Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az idei OFF fesztivált záró Flaming Lips előtt lépett fel a dán Raveonettes, akik tavaly októberben jelentették meg negyedik, In and Out of Control című albumukat. A koncert után a hórihorgas Sune Rose Wagner gitáros-frontemberrel ültünk le egy rövid beszélgetésre az 50-es évekbeli amerikai rock n’ roll iránti megszállottságáról, a Dum Dum Girlsről és a Raveonettes vidám dallamai mögött rejtőző szomorú szövegekről.
Hogy érzed, milyen volt a ma esti koncert?
Nagyon jól sikerült szerintem, mindannyian jól éreztük magunkat, és remek volt a közönség is. Örültünk, hogy végre Lengyelországban játszhattunk, évek óta próbáltunk eljutni ide, viszonylag ritkán játszunk Európa ezen részén.
A Raveonettes dalai és megjelenése az 1950-es évek rock n' roll zenéjében gyökereznek, és sokan megesküdnének rá, hogy amerikaiak vagytok, holott Dániából származtok. Mikor kerültél először kapcsolatba az amerikai rock n' rollal?
Gyerekkoromban az első zene, amire emlékszem, amit hallottam az az 50-es évek rock n’ roll zenéje volt, és azonnal beleszerettem, szinte belém ivódott. Később sokat jártam könyvtárba, de nem a könyvek miatt, hanem, hogy 50-es évekbeli válogatáslemezeket kölcsönözzek, egész nap Eddie Cochran- Ritchie Valens- Buddy Holly-dalokat hallgattam. Ugyanakkor próbáltam lépést tartani gyerekkorom popzenéjével is, Madonnától a Bananaramaig mindent meghallgattam, de a régi, karcos rock n' roll állt igazán közel a szívemhez. Imádtam az egyszerűségét: néhány fülbemászó dallam, három akkord, és ennyi.
Nem sokkal előttetek lépett ma fel az amerikai Dum Dum Girls, akik feldolgozták az új albumotok egyik dalát, a Heart of Stone-t. Ismered a lányokat? Hogy tetszett az ő verziójuk?
Imádom a dalt, és az együttest is szeretem, az egyik legizgalmasabb banda akiket hallottam mostanában. Jó is, hogy említed, épp néhány napja vettem fel velük az új kislemezüket: Dee Dee (a Dum Dum Girls énekes-gitáros-dalszerzője) átugrott hozzám, Brooklynban van egy stúdióm, átbeszéltük a hangzást és megcsináltuk az anyagot. Szóval jóban vagyunk velük, bírom a csajokat.
Lust Lust Lust című 2007-es lemezeteken minden hangszert te játszottál fel. Így történt ez a legújabb In and Out of Control album esetében is?
A számok nagy részénél igen, de van egy Thomas nevű haverom (Thomas Troelsen, dán producer) aki nagyon sokat segített a hangzás kialakításában, valamint itt-ott játszott szintin is, egyéb kiegészítő hangszereken és háttérvokálozott is sokat. Szóval ezt a lemezt mi ketten raktuk össze.
A dalaitok első hangzásra könnyed, naív, már ezerszer hallott melódiákból állnak, a szövegeitek azonban sokszor szöges ellentétben állnak a zenével, gondolok itt a Boys Who Rape (Should All Be Destroyed) című dalra, ami fiatal lányokat kihasználó, majd kegyetlenül megerőszakoló srácokról szól. Szóval a kis viráglelkű dallamaitok alatt sokszor mocskos dolgok lapulnak.
Pontosan. Mint a Kék Bársony című David Lynch film nyitójelenetében ahol 50-es évekbeli, boldog amerikai külvárosi életet bemutató képeket látunk, majd a kamera lassan a felszín alá irányul; a fű alatt nyüzsgő rovarok világát látjuk. Ezeket a szirupos dallamokat sokszor oda nem illő szövegekkel szoktam ellensúlyozni, ami zene nélkül komolynak hatna, de így számomra sokkal érdekesebb, ilyen környezetben sokkal szürreálisabbnak hatnak, és ez izgalmasabb. Vegyük például a Last Dance című dalt az új lemezről. Ott vannak a kis mézes-mázas dallamok, de miről is szól a dal? Az egyik volt barátnőmről aki kábítószerfüggő volt, és bele is halt, ami önmagában egy elég szomorú történet, de mégis vidámnak tűnik ebben a környezetben.
Ha már a vidámságnál tartunk, biztos te is hallottad már, hogy Dániát sokszor úgy emlegetik mint a világ egyik legboldogabb országát. Beszéljünk egy kicsit a dániai gyerekkorodról, milyen volt ott felnőni?
Imádom Dániát, Koppenhágában nőttem fel, de tizenéves koromban úgy éreztem, hogy el kell mennem onnan egy távolabbi helyre, utazni szerettem volna sokat, hajtott a kíváncsiság. A rock n' roll iránti vonzalmamból adódott, hogy a nagy utazásom célja az Egyesült Állámok lesz, ezért először New Yorkba utaztam, majd kocsival keresztül-kasul hajtottam az egész országon, éveken át utazgattam. A végállomás végül a kiindulópont lett, New Yorkban telepedtem le, ott élek hét éve.
Hogy írnád le zenédet egy olyan ember számára, aki még soha nem hallott a Raveonettesről?
A Raveonettes egy egyszerű kis rock n’ roll zenekar, halkabb és néha fülsüketítően hangos pillanatokkal.
