Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Adam Freeland @ Merlin 2010. április 23.
Adam Freeland ugyebár közel sem először tekergeti itt a potmétereket, mégis megéri rá rendszeresen eljárni, mert bármikor képet tud róla adni, hogy napra pontosan hol is tart a mainstream elektronikus zene (és itt most nem Nákisékra gondolok). A Merlinbe ráadásul mindig jó járni, mert egyrészt maga a hely is fasza, másrészt pedig mindig szívet melengető érzés szembesülni a ténnyel, miszerint Magyarországon, ha más nem is nagyon, de legalább egy szabad szemmel látható elektro-kultúra kialakult. Ezek azok az emberek nagyrészt, akik tényleg szeretnek zenét hallgatni, és nem szopnak be mindent, amiben sok a basszus.
TB Gon és Grasshop viszonylag felejthető szettje után nagyjából pontosan meg is érkezett az olcsó bazári dramenbézdidzséből az egyik legfontosabb kiadó fejévé avanzsálódott Freeland, és a tőle megszokott attitűdben elkezdett dalokat pakolni. Két dolog azonnal feltűnt: az egyik, hogy analóg hangosítás nem egyszerű reklámfogás volt, mert tényleg szakított, a másik pedig, hogy az általam szabad szemmel láthatónak aposztrofált elektro-szcéna vagy felhígult, vagy nagyon megnőtt, de simán teltház volt. Az est lemezlovasa profihoz méltóan felmérte az igényeket itt is: míg a fesztiválos fellépésein tisztában van vele, hogy a közönség jó része nagyon vígan elfogadja a legkeményebb megoldásokat, itt tekintettel volt a picsagatyás lányokra is. Én ezt kicsit sérelmeztem, azt meg pláne, hogy a legnagyobb ovációt a híres/hírhedt Smells Like Teen Spirit-remixe kapta, amit én még mindig nem értem, hogy egy dokumentáltan is jó ízléssel rendelkező ember miképp nem tart kínosnak.
A szett többi része is mintha kicsit eltávolodott volna a gyökerektől. Néha kifejezetten kívánta volna a környezet, hogy elegánsan átcsússzon kicsit breakbeatbe a dolog, de Freeland mintha az utolsó lépések megtétele előtt meggondolta volna magát, és visszatért a négynegyedhez. Itt is voltak igazán vonalas részek természetesen, azért meg külön pacsi neki, hogy a tavalyi lemeze egyik húzódalát, az Under Controlt Alex Metric újragondolt verziójában prezentálta. A Cope-pal kapcsolatban érdekes, hogy a kötelezőkön kívül csak mutatóba játszott róla bármit is. Ezt amúgy élő zenekarral szokta turnéztatni, és a buli közben alakult ki bennem az a gyanú is, hogy a rokksztárkodást egy ideje már ő is jobban élvezi, mint az egyedül ugrálást a pult mögött.
Magáról a buliról vegyes benyomásaim vannak. Negatívak, mert láttam már Freelandet olyan formában, olyan szettel, amit a mai napig nem felejtek el, és ennek tükrében igencsak fékezett habzású volt a pénteki mulatság. Pozitívak pedig, mert így is minőségi volt a produkció, és ahogy a heringként tömörülő közönséget elnéztem, szerintem csak én nem voltam maximálisan elégedett. Ráadásul mivel Magyarország szereti Adam Freelandet és Adam Freeland is szereti Magyarországot, ezért akár nagy összegben is merek rá fogadni, hogy látok én még tőle ismét hibátlan fellépést. Például valamelyik nyári fesztiválon, akár élő zenekarral.
(A kép nem a helyszínen készült.)
