2009.12.25. 10:58 – A Lángolók

Metálos Emmanuel – karácsonyi ömlesztett anyag

Idén valahogy jó pár olyan karácsonyi lemez is megjelent, ami nem a sztenderdeket szállítja, hanem megpróbálja a témát a saját igényes módján feldolgozni. Persze ettől függetlenül van köztük igen balul sikerült próbálkozás is, de a többség teljesen vállalható anyagot rakott össze. Különkiadású Ömlesztett anyag-rovatunkban most kitárgyaljuk Bob Dylan, Sting, Tori Amos, a Halford és a Pet Shop Boys ide vágó lemezeit.

Bob Dylan - Christmas In The Heart
(Columbia)

Alany: Ez a lemez csak témájában aktuális, megjelenését illetően még októberi. Dylan, a követhetetlen vallású, előbb a depriváltak kócos szóvivője, utóbb meg ráncos Cadillac-reklámarc, szintén idén megjelent soralbumát alig pár hónappal követően karácsonyi sztenderdeket gyűjt egybe, bluesos, americanás, néhol swinges, nagyon amerikai stílusban, nahát. Az alapanyag elég változó, a mindenki által ismert It's Christmas Time In The City óbégatásán át, a - főleg itthon - egészen ismeretlen dalokig terjed a skála, a bevételek pedig jótékony célra fordítódnak, legalábbis Észak-Amerikában.
Pro: Kifejezetten igényesen valósította meg mindezt, jelentsen ez bármit is. Nyilván ekkora múlttal rendelkező zenész esetében már nem lepődik meg az ember, hogy minden ízében stimmelő és eltalált, gyökérrángató, vibráló és csúszkáló slide-gitárokat hall, amik azonban alázatosak maradnak a témához is, de ettől még a produkció nem veszít az értékéből.
Kontra: Hanem hát attól igen nehéz eltekinteni, hogy bizonyára minden gyermek sírva-vinnyogva szaladna magától a sarokba szombat este, ha valamely büszke motoros apuka emellett a CD mellett döntene a csomagbontás mellé. Dylan hangja ugyanis már az első néhány másodpercben egy súlyos alkoholproblémával küzdő varangyos-békáéval vetekszik.
(Szöveg: Eron Mezza; pontszám 3,5/5)

Halford – Halford III-Winter Songs
(Metal God Entertainment)

Alany: Ugye most tényleg nem kell bemutatni Rob Halfordot! Ő a Judas Priest énekese, aki karrierje csúcspontján bevallotta, hogy meleg. Ez utóbbi a leglényegtelenebb infó, hiszen a korai videók alapján csak a hülye nem gondolta, hogy az, hanem, hogy miután valóban minden eszközzel megpróbált az éppen aktuális zenei hullám tetejére kerülni, immár teljes hittel áll ki a metálzene mellett, sőt most metál felfogásban téli (karácsonyi) dalokat énekel. Ugye elképzeltük?
Pro: Pozitívum nincs, talán, hogy hangszerekkel játszanak a zenészek (kivéve a dob, ami úgy szól, mintha egy tíz évvel ezelőtti számítógépen programozták volna). Talán még annyi a „jó pont”, hogy Halford ezzel a lemezzel már nem tud rontani a renoméján.
Kontra: Olyan ötletekkel, mint a kétlábdobos topogásra zongorafutam és ének, viszont gitár az nem (amennyire rosszul hangzik, olyan rossz is), nem lehet feldobni az alapjaiban elvétett koncepciót. Halford egyszer úgy énekel, mint egy cigifüsttől krákogó boszorkány, de sikoltozik is, amúgy pedig egyszerűen nincs a helyén ebben a világban. A Christmas for Everyone egy pillanatig azt sugallja, hogy ez egy paródia, de a többi szám inkább azt, hogy nem. Amikor pedig Halford azt énekli, hogy Oh Come O Come Emmanuel, a maradék remény is összeomlik, hogy magára talál az ember, akit valaha metál istenségként tiszteltünk.
(Szöveg: dj; pontszám: 1/5)

Pet Shop Boys - Christmas (CDM)
(Parlophone)

Alany: Kedves dolog karácsonyi kiadást készíteni a musical- és a meselemezektől távol, így nem csak a zsenília pulcsisok szerezhetnek örömet szeretteiknek (illetve azokon keresztül maguknak). A Pet Shop Boys pedig kedves zenekar. Az ötszámos EP a Party c. válogatásuk artworkjébe illeszkedve karácsonyi átértelmezéseket tartalmaz.
Pro: A Coldplay Viva La Vidája összegyúrva a Domino Dancinggel safri duos ízléstelenségben és szintetizátortengerben bájolgósan csilingelve vagy üdvözítő, vagy hányingerkeltő, még nem döntöttem el, hiszen a kettőnek közös metszetébe, a bátorságba simán beleférhet. A Madness My Girlje épp eléggé gonosz és elektrós ahhoz, hogy simán csak bátor lehessen. Sőt. A saját house remixe is, csak, bármilyen meglepő is, ez house-osabb. De finom.
Kontra: A kicsit uncsi All Over The World az idei Yes albumról, és a legkarácsonyibb klasszikusuk, a It Doesn't Often Snow At Cristmas cukormázas változata a My Girl miatt csak tölteléknek tűnnek, ami egy ötszámos kiadásnál kicsit terhelő, de ajándékcsomagolás közben tökéletesen működnek ezek is.
(Szöveg: K. Márkó; Pontszám: 3/5)

Sting – If on a Winter's Night…
(Deutsche Grammophon)

Alany: Sting az csak Sting. Mindenki tudja ki ő, tantrikus szex imádatát leszámítva ő az igazi háztartási rokksztár, aki pont azzal szerezte státuszát, hogy semmiben sem hasonlít egy igazi rokksztárra. Mellesleg mostanában nemesnek képzeli magát, mert sok barokkos izét csinál, és lusta, mivel nem hajlandó saját szerzésű lemezt kiadni.
Pro: Ez egy karácsonyi lemez, amiből alapból következik, hogy nem lehet jó, de nem is olyan tragikus azért a helyzet. Nem a sablonokat dolgozza fel, sokkal inkább köthető a 17. század szerzeményeihez a hanganyag. Hangulatos, meghitt, már csak elitkedés céljából is érdemes inkább ezt felrakni az ünnepek alatt, mint valami pánsíp-válogatást, kicsit megnyugtatja a lelkünket, hogy mégiscsak Stinget hallgatunk, és nem Ultimate Collection of the Best of Christmas Hitset.
Kontra: Azért sokkal több figyelmet ez sem kelt, mint egy pánsíp-válogatás, meg hát maga a karácsonyi lemez műfaj is rendelkezik egyfajta taszítóerővel, hiszen szezonális lemezért rendes albumnyi pénzt elkérni elég rút húzás.
(Szöveg: fá; pontszám: 2/5)

Tori Amos - Midwinter Graces
(Universal)

Alany: Tori Amos annyira szenvedélyes énekesnő, hogy ha éppen koncerten akad vele össze az ember, akkor akár bele is pirulhat a látványba, ugyanis a művésznő annyira beleéli magát dalaiba, hogy sokszor úgy tűnik, mintha nyilvánosan szeretkezne Bösendorfer zongorájával. Bármelyik lemezét is hallgatjuk, a nőiesség jut eszünkbe róla, és mind közül az első, az 1991-es Little Earthquakes sikerült a legjobban. Azóta picit unalmasabb anyagokat gyárt, de mindig kellemes hallgatni, sosem színvonaltalan a munkája, ahogy ez a Midwinter Graces sem, ami idén már a második lemeze, bónuszként, karácsonyra, karácsonyi/téli dalokkal.
Pro: Tori Amos orgánuma nagyon illik ehhez a témához, bár ez nem az a fa alatt, vagy ajándékcsomagolás mellett hallgatós zene, inkább a karácsony merengősebb pillanataihoz passzolnak a többnyire mások által szerzett, tradicionális dalok. Ha felteszi az ember, ugyan elönti az ünnepi hangulat, de nem az az ilyenkor tobzódó cukormázas fajta, hanem a lecsupaszított, valóban szeretettel és meghittséggel teli változata.
Kontra: Az énekesnő igazán nem tud kilépni saját, eléggé kötött stílusából, továbbra is leginkább kellemes háttérzeneként alkalmazható minden lemeze, de ez a Midwinter Gracesnél abszolút nem hátrány, erre való.
(Szöveg: dg; pontszám: 3/5)


lemezkritika bob dylan pet shop boys sting tori amos halford ömlesztett anyag



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.