Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Max Cavalera igazi túlélő. Amikor a jól működő Sepultura megvált tőle (vagy fordítva) előbb csak gyenge közepes lemezeket készített, talán mert gyenge zenésztársai voltak. Amióta viszont maga mellé vette Marc Rizzót, ő is megtáltosodott. A kölyökképű gitáros kifejezetten zenei dolgokat pakol az új dalokba, és a tufa egyszerűségű riffek is valahogyan jobban hatnak most, mint korábban. A két hete nyilvánosságra hozott Rise of the Fallen minősége talán még ráfogható volt a Greg Puciato (Dillinger Escape Plan-énekes) szereplésének, de a Kingdom szimplán a Soulfly-tól jó.
Pedig ez sincs túlbonyolítva, de a főtéma éppen annyira hatásos, mint amilyen a Sepultura fénykorában volt. Van zsigere, értelme a zúzásnak, és az is látszik, hogy megpróbálnak tovább nyúlni, mint a metálgitározás, hiszen a riffek szinte összeforrnak a különböző effektekkel, színezésekkel. És persze van egy emlékezetes refrén is, amit Cavalera elbömböl a maga módján, és felvételen ez nem is túl hatásos, de egy kisebb klub közönsége ki fogja repeszteni a falakat, ha beszáll a kórusba.
Már a Conquer sem volt gyenge lemez, de az Omen talán valóban a Soulfly legjobbja lesz, nagy-nagy metálságerekkel, és figyelemkeltő ötletekkel. A két dal alapján az év egyik nagy durranása készült el a metál színtéren.
