Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nincs is szebb annál, amikor az elemek kísérletezgetnek a fesztiválozók jókedvével és kalandvágyával. Reggelre majdnem felszáradt a tegnapi bulin uralkodó, egész estét betöltő sártenger - közlekedni már lehet, iszapbirkózás nélkül is. A táborban mindenfelé kukazsák-poncsók kinyúlt barna holttestei emlékeztetnek a korábbi küzdelmekre, a zuhanyzó előtt pedig a korábbiaknál nagyobb létszámban türelmetlenkednek. (Érthető, az izzadt testre száradó sár nem mindenkiből vált ki magasfokú élvezetet.)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Rohanás a keletibe, kollégámmal Raoul Duke-kal és Dr Gonzoval történő stíl- és közhelyszerű ráhangolódást követően Sopron messzi vidéke sejlik fel a láthatáron. Bumlizás, rendezkedés, mialatt kiderül, hogy erre a kibaszott fesztiválra már megint pontosan nyolcszor annyi jegyet sikerült eladni amennyi ésszerű lett volna, amíg a társfesztivál okos promóciójának köszönhetően akkora hiszti lett öngenerálva, hogy még olyat az AC/DC-ből alig felócsúdott országunk aligha látott.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Dream Theater, Cynic @ Papp László Sportaréna 2009.07.01.

1. fejezet, amelyben a krónikás inkább Franz Ferdinand-koncertre menne, de nem fog
Ha valaki úgy 1994 és 2000 között nekem szegezi a kérdést, hogy Dream Theater- vagy Valami-koncertre akarok-e menni, a szemébe röhögök, mert úgysem tud olyan nevet mondani a Valami helyére, amiért azt választom. Azóta sok víz lefolyt a fürdőkádunkban, s személyiségfejlődésem (vagy visszafejlődésem, ki-ki eldöntheti) tegnapra oda jutott, hogy sóvárogva gondoltam Sopronra és a Voltra, és arra, hogy én bizony inkább a Franz Ferdinandon toppantgatnék a barátommal akkortájt, amikor épp a Papp László Sportarénában van jelenésem hangszerbemutatóra.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Eseménydús június van mögöttünk, megvolt a pozsonyi Wilsonic és a győri Dumdum fesztivál, megéltük a T.Raumschmiere földi poklát az ingyenes bulik minden hátulütőjével együtt, a Kollektiva vízre ment, majd tengeribeteg lett, a blogok tele jobbnál jobb zenékkel. A napsütésre pedig rátelepszik Jacko halálának király méretű sötét árnyéka. Elektro-fókusszal merítettünk a zeneblogokról a nyár első harmadára, ha jobbat találtál, alázz be alant!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

“Aha, szóval akkor ez olyan mintha Ian Curtis énekelne a Jesus and Mary Chain első lemezén?” – kérdezte egy haverom miután elolvasta a tavalyi Crystal Stilts albumkritikánkat és aki addig még nem hallott az együttesről. Nem állt messze az igazságtól, de kíváncsi lennék, hogy ehhez mit szólnának a Crystal Stilts tagjai. Valószínűleg tagadnák, és mindenféle 60-as évekbeli, C-vonalbeli garázs-rock együttesek zenei hatásaival takaróznának, csak hogy ne kelljen megint a fenti két ikont emlegetni. Vagy mégsem?

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Michael Stipe-ék nem állnak le. Nemrég jelent csak meg a Reckoning című klasszikusuk újrakevert, kétlemezes változata, máris bejelentettek újabb kiadványokat. Július 7-én már meg is jelenik egy négydalos kislemez, a Reckoning Songs From the Olympia, ami a már említett lemezről fog tartalmazni négy dalt, élő verzióban egy 2007-es fellépésükről. Ősszel pedig egy teljes, a változatosság kedvéért duplalemeznyi koncertanyag is napvilágot lát, R.E.M. Live at the Olympia címmel. Lehet vásárolni.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kivételes eseménynek lehetett szem és fültanúja az, aki szombaton a MÜPA színháztermét célozta meg programnak, ahol a colorStar lépett a színpadra egy különleges, általuk deLuxe-nak nevezett műsorral. A produkcióban vendégzenészként Kiss Erzsi és Sós Tamás (Csonti) is szerepelt, illetve a Pawaa Mitaiko 3 tagú dobszekciója is velük tartott. A helyszín vizuális elemek használatát is lehetővé tette, így egy nagyon látványos kétórás előadás született. Ezután a zenekar két tagjával, Szalay Péter gitárossal, és Keleti András énekes-gitárossal beszélgettünk.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Annak elenére, hogy már 8 éve elhunyt, még mindig nem sikerült megjelentetni a teljes életművét George Harrisonnak. A keleti filozófia trendivé változásában is komoly szerepet vállaló ex-beatle kissé munkamániás volt, ezért rengeteg félkész dalt hagyott maga után. Vannak kész dolgok is, ezeknek a létezését csupán elfelejtette. Most barátja, egyben Travelling Wilburyses kollégája, Jeff Lynne (neki az Electric Light Orchestra az anyazenekara) fejezheti be, és veheti fel a dolgokat. A prodzsekt lehúzás-szagát kissé erősíti, hogy természetesen a család vetette fel az ötletet.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Idoru – Face The Light
(Szerzői kiadás)

Az Idoru eddig a tehetséges, de nem igazán kiforrott zenekarok kategóriájába esett. Túl hosszúak voltak a dalaik, túl sokat is pakoltak belőlük egy lemezre, így hamar unalmassá vált a csapat, ráadásul Bödecs András hangja is monotonná vált egy idő után, sokakat idegesített is, szóval inkább elment a zenéjük, minthogy kötelező lett volna. Na most a zenekar vagy hallgat a kritikákra, vagy maguktól is rájöttek a gyengéikre, ugyanis a Face The Lighton a fenti hibáknak szinte nyoma sincs.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,7/5) - 1 2 3 4 5