Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szeged nem várt totális megsemmisítése után a teljesen kifacsart csapat elindult Miskolcra, hogy most a Miskolci Egyetemi Napokon keverje össze a dolgokat. A várt odaérés előtt azonban meg kellett küzdeni a turné legnagyobb távolságával, köszönhetően az ügyesen kiépített Szeged – Miskolc úthálózatnak. Ha valaki esetleg nem tudta volna, miféle társasággal van, akár azt hihette volna, hogy egy busznyi gyépést visznek el a vadasparkba, ugyanis a fáradalmak végleg átvették a hatalmat.
Zomblaze (Hősök) lába egyre javul, de azért a sztepptudását ezen a napon sem tudta megcsillogtatni – tántorogni azonban már remekül tud, de ehhez is szükség van külső hatásokra, lehetőleg fél literes dobozokban. Azért egészségügyi problémák nélkül most sem maradhatunk, ezúttal épp Senior Hal háta kezdett el vadul fájni, valamelyik állomáson biztos jót tenne neki egy profi masszázs! Ráadásul a Krsa-val (PASO) alakított hiphop-duójuk is úgy tűnt, kezd kifáradni – igaz ezzel legalább bebetonozzák magukat a kultikus zenekarok közé.
Útközben kaptuk az infókat, hogy milyen tragikus az időjárás, kiöntött Szinvával, és tocsogó sártengerrel. Ezek után végképp szerencsésnek érezhettük magunkat a koncert sátorba helyezésével. A sár, és az előző két nap fesztiválozásának eredményeképp már meg is jelentek az igazán reménytelen fesztivál-arcok, akik reggeltől isznak, és jó eséllyel fogalmuk sincs, milyen koncertek lesznek. A náluk is szórakoztatóbb réteg az egyetemi májer. Ezen kör tagjai soha életükben nem voltak még fesztiválon, viszont minden igazán rossz dizsi törzsvendégeinek számítanak, és kihagyhatatlannak érzik az egyetemi napokat. A legfontosabb ismertetőjel az élre vasalt nadrág, és a megdöbbenés a padon alvó embereken.
A város zenei életéről persze nem ad reális képet egy fesztivál, de mint bennfentes, elmondhatom, hogy lassú haladás folyik az ügyben. Még mindig a kocsmázás az első számú opció hétvégénként, de lassan eljut a helyzet addig, hogy nem lepődik meg mindenki egy esetleges klubbulin.
A MEN-en két dolog volt veszélyes: az esetleges érdektelenség a koncerttel kapcsolatban, illetve a társaság ráengedése a fesztiválra. Komoly gondok szerencsére egyikkel kapcsolatban sem merültek fel, és az esőtől való félelem is alaptalannak bizonyult.
Az ide rendszeresen visszajáró Folkfree-nek ismét sikerült akkora közönséget összerángatnia, hogy senki sem érezte magát kínosan. A buli folyamatosan csiszolódik, a vendégeskedések már összeszokott produkciónak tűnnek. A sátorba egyre többen érkeztek, bár gyanús, hogy ez köszönhető az időjárásnak is. A Hősök megint bizonyította az elméletemet a magyar hip hop elhallgatásáról, de ami még fontosabb, Eckü ismét nyalatott a hasáról Red Bullt. A Superbutt érkezésére már kialakult egy igazán masszív félház, megérkeztek az első punkok is. Igen, kannásborral a kezükben. Superbutt Attila háton csúszva gitározott, miközben várta a Hősöket, kezd gyanús lenni, hogy ennek a zenekarnak vannak a legjobb mozgáskultúrát kifejlesztett zenészei. A PASO Miskolcon is népünnepély lett, és az utolsó kötelezettségek letudása után (ahol a fináléra Halász Ferenc Depresszió-énekes is odapofátlankodott) elszabadult a pokol, a csapat a backstage-ben, a Másfél és a Depresszió tagjaival kiegészülve ünnepelte meg a talán minden eddiginél sikeresebb bulit. A Közönségről sokat elmond, hogy nagybetűvel írtam.
A backstage-ben (elképesztő módon végre lett ilyen itt is, ahonnan persze jó miskolci módon el is loptak valamit), és azon kívül is lépten-nyomon bele lehetett akadni valamelyik zenekar tagjába, de a legizgalmasabb az volt, hogy végre láthattam az egyik kedvenc roadom, Krisztián ráktáncát Palotaira.
Az események megszakadása után Debrecen a következő célpont. Jogosan fél mindenki ott a vadkeleten, ebből dózerezés lesz!
