2008.10.31. 19:56 – dg

Szokatlan lebegés

Anathema @ Avalon, 2008.10.29.

Személy szerint az Anathemával úgy vagyok, hogy igazából sosincs kedvem a koncertjükre menni, de valahogy mindig ott kötök ki, ahol aztán elájulok a zenétől, hogy ez milyen fasza. Most is féltem, hogy az új, elég langyos, félakusztikus Hindsight lemezt nyomják majd, amitől állva elalszom, de nem. Két óra rockos szett, szokatlan dalsorrenddel, meg persze lebegéssel. Előttük azonban voltak mások is, például a magyar Angertea.
Ők egy olyan együttes, akik tele vannak jobbnál jobb ötletekkel (Toolos, elszállós, stoneres, zúzós stb.), de ezek nem állnak össze kerek egésszé. Az első számban a sokadik váltásnál kapásból el is vesztettem a fonalat, pedig volt köztük nem is egy jó, csak az kevés ideig tartott. Az emésztést az énekes semmilyen, dallamtalan hangja sem segíti, ami nem lenne nagy gond, ha olyan lenne a zene, ami elviszi a hátán a produkciót. Dalok kellenének ide azokkal a húzós részekkel, amik sok helyen meg is vannak, de sajnos csak, mint rövid színező elem, amik után rendre visszazuhannak a céltalan, emészthetetlen káoszba. Az is rontotta az összképet, hogy a második, Rushing Towards The Hateline nagylemezüket annak idején igen sokszor meghallgattam, de most mintha egy teljesen ismeretlen zenekarral találkoztam volna. Na meg ez a sünibaszós, buzizós, döglött állattal kefélős konferálás így a sokadik alkalommal már kezd abszolút kínos lenni.

Állítólag a másodikként fellépő francia Demians nagy kedvence a Porcupine Tree-főnök Steve Wilsonnak. Végül is érthető, hiszen majdnem ugyan olyan zenét játszanak, mint az angolok, csak nem olyan jól. Ráadásul minderre a MySpace oldalukon található pár dal alapján kellett rájönnöm, mert koncerten csak olyanok voltak, mint valami tipikus amerikai rockzenekar (Creed mondjuk), akik próbálnak kicsit progresszívkodni. Lemezen mindent a gitáros Nicolas Chapel játszik, itt viszont érthető okokból egy basszusgitáros, és egy dobos kísérte, na meg a sampler, ami (illetve az erről bejátszott billentyűs rész) a MySpace-es dalok alapján komoly eleme a zenének, csak ez a rossz, kásás erőtlen hangzás miatt nem jött le ott a helyszínen. Szerencsére, csak bő fél órát nyomtak, így komolyabb károsodást nem okoztak.
Az Anathema viszont betartotta a kétórás bulira tett ígéretét, amit egy az egyben, ráadás nélkül toltak végig. A doom/death metálból indult brit zenekar szépen lassan öregszik (persze még nem öregekek), és velük együtt a zenéjük is lecsendesedett, mondhatni érettebb lett (ennek megfelelően a hörgés elhagyása óta nyúlják is rendesen a Pink Floydot, ami bocsánatos bűn, mert jól csinálják). A dalok hangulatához képest kifejezetten vidámak mostanában a srácok a színpadon, de ez kifejezetten jól áll nekik, és emiatt a közönség sem feltétlen érzi azt, hogy most máris mennie kéne a mosdóba eret vágni a zene hangulata miatt. Speciális este lévén nem csak az évek óta játszott adagot nyomták a megszokott sorrendben (pl. a Closert a Balance felvezetése nélkül, ami furcsának is hatott), hanem olyan ritkán, vagy jó régen előadott darabok is előkerültek, mint az Anyone Anywhere, vagy a Regret. A Hindsight lemezre csak a levonulást helyettesítő Danny Cavanagh egyszálgitáros előadása, és a(z egyik) testvérével Vincenttel elnyomott One Last Goodbye utalt, amúgy rokkoltak végig, és még a következő, ki tudja mikor megjelenő zúzósabb lemezükről is elővettek pár dalt (azokat, amik a MySpacen is fent vannak). Egyébként meg kimaradt a slágernek kikiáltott Dying Wish, valamint csodák csodájára Pink Floydot sem játszottak a végén. Mindez szokatlan, de pont emiatt jó is volt. Ahogy a koncert szintén.

(Fotók: Juhász Edina)

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (3,6/5)

rock metál koncertbeszámoló angertea anathema demains



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.