2011.09.09. 12:00 – Dankó János

Kis bátorság kéne még - Roy & Ádám Trió-lemezkritika és lemezbemutató

Roy és Ádám Trio – Küldözési mánia
(Gold Record)

A Roy és Ádámmal kapcsolatban mindenkinek van előképe, még ha nem is tud róla. A Trambulin, a Feketén a hófehér vagy A csapból is én folyok! kikerülhetetlenek voltak a maguk idejében. Ha máshol nem, egy bevásárlóközpont gumizenéi között hallotta az is, aki elvből kerülte a kommersz rádiókat. A duó időközben szembesült azzal a problémával, hogy élőben túl sokat kell támaszkodnia más zenészekre, ezért döntött, megkérte Csányi Zolit (aki a Black-Out és sok-sok más zenekar tagja, sessionzenésze), hogy állandó dobosként szálljon be, és immár Roy és Ádám Trióként folytassák. Azóta egyértelműen kijelenthető, hogy a társaság nem pop-, hanem rockzenét játszik, de abból is a könnyen befogadhatót.

A Küldözési mánia még tovább úszik ezen a vonalon. Ha valaki az első szám után elmondja, hogy melyik zenekar zenél, azt megjutalmazzuk egy egyéves Lángoló Gitárok előfizetéssel. Persze mivel instrumentális, ezért nehéz a találgatás, de a technikás, hangulatos rockos bevezetőnek csak azért nem a Rush az ihletője, mert Nagy Ádám gitáros, a dal szerzője nem kedveli a zenekart, egyébként valahogy mégis a kanadai zseniket idézi az intro. Ezek után érkezik egy teljes szimpla rockdal (Zsebkultúra), ami pedig már a Black-Out-albumokon is elférne, leginkább Csányi dobolása miatt. A Küldözési mánia azonban nem csak a rockban próbálkozik. Van itt modern sanzon (címadó), balkáni pop (Nincs erősebb pista), és még agyament elektro (Valami beteg) is. A lemez eklektikus, és a könnyed rádiós zenéből jóval több kikacsintás van rajta, mint várnánk. Éppen ez lehetett a szándék.

A Roy és Ádám Trió karrierjének az a rákfenéje, hogy elhelyezték magukat egy kategóriába, amiben mindenki slágereket vár tőlük, amikkel akár reggeli tévéműsorokba is el lehet menni playbackelni, vagy jobb esetben akusztikus produkciót nyomni. Ha a zenekarnak ebből elege van, az örvendetes, de persze még nem elegendő. Az új közönséget kell megcélozni, amire valamennyire rá is éreztek. Az amúgy jól megírt címadó annyira kompatibilis a Petőfi Rádió mai választékával, hogy egy jó pont már megvan a fővárosi alterközönségnél. A rockerek meg fognak lepődni a Zsebkultúra rock n’ roll szólóján. A vájtfülűeknek ugyan csak az Intro (itt: Nitro) jut, de annyi baj legyen, legközelebb a konkrét dalokba is kerül technikázás.

A zenekar bizonyára büszke a sokszínűségre, de ez a lemez túl sokfelé ágazik, sokszor akár azt is hihetnénk, hogy nem is ugyanaz a csapat játszik, mondjuk éppen a Csányi által énekelt Égrendelet esetén. Itt hallatszik egyébként, hogy bár Csányi kiválóan dobos, és jól is vokálozik, de szólóénekesként nem elég erős. Az ide-oda lógás azt sugározza, hogy nem is igazán tudják, mi fekszik nekik, ami mondjuk közben nyilvánvaló ennél a felállásnál: a rock. Mondjuk olyan típusú rock, mint a Zsáknak a folt, ami még mindig bőven befér egy rádióba, emellé pedig még bőven odarakhatják a Polgár Odettel énekelt címadót is.

Nem rossz lemez ez, de nem is jó. Ha legközelebb egységesebben és bátrabban gondolkoznak, egészen biztos rájuk talál az új közönség, és a megérdemelt új siker is.

Szerintünk: (2,5/5)
Szerintetek: (2/5)

lemezkritika pop rock roy és ádám trio



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.