Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Egyre inkább kezdem meggyőződni arról magam, hogy Patrik Jensen vagy jóval idősebb annál, mint ahogy kinéz, és legalább féltucat lemeznyi előre megírt anyaga van otthon, a Hemnes típusú íróasztal fiókjában, vagy - ahogy annak idején a Batman úgynevezett alkotója, Bob Kane alkalmazta ugyanezt a módszert a képregényiparban - egy teljes riffműhelyet üzemeltet Linköping külvárosában, ahol huszonéves gitárosok szakmányban hegesztik a legújabb thrash metal dalokat ingyen pengetőkért, sörért, húrokért, ő meg kimazsolázgatja a legjobbakat, és évről évre megjelenteti azokat vagy The Haunted, vagy Witchery márkanév alatt. Ha jó a termés, akár mindkettő belefér, mégis kell a pelenka meg a műanyaggépisztoly a gyereknek. Mással legalábbis nem tudom magyarázni ezt a termelékenységet, pláne, hogy a legtöbb metálzenekar manapság már jó ha ötévente összeizzad valami új anyagot. Esetükben a színvonal miatt sem kell szégyenkezni, hiszen a Witchery utolsó lemeze több mint rendben volt tavaly, az idei Haunted is jónak ígérkezik, és ez a szám is bizalomgerjesztő, pláne annak, aki szereti az efféle lassabb, bólogatós thrasht. Még azt is el tudom képzelni, hogy Svédországban már tesztelik a klónozást, és egész seregnyi Patrik Jensen dolgozik egyszerre a lemezeken, néha úgy, hogy egymásnak is besegítenek, úgyis ugyanazt a nevet kell kiírni mindenhová. Akárhogy is, hamarosan érkezik az új Witchery, ez pedig az első dal róla.
