2010.06.09. 08:00 – KirschAndrás

Rockopera és gitárzúzás - Converse kult

A beatkorszak beköszöntével tömegesen bukkantak fel a fater-muter kompatibilis geronto-rock formációk, és öntötték dalba érzelmeiket egy virágszoknyás szűzkurva iránt, akit az esetek 90%-ában a Susie vagy a Sue névvel illettek. Akadt azonban egy zenekar, melynek tagjai a Happy Together-ök és I Want To Hold Your Hand-ek tengerében sem átallták ripityára törni hangszereiket önnön ars poeticájukra, a My Generation-re.

Keith Moon dobos 1964-ben csatlakozott a Pete Townshend gitároshoz, Roger Daltrey énekeshez és John Entwistle basszusgitároshoz, akik előzőleg egy The Detours nevezetű rhythm and blues formáció tagjai voltak. A The Who nevet ezt követően vették fel, majd Peter Meaden menedzser tanácsára hamarosan The High Numbers-re keresztelték át magukat. A névváltoztatás együtt járt a zenei irányzat puhulásával is, ám miután Zoot Suit/I'm The Face című kislemezük csúfosan megbukott, visszatértek eredeti elképzeléseikhez. A The Who karrierje debütáló nagylemezük megjelenésével indult be. Bár az 1965-ös My Generation rohamtempóban készült el, mégis hatalmasat robbant. A minden addiginál nyersebb hangzás, valamint a címadó dal mondanivalója egyaránt éreztette, hogy a The Who munkássága túlmutat a korabeli zenei trendeken. A The Quick One című albummal a zenekar újabb formabontó műve látott napvilágot, Townshend ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy a dalok koncepciót alkossanak. Így született meg az A Quick One, While He's Away című szerzemény, melyet egy mini rockoperaként aposztrofáltak. Az 1967-ben megjelent The Who Sell Out-ot a zenekar két igen emlékezetes fellépése követte: Monterey Popfesztiválon a csapat porig rombolta a színpadi berendezést, majd ezt követően Moon robbantotta fel dobcuccát a The Smothers Brothers Comedy Hour nevezetű szórakoztató műsor színpadán. Az 1969-es Tommy immár teljes egészében összefüggő rockopera-jelleget öltött. Az anyagot a Woodstock Fesztiválon is bemutatták, melynek köszönhetően a zenekar az Államokban is nagy népszerűségre tett szert. Ezt újabb világhírű performansz követte, mely Live In Leeds címen kiadásra is került 1970-ben.

A hetvenes évek elején Townshend tervei között szerepelt egy újabb rockopera, ám mivel Who’s Next című – immár hagyományos – nagylemezük elsöprő sikert aratott, felhagyott a Lifehouse munkacímet viselő projecttel. 1973-ban azonban újult erővel vetette bele magát a nagyívű dallamok világába. Így született meg a Quadrophenia című dupla album, mely egy mentálisan sérült fiú válogatott szenvedéseinek történetét meséli el. A lemez az angol és az amerikai eladási listákon egyaránt a második helyre kúszott fel. A The Who By Numbers lemez megjelenését követően Ken Russel rendező engedélyt kért a zenekartól a Tommy című anyag megfilmesítésére, melynek eredeti sztorijáért Daltreyt és Townshendet egyaránt Oscar-díjra jelölték. Az 1978-as Who Are You albumot újfent elismerés fogadta, ám az év mégis szomorúan zárult: Keith Moon - Paul McCartney partiját követően - kábítószer-túladagolás áldozata lett. Utódjára viszonylag rövid idő alatt rátaláltak Kenney Jones személyében, aki korábban a The (Small) Faces nevezetű formáció tagja volt. Moon halálát követően újabb tragédia szegélyezte a zenekar útját: 1979-es cincinnati koncertjük közben a túlzsúfolt közönség tizenegy tagja vált taposó lábak áldozatává.

Az éledező diszkó korszak ellenére az 1981-es Face Dances és az egy évvel későbbi It’s Hard egyaránt kedvező fogadtatásra lelt, Townshend válása és heroinfüggősége azonban egyre inkább megnehezítette a The Who működését. A zenekar végül 1984-ben egy búcsúturnét követően feloszlott. A tagok ennek ellenére továbbra is tartották a kapcsolatot, sőt egy-egy nagyszabású fellépés erejéig színpadra is álltak. Ezek közül a legemlékezetesebb 1996-ra datálható, mikor is a Hyde Parkban megannyi vendég közreműködésével teljes terjedelmében eljátszották a Quadrophenia album anyagát. 2000-es évek újjáalakulási hulláma végül a The Who-t is elérte, aminek Entwistle 2002-ben bekövetkezett halála sem vethetett gátat. Townshend és Daltrey 2006-ban stúdióba vonult, és rögzítette az Endless Wire című – vélhetőleg utolsó – The Who albumot.


the who converse



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.