Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ezen a héten a múlton fogunk rágódni, hiszen előkaptam pár olyan videót, amit sokan már ismernek, de legalábbis ismerni szerettek volna. Lesz itt minden, mint a búcsuban: Baltimora, ami ír és olasz egyben, de lesz még My Dying Bride, akik felzaklatnak, hogy aztán a Desireless és Björk megnyugtathasson. De ez még mind semmi, mert az Első Emelet egy kicsit szíven pakol a 90-es Budapesttel, minekutána a Sigur Rós kietlen tája csak mintegy lassuzós este telepszik az emberre. Jó szórakozást!
Baltimora – Tarzan Boy
Kezdésnek a videó őskorából szemezgetnék. Ennek semmi komolyabb apropója sincsen, csak nemrég ezt a klipet láttam valamelyik zenetévén és megtetszett a kezdetleges videótrükk ilyetén való halmozása. Ráadásul megtudtam, hogy a dalt éneklő Jimmy McShane 1995 márciusában hunyt el, így már meg is volt az apropó. A dal alap. Szerintem majdnem mindenki ismeri. Klasszikus Italodisco, annak minden bájával. Imádnivalóan egyszerű és egyben kellemetlenül fárasztó is. Hát, igen, annak idején egy kicsit mások voltak a lehetőségek, és itt most a képi világra gondolok. A koncepció – pont, mint manapság általában – a figyelemfelkeltés volt, de lássuk be egy eléggé kezdetleges módon. Szerintem összességében értékelhető, mint ahogy a 80-as évek is újra hódít, felszakítva pár kellemetlen sebet...
My Dying Bride – The Prize of Beauty
És akkor valami teljesen más. Mikor annak idején láttam ezt a videót, nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyit számít a képen szereplők hozzáállása. Az amúgy semmilyen videót a hátán viszi az énekes, aki annyira kínnal teli, hogy szinte én csöppenek el. Ez a klip tényleg csak az énekes profi munkájának köszönhetően van itt.
Desireless – Voyage Voyage
Na, de akkor inkább maradjunk egy kicsit a retrónál, mert akad itt még elég néznivaló. Itt van mindjárt a Desireless maradandóan zseniális dala a Voyage, ami annak idején nagyon nagy sláger volt – különben nem is emlékeztem volna rá – és minden valamire való videódiszkóban bucira tolták a Tibik, meg a Cintulák. Nekem is így jött elő egy szép napon, amint éppen a réten ugra-bugráltam. A klip le sem tagadhatná a nemzetiségét, mert pont annyira művészkedős és elvont, mint amennyire elvárható egy csapat franciától. Kicsit hiányoztak belőle a meztelen nők, de még ezt is elnézem, mert Voyage, Voyage.
Björk – All Is Full Of Love
Chris Cunningham az egyik legnagyobb név a videós szakmában. Olyan csapatokkal dolgozott már együtt, mint a Portishead, Leftfield és még sorolhatnánk. A legismertebb klipje talán az Aphex Twins részére készült Come to Daddy, a legnagyobb hatású videója mégis ez. Az izlandi éneksnő soha nem érte be kevesebbel, mint a legjobbal, ennek köszönhetően sok rendező kapott lehetőséget a kitörésre tőle. Most nem fogom lelőni, hogy kikre gondolok, mert akkor majd nem lesz miről írnom. Az All Is Full Of Love egy egyszerű koncepció mentén halad, miszerint robotok érzelmi síkra terelik a kapcsolatukat. Ez még nem is lenne nagy dolog, de a megvalósítás maga a zsenialitás. A képek és hangulatok, mint egymásba fonódó ajkak simogatják az ember lelkét, miközben a zene dallama egy életre beleivódik az emberbe...
Első Emelet – A film forog tovább
Már annyi országról volt szó, de kis hazánk is rendelkezik faszás videókkal. Ilyen az Első Emelet ezen klipje is, ami elsősorban nem a minőségével üt, hanem mert egy nagyon hangulatos korrajz. Ezt nézve újra visszautazom a gyermekkoromba, és szinte érzem az akkori levegőt. Nagyon vicces a helyszín kiválasztása, hiszen a belváros legfrekventáltabb részén játszani, hogy milyen jó is itt az élet egy kis túlzásnak tűnhet, bár akkoriban ez biztos maga volt a nagybetűs MENŐ. Bevallom, nem tudom elégszer megnézni...
Sigur Rós – Glósóli
Végül egy megnyugtató és pihentetó videó, amiben ezredszerre sem találok hibát. Éppen ezért nincs is mit ragozni. Magával ragad a táj, aranyosak a szereplők (bámulatos ruhákkal) és a zene is szuperb.
