2010.06.05. 21:13 – Dankó János

Nők, ha együtt vannak

Juliette Lewis @ A38 Hajó 2010.06.04.

Ha olyan embert megkérdezünk, aki szereti a filmeket, de nem néz meg belőlük a lehető legtöbbet, valószínűleg azt sem fogja tudni, hogy ki az a Juliette Lewis. Ha olyan embert kérdezünk meg, aki szereti a (rock)zenét, de közel sem hallgat meg mindent, szintén fogalma sem lesz róla, hogy ki az a Juliette Lewis. A körülményes bevezetőt csak úgy lehet egyszerűsíteni, hogy a művésznő neve annak nem mond semmit, aki nincs tisztában az underground viszonyokkal. Magyarán: Lewis teljesen mindegy mit csinál, akkor is kultusz lesz.

Amikor hallani lehetett, hogy a színésznő énekeső szeretne lenni, nem lehetett hozzá mást elképzelni, csak rocknrollt, és végül ez be is vált. A Juliette and the Licks nevű formáció elnevezésében blöff volt, hiszen Lewison kívül a zenekar csak egy fekete ruhába öltözött, semmitmondó társaság volt, a dalok pedig inkább csak felvizezték az Iggy Pop által is játszott csapongó rocknrollt vagy punkot. Egyszerűen nem volt elég dögös, vagy fesztelen és vad. Az (immár) énekesnő viszont természetesen szeretnivaló, egyéni és szórakoztató, és ez már a korábbi zenekari kísérettel nyilvánvaló volt.

Aztán egy viszonylag érthető váltással lecserélte a zenekart, szerzett egy új producert (Omar Rodriguez Lopezt a Mars Voltából), és furcsább, dallamosabb, egyben szokatlanabb albumot csinált, de sajnos ebben a közegben sem volt igazi a dolog. Mintha a félúton megálltak volna a lendülettel, Juliette Lewis személyisége nem üt át annyira rajta, legalábbis az a személyiség, amit a filmjei és a fellépései alapján elképzelnénk. A zenéje viszont megtalálta a közönségét. Ez a tábor nem meglepő módon a filmes munkái miatt is kedvelte őt, de annál inkább meglepő módon, főképpen csajokból áll.

Lewis nem kifejezetten divatos nő, talán éppen emiatt szimpatikus ennyire sok nem-társnak, akik nagy rajongással közelítenek az énekesnőhöz. A koncert első soraiban leginkább a saját csajukra vigyázó hímeket lehetett látni, a többiek meg vagy egyedülállók voltak, vagy direkt nem hozták el az Embert erre az igazi csajos bulira.

juliette5

Az énekesnő kifejezetten ellenszenves zenészeket választott maga köré, akik egyszerűen fel sem tűnnek mellette, pedig a basszusgitáros szintén lány, mégis olyan, mintha ott sem lenne. Az egyik gitáros egy rosszul sikerült metalcore-zenekarba is elmehetne, a másik meg egyetlen rockzenekarba sem illene, így ide sem, a fekete bőrű dobos pedig elüti a magáét, és annyi. Persze miért lenne ez másképpen, mint eddig? Mindenki Juliette Lewisra kíváncsi, aki meg is mutatta magát. Belülről, kívülről.

A piros forrónaci miatt látni lehetett, hogy a standardok szerint nincs szép segge, de tudja viselni, amitől mindjárt nagyon klassz lesz. Nincs melle, ami szintén nem érdekli őt, emiatt mintha csak hatalmas lenne. Egyszerűen olyan személyiség, ami minden külsőséget legyőz, így érthető, hogy a közönség egyharmadát teljesen el is varázsolta, a maradék kétharmad pedig hátul eldülöngélt, meg elbeszélgetett a koncert végéig. Egyszerűen ez a produkció nem elég izgalmas, hogy Juliette Lewis nélkül működjön. Nem elég jók a dalok (sem a régiek, sem az újak), nem elég erősek a zenészek, összességében nincs meg a karaktere a zenének, csak úgy lesz működőképes, hogy az énekesnő jófej csaj.

Nem egyértelmű, hogy a zenekar húzza-e vissza Lewist, vagy ő húzza őket fel legalább ilyen szintre, de az elfojtott lehetőségtől olyan volt ez a koncert, mint az alkoholmentes sör: tudod, hogy milyen lenne, de nem üt fejbe.

(Fotó: Máté Évi)

Szerintünk: (2/5)
Szerintetek: (2,2/5)

rock koncertbeszámoló juliette lewis



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.