2008.11.26. 12:00 – -dj-

Ellenben

The Haunted – Versus
(Century Media)
2008

Ahhoz képest, hogy a The Haunted a lehető legmélyebben nyúlik vissza a svéd metal bugyraiba (alapítói között van az At the Gates két korábbi alappillére Anders és Jonas Björler), munkássága során mégsem alkalmazta következetesen az azóta trendé váló stílus sablonjait. Olyannyira, hogy mondjuk a Versus esetében, ami sorban a hatodik The Haunted-lemez, nem is feltétlenül asszociálunk a nagy ősre. Sőt, az új album egy összeszedett kinyilatkoztatásnak minősül arról, hogy mi is tulajdonképpen ez a zenekar.

A kritikák itt fejtik meg, hogy valójában tényleg miről is van szó. Nehéz ügy, hiszen a mindvégig masszív gitározás ellenére nem kizárólag thrash, és nem is death, sőt még hardcore sem a zene. A The Haunted esetében érvényes az a közhellyé vált kifejezés, hogy egyszerűen metal. A mondat pedig azzal egészülhet ki, hogy nagyon is egyéni dologról beszélünk mi most, legfeljebb zenekarokat hozhatunk fel, és nem is feltétlenül az At The Gates dolgait, hiszen a Rivers Run mondjuk elférne egy zordabb, tömörebb Trouble-lemezen is. Utóbbi zenekar hatása nem egyszer ékelődik az ízes post-thrash-hardcore zsánerbe. A Versus mégsem lesz eklektikus, avagy csapongó, a zenekar határozottan tudja, hogy mit akar.

Nem nagy megfejtés: a The Haunted egyik nagy erőssége az ének. A Björler-tesók habár dolgozhattak már karakteres énekessel, de Tomas Lindberg (Disfear, volt At The Gates-énekes) lemezen sosem tudott ilyen kifejező lenni, mint az egyszer már a zenekart is elhagyó Peter Dolving. Persze, a szuggesztivitással egyik jóembernél sincs probléma, de Dolving nagyobb hangterjedelemmel bír, és nem olyan kínos módon, mint ahogy mondjuk egy divatos metalcore zenekar csinálja; nem egy hisztis malac, és egy nyálas kisfiú hangja váltakozik, hanem egy marcona férfi akarja elmondani minden nyűgjét. Dolving a lemez teljes egészén olyan erővel énekel, hogy bármit el lehetne hinni neki, de a szövegeiben legalábbis nincs ember, aki kételkedne.

Az év egyik legösszeszedettebb, leghatározottabb lemezéről van szó tehát. Az pedig csak a cikk végére fér, és igazából ragozni sem lehet sokat, hogy töménytelen mennyiségű, kitűnő metal-riff van rajta, így aki irtózik a mélyre torzított gitároktól, sose kezdjen hozzá, de aki a legjobb The Haunted-lemezt szeretné hallani, annak az egyetlen választás a Versus.

Szerintünk: (5/5)
Szerintetek: (3,7/5)

lemezkritika metál versus the haunted



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.