Azóta többször is gondolkoztam ezen, mert kapásból csak azt tudtam mondani, hogy biztos szeretik a lányok az énekes-basszusgitáros kisfiús mosolyát, meg hogy a zenésztársai is jóképű srácok, ez pedig vonzza a csajokat. Ez nyilván felületes megközelítés, alaposabban megnézve a dolgot viszont több tényező van, amitől ma Magyarország egyik legrentábilisabban működő metálzenekara a Leander Kills.


lemezkritika metál leander kills



2017.10.08. 10:05 – Lángoló Gitárok

"Tudod, az a hülye mozgású csávó" - Alex Cameron ismertető és az új album lemezkritikája


Melodikus légkör, kissé groteszk, de nagyon is valós karakterek, kínosan ismerős élethelyzetek és karcolatok, kopottas, kora nyolcvanas évekbeli szintis, kongás, gitáros hangzás. Zene valahonnan az irónia és a paródia mezsgyéjéről. Önmagát Ausztrália első számú szórakoztatóművészének tartó Alex Cameron és üzlettársa, Roy Molloy szaxofonos előrukkoltak második albumukkal. A Forced Witness szeptember 8-án debütált a Secretly Canadian gondozásában. Ismertető és kritika.


lemezkritika Alex Cameron



2017.09.26. 12:12 – -dj-

Ez a Foo Fighters legjobb lemeze?

Lángoló Kritikák

foo-fighters-concrete-and-gold-album-cover-1497972953-1505837479.jpeg

Előre szólok, hogy néhány megjegyzésem lehet fel fogja bosszantani a Foo Fighters fanatikus híveket. Nekem egyébként már az is meglepő, hogy a Foo Fightersnek egyáltalán fanatikus rajongói vannak. Nem azért, mert rossz a zenekar, mert nem az, csak annyira kellemes, annyira simulékony, annyira vadulásmentes, hogy nem várna az embere ennyire szélsőséges érzelmeket. Nekem mindig is ez volt a bajom a zenekarral. Hallom, hogy jók a dalok, hallom, hogy tehetséges dalszerzők, de a bomba valahogy minden dalnál a vödörben marad, a zenei feszültség mindig elmegy a határig, de aztán nem lépi át azt, pedig annyira várnám.


lemezkritika rock foo fighters ezt hallgasd



2017.09.22. 09:36 – -dj-

Feszültséggel teli zord szörnyeteg - Apey &The Pea-lemezkritika

Lángoló Kritikák

hex.jpg

Amióta lecsengett a kétezres évek végén/elején az úgynevezett magyar modern metál mozgalom (benne: Freshfabrik, Blind Myself, Superbutt, Subscribe stb) tündöklése, nem nagyon működik olyan metálzenekar, akik nem a klasszikusabb, emészthetőbb vonalat viszik Magyarországon, és viszonylagosan nagy népszerűségre tettek szert. Az Apey & The Pea az egyik ilyen kivétel, akik ráadásul elég furák is. Alapvetően a doom/slduge vonalon mozognak, de alkalmanként belemennek a panterásan kapkodós zúzásokba is, sok grunge hatással. Mindezt trió felállásban csinálják, és olyan zord hangulattal, ami alapján nem mondanánk meg, hogy sokan kedvelhetik őket. Pedig de.


lemezkritika metál grunge doom sludge ezt hallgasd apey & the pea



2017.06.24. 13:53 – Lángoló

Egy élet lereteszelése - Glen Campbell-lemezkritika

glen-campbell-2.jpg

Nem példa nélküli, de ritka jelenség, ha valaki túl a nyugdíjkorhatáron is jelentős sikereket ér el a zenei toplistákon. Glen Campbell, aki az 1960-as és 1970-es években az amerikai countryzene slágersztárja volt, június 9-én megjelent Adiós című búcsúalbumával az egyesült-királyságbeli albumtoplista harmadik helyén nyitott. A nyolcvanegy éves alkotó cédéje nem véletlenül utasította maga mögé több kortárs világsztár – például Katy Perry, Ed Sheeran, Drake, Ariana Grande – munkáját: az Adiós a country igazi klasszikus ékköve.


lemezkritika glen campbell



2017.06.20. 13:55 – Rácz Mihály

Ritkaságszámba menő pszichedelikus utazás - Korai Trancemission-lemezkritika

(Szerzői Kiadás/BudapestVinyl)

koratrancelp.jpg

Régóta, de legalább ötven éve dobálózik a szaksajtó a pszichedelikus jelzővel, és némiképp kis is nőtte mindaz a műfaji címkét, amit ezzel jelölnek. A pszichedelikus, mint olyan, életmód lett, de legalábbis gondolkodásmód. Mint valami újkori természetvallás. Alapjáraton a racionálistól való elemelkedést jelzi, művelői részéről pedig felülemelkedést, az élet magasabb nézőpontból való szemlélését, tudattágítást. Egyszerűbben szólva a pszichedélia elszállás, kiszállás. Mindenesetre egy alternatív szemléletmód a berögzült többségi felnőttvilág lakhatatlan világával párhuzamosan, művészi megrajzolásban. Talán nem véletlen a belső képalkotás külső megjelenésének fontossága, régebben rajzokkal, manuális grafikai eszközökkel, manapság túlnyomórészt digitálisan.


lemezkritika trance electro goa instrumentális pszichdelikus korai trancemission



2017.06.07. 11:57 – Kovács.Attila

Görcsmentes eminensek - Mastodon-lemezkritika

Mastodon - Emperor of Sand (Reprise)

mstd_eos_cd_grande.jpg

Az Emperor of Sanddel a Mastodon végképp egy lett a rockzenei szent tehenei közül. A szent tehenek meg olyanok, mint az eminens diákok az osztályban, alig várjuk, hogy hibázzanak. De ha az eminens diák az osztálykiránduláson az elsők között nyitja ki a sört, és amúgy a legszórakoztatóbb arcok egyike, akkor még azt se. Ez jutott eszembe elsőként az új lemezről. 


lemezkritika rock metál progresszív mastodon ezt hallgasd mastodon-nap



2017.05.16. 16:30 – Nihil_AK

Meghálálja a törődést - Depeche Mode-lemezkritika

Lángoló Lemezek

depeche_mode_album_cover-rgb_5x5.jpg

Van egy olyan mondás, hogy a zene a hangjegyek közti tér, vagy űr, ahogy jobban tetszik. Valószínűleg Martin Gore is erre hivatkozhat jó pár éve, mivel a Depeche Mode utóbbi lemezeit bármivel lehetett vádolni, csak túlfogalmazottsággal nem. Ezen a formulán nem nagyon változtat a Spirit sem, valamiért mégis szerethetőbb album lett, mint az előző kettő, amelyeket még a fanatikus rajongók sem sorolnak a zenekar csúcsteljesítményei közé.


lemezkritika pop elektronika depeche mode ezt hallgasd



2017.02.14. 11:30 – Rácz Mihály

Nincs is olyan pontja, vagy pillanata, ami ne lenne rendben - Világzenei pótolnivaló, 1. rész

cserepesblacklake.jpg

Év végén rendszerint kijönnek még lemezek a karácsonyi piacra, amiket már nincs mód hirtelenjében feldolgozni, ám kifejezetten hiba lenne feledni őket. Első körben mindössze két albumra kerítünk sort, olyan tapasztalt muzsikusoktól, akik a 70-es évekbeli táncházas alapozáskor már zenéltek különböző zenekarokban, sőt a Vízöntőben együtt is. De most nem múltidézésről lesz szó, Kiss Ferenc az Etnofon Zenei Társulással több nagy ívű színpadi művet hozott tető alá a kétezres években, amelyek rendre albumformában is hozzáférhetők. Az ő terepe a sok muzsikus, énekes és táncos szereplőt mozgató koncepciózus darabok létrehívása, míg Cserepes Károly bár szintén működtet együttest is (Ipomea), gyakran dolgozik egyedül albumain, a legmodernebb elektronikus hangzásokat ötvözi archív népzenei felvételekkel.


lemezkritika folk világzene ezt hallgasd