2011.05.26. 16:30 – Hankó Viktor

Hazaugrok egy kicsit, aztán folytatom – interjú Brian Culbertsonnal

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!


Ránézésre az ember talán nem is gondolná, hogy ez a srác miket elő tud hozni magából. A smooth jazz egyik legújabb csillagaként aposztrofálják őt a különböző sajtóanyagokban, aki egyedülálló módon ötvözi a dzsesszt, az r’n’b-t és a funkyt. Ma pedig úgy alakult, hogy éppen a Millenárisban készül koncertet adni. Brian Culbertsonnal beszélgettünk.

Tavaly nyáron jelent meg legutóbbi lemezed, amelyről azt olvastam, hogy azért kapta a 12 címet, mert ennek a számnak a bűvkörében született az anyag. Mondhatni szerencsés véletlenek játszottak össze. Hiszel a szerencsében?
Általában nem, de amikor nekiálltunk rögzíteni ezt a lemezt, akkor azért valamelyest elkezdtem hinni benne. Túl sok volt az egybeesés ahhoz, hogy ne higgyek. Különben mindig is egy szkeptikus srác voltam. Az a fajta, aki akkor hisz el valamit, ha látja is azt. Hát ez az utóbbi időben megváltozott.

Mármint miért? Úgy értem, hogy miért fordultál a szerencséhez?
Nem egészen így gondoltam. Szóval sosem voltam például jósnőnél, vagy bármi ilyesmi. Nem hiszem ugyanis, hogy elengedhetetlen lenne az, hogy ismerjük a jövőnket.

Ha jól tudom, nem csak hangszereken ügyködsz, hanem énekelsz is. Milyen érzés?
Néha kissé ijesztő, mivel nem igazán tudnám azt mondani, hogy énekes vagyok. Játszom zongorán, harsonán, dobokon, basszusgitáron… tulajdonképpen mindenen, amit meg tudok szólaltatni, de az éneklés az más. Sosem voltam énekes, pláne nem jó énekes. Ugyanakkor alkalmanként szórakoztató tud lenni az, amikor együtt dalolunk a többiekkel valami jó kis funkys számban. Ettől azonban még nem gondolom úgy, hogy balladákat kellene énekelnem egy szál magamban. A háttérben elénekelgetek szépen. Azt hiszem, hogy ez az énekesi pályafutásom csúcsa marad.

Az American Smooth Jazz Awardon a tavalyi év zongoristájának választottak. Fontos ez?
Persze, hogy az. Nagyon hízelgő volt átvennem a díjat. Különösen azért volt megtisztelő, mivel a rajongók szavazták meg azt, hogy ki legyen díjazott. Nagyszerű visszajelzés volt ez. De, hogy mit jelent ez a díj? Nem is tudom… Nagyon remélem azt, hogy az emberek kedvelnek. De viccet félretéve: tényleg nagyon hálás vagyok érte.

Most azonban épp egy turnén vagy.
Pontosan! Már majdnem egy hónapja vagyok Európában.

És csak Európában léptetek föl?
Egyáltalán nem. Nemrég voltam például Indonéziában, még márciusban. Aztán visszarepültem az Egyesült Államokba, ahol áprilisban a keleti parton adtam néhány koncertet, most pedig már itt vagyok. Júniusban hazaugrok, pihenek egy kicsit, aztán júliusban már folytatom is a turnét például Chicagoban, Detroitban, Ohioban, Seattle-ben. Szinte mindenhol ott vagyok.

Rengeteget utazol a világban, számos helyen megfordultál már. Akadt olyan hely, ahol úgy érezted nem vagy elég nyitott annak kultúrájára, mindennapi életére?
Szerintem alapvetően elég nyitott személyiség vagyok. Mindig is imádtam utazni, új embereket és kultúrákat megismerni. Itt például most járok először. Még csak most ismerkedek az itteni kajákkal és kifejezésekkel. Erről jut eszembe! A nyelvetek baromi nehéz! Egyébként tényleg sokat utazok. Sokszor voltam például Japánban is. Na az nagyon más világ!

Miért?
Az egyik legszembetűnőbb különbség a nyugati világhoz képest az étel. A másik pedig az, hogy a japánok elképesztően udvariasak. Szinte állandóan hajbókolnak, annyira udvariasak szeretnének lenni. Nem mintha a világ más népei nem törekednének erre, de a japánok tényleg mindenki fölött állnak, ha udvariasságról van szó.

Mind dolgozol éppen?
Nyár végén kezdek majd el új számokon dolgozni, amit aztán ősszel veszünk föl. Májusban jön majd az új album.

Ez egy kőbe vésett terv?
Ó, hát ez nem egy nagy dolog. Mindig két lemezzel előre tervezek. Muszáj jó előre kigondolni néhány lépést. 2014 februárjáig ütemeztem be az életemet. Őrülten hangzik?

Talán egy kissé…
Nézd, olyan ez mint mondjuk az iPhone. Már a hatoson dolgoznak, pedig még az ötös is csak ősszel jön ki. Ehhez hasonlóan gondolkozom én is, vagyis muszáj hosszútávú terveket építenem, mivel rengeteg idő egy-két dolgot leszervezni. Azt például már most tudom, hogy jövő májusban Londonban biztosan lesz kilenc koncertem.

Gondolom a felvételek alatt szünetel majd a turné.
Amikor otthon vagyok, az Államokban, akkor nem turnézok egyfolytában. Szóval egy-egy fellépés két, vagy három napot vesz el, de köztük hazamegyek és dolgozom tovább a stúdiómban. Itt Európában nyilván más a helyzet, hiszen nem tudok csak úgy hazaugrani.

A mostani koncerteden magyarok is játszanak majd veled. Muzsikáltatok már együtt?
Még nem. De körülbelül két óra múlva már együtt fogunk próbálni. Szóval csak most leveleztünk és dumáltunk erről. De szerintem jó lesz.

Minden egyes országban helyi zenészekkel lépsz föl?
Igen. Mindenhol más és más helyi zenészeket keresek.

Az életed során te mit kaptál a zenétől?
Fegyelmet. Nagyon jól megtanít erre az, ha hangszeren játszol, mivel segít összpontosítani. Úgy vélem, hogy ez aztán az élet minden területére elkísér. Ezt a tudást ugyanis később akár az üzleti életben is hasznosítani tudja az ember. Nálunk, odahaza kötelező a zeneoktatás az általános iskolákban, ami szerintem egy baromi jó dolog. Így a gyerekek is tanulhatnak egy kis fegyelmet a mindennapos gyakorlások során. Az pedig, ha egy bandában játszol, segíthet abban, hogy együtt tudj működni másokkal. Szóval rendkívül értékes tudásra tehetsz szert a zenéléssel.


interjú jazz brian culbertson



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása