Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Biohazard @ Diesel, 2008.11.20.
Amilyen rosszul indult, olyan jó lett a vége. Evan Seinfeld néma monitorládája majdnem tönkretette az egész estét. A doboz csak a harmadik szám után javult meg, addig mindenki attól retteghetett, hogy a Biohazard levonul a színpadról, és befejezi az egészet. A levonulás amúgy meg is volt a nyitó Shades Of Grey után (állítólag az öltöző is kapott a dühből), aztán már csak a színpadon gyalázták a monitorkeverőst. A közönség pedig örülhetett, hogy legalább a ráadás alatt úgy szólt kifelé a cucc, ahogy végig kellett volna.
A technikai nyavalya mellesleg csak még különlegesebbé tette a fellépést. Megtudhattuk, hogy Seinfeld lényegében egy köcsög rocksztár, aki a legalpáribb módon kezeli a színpadi bajait, hogy Billy Graziadei az ő teljes ellentéte szerény, szimpatikus viselkedésével, hogy Bobby Hambel egy egyszerű, de szeretnivaló csóka, és Danny Schuler… na őróla nem tudtunk meg semmit, ő csak dobolt a háttérben betonbiztosan.
Hivatalosan a Diesel Klub nem volt tele, de a koncertteremben már egy tűt nem lehetett leejteni, nemhogy a későn érkezőknek bejutni. A küzdőtőr konkrétan teljesen bemozdult a kezdésnél, annyira nyomult mindenki. Ez annak fényében nem meglepő, hogy 14 évvel ezelőtt a Petőfi Csarnok nagytermének még a leghátsó részénél is ugráltak az emberek ugyanerre a zenekarra. Ha azt nézzük viszont, hogy ez az európai turné többnyire olyan 200-300 fős közönség előtt zajlik (legalábbis egyes hírek szerint), akkor a nálunk elért cirka 800 fő már igen szép teljesítménynek számít. Annak fényében meg pláne, hogy a „90-es évek zenekarainak 2008-as nosztalgiaturnéi” közül magasan ez vitte nézőszámban a prímet. Minőségben is csak azért előzi meg a Helmet, mert Page Hamilton sokkal-sokkal szimpatikusabb ember, mint Mr. Tera Patrick.
Nem meglepő módon kizárólag az első három lemezről játszottak csak, a legnagyobb őrjöngés pedig a State Of The World Address dalaira volt. Számomra fájó, hogy pont a Tales from the Hard Side-ot (illetve ezt is) cseszték el a monitoros kínlódással, de simán kárpótolt mondjuk a Love Denied, amiről most már örök életemben ez a videó jut majd az eszembe, miközben könnyes szemmel siratom tinédzserkorom éveit.
Az este amúgy a visszatérő Bobby Hambelről szólt, őt éltette a közönség számtalanszor, amit a gitáros bősz hajlongással, köszönömözéssel viszonzott, na meg azzal, hogy a legvégén bejelentette: jövőre jönnek vissza, hogy bemutassák az új Biohazard stúdióalbumot.
(Fotók: Dankó János)
