Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A tavalyi szilveszteri válogatásom idénre is aktuális lehetne, ha nem lennénk túl sznobok ahhoz, hogy ugyanazokra a dalokra táncolunk két szilveszteri partin is. A lényeg persze idén sem a zene, hanem a megfelelő mennyiségű tudatmódosító szer beszerzése, de higgye el mindenki: a legaljasabban részeg pillanatokat is totálisan el tudja rontani egy rosszkor berakott Zorall-sláger a zsíroshajú rokker vendégtől, vagy hogy még messzebbre menjek, a naivan meghívott szociológus lány is bármikor hozzájuthat a Kaukázus-diszkográfiához. Mert természetesen a buliban van internet, semmiképp se menjél olyan rendezvényre, ahol hajnalban nem tudod a szétesett haverjaidnak mutogatni az idei jutub-klasszikusokat, mivel empirikus tapasztalatok szerint ez az első lépés a fizikai munka felé. Ezen felül annyi a szabály, hogy a partiban NEM szólhat romantikus lassú szám. Bár az amerikai tini-vígjátékok hatására sokan azt hiszik, hogy az iskolai titkos szerelmük sokkal nagyobb eséllyel jön oda hozzánk szerelmet vallani Edda-slágerre, valójában Slayer-bömböltetés közben is pont ugyanannyi erre az esély. Szóval íme pár szerzemény, amiket illik leadni egy jobb érzésű házibuliban.
Muse – Undisclosed Desires
Az elején le kell tudni a Muse-dolgokat, amíg nem uralkodnak el az indulatok. Ez a dal ráadásul kimagaslóan a legjobb szerzemény az idei, amúgy erősen felemás lemezről. Megérkeznek rá az emberek, nem zavar senkit.
Julian Casablancas – Left Right int he Dark
Julian Casablancasnak több trekk is van első szólólemezén, ami akár helyet is kaphatna fiktív házibulinkon, végül azért esett erre a választás, mert ez akár a Strokes legjobb pillanatai közé is tartozhatna, annyira felháborítóan fülbemászó. A lazább szintis hangszerelés miatt emiatt sem fog sírni a Hamvai-fan közgázosok szája.
Franz Ferdinand – Ulysses
A Franz Ferdinandnak az egész életműve az „ereszdelahajamatról” szól, ezért hibázni lehetetlen vele. Az Ulysses azért kell, mert az idei lemezükön szerepel, és mert annak ellenére, hogy első blikkre nem tűnt nagy dobásnak a korábbiakhoz képest, mégis a skótok egyik emblematikus dalává nőtte ki magát, aminek szinte lehetetlen nem lalalázni a refrénjét.
The Phenomenal Handclap Band – 15-20
Érthetetlen módon nem futott be legalább Ting Tings méretű karriert ez a szám. Semmi különlegeset nem tartalmaz, csak egy szexi női hangot, meg kellőképp ostoba diszkózenét. Mivel erre a dalra már valószínűleg mindenki részeg, ezért el is kezdődhet a mozgalmas rész.
The Prodigy – Omen
Magyarországon vagyunk, kell Prodigy, hogy senki se érezze magát kiközösítve. Az Omen nagyjából az egyetlen jó dal az Invaders Must Die-ról. Törtütem, ikszelde, széttörjük a bútorokat.
Evil Nine – Crooked
Alaptétel 1: Az Evil Nine király. Alaptétel 2: Aesop Rock király. Konklúzió: Ez a dal kötelező.
Mr. Oizo – Postif
Az elektro-vonalat továbbvisszük, durvább formában, gondolván a lúzerre, akinek sikerült hozzájutnia egy ekihez. Jót fog rá ugrálni, aztán majd meglepődik, mikor kiderül, hogy kurvára nincs semmi alkoholmentes a házban.
Lily Allen – Not Fair (Far Too Loud mix)
Az eredeti is remek dal, de mivel rámentünk a bekábítós elektróra, ezért a 21. század egyik legfaszább dj-párosa által újragondolt verziót ajánlom mégis. Semmi különös, csak hangos.
La Roux – Bulletproof
Nem kérdés, hogy 2009 végén, vagy 2010 elején legalább egy dal erejéig meg kell jelennie a La Roux-nak, és lehetőleg a Bulletproofnak. Indokolni remélem, felesleges.
Themselves – Roman is as Roman Does
Lassítsunk az évezred buliján az egyik legjobb absztrakt (?) hip hop duónak is meg kell jelennie, egyrészt hogy ne higgye már azt senki, hogy diszkóban van, másrészt meg hogy lehessen kényelmesen bólogatva inni.
Ramones – Now I Wanna Sniff Some Glue
Buli nem létezik Ramones nélkül. A Judy is a Punk már lement tavaly, úgyhogy most egy másik mélyfilozófiai tartalmú másfél percre kell elkezdeni törni dolgokat. A dalban megfogalmazott tanácsot ne fogadjuk meg, mert óhatatlanul szar arcok leszünk tőle, a károsodások mellett.
Soerii & Poolek – Elton John
Eredetileg a Tangát vagy a Pornót akartam, de az nincs fent jutubon a jövő év legjobb magyar zenekarától, de egy zenekartól, ami bevallottan csak szórakoztatni akar, mit várjunk?
Ganxsta Zolee és a Kartel – Nincs semmi jobb, mint egy ringyó
Nem létezhet igazán jó buli Döglégy nélkül. A himnusz után ezt kell hallgatni, mert állítólag hatással vannak az ilyenek az eljövendő évre, márpedig a „mindenki kúr” rész elég vonzó.
Ezek után pedig a házigazda értéktárgyaival menjünk aludni, buék.
