Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
 |  |
A közhiedelemmel ellentétben a grunge-ra igenis létezik általánosan elfogadható definíció: az a Seattle-i gyökerekkel bíró műfaj, mely a 90-es évek elején romba döntötte a PVC- és a piramisszegecs-ipart. A Soundgarden-Alice In Chains-Nirvana-Pearl Jam négyes közül pedig egyértelműen legutóbbin csattant a heavy metal ostora. Az érintett zenészek ugyanis a „kibaszott MTV” mellett a „kibaszott Pearl Jam” kifejezéssel dobálóztak a legnagyobb előszeretettel. Ez jobbára két dolognak volt köszönhető: a műfaj első meghatározó lemeze az ő nevükhöz kapcsolódott (Ten – 1991. augusztus 29.), ugyanakkor anno egyetlen Seattle-i zenész énekstílusa és színpadi munkája nem aktivizált olyan népes klónhadsereget, mint Eddie Vedderé.
Bár a nagy kitörés egy bizonyos Nevermind című album megjelenéséig váratott magára (ahogy a glam rocker Randy „The Ram” Robinson mondta a The Wrestler című filmben: „Then that Cobain pussy had to come around and ruin it all.”), később azonban a debütáló Pearl Jam-anyag a Billboard lista második helyéig kúszott fel. A szociális problémákat és lelki nyűgöket boncolgató szerzemények egy komplett generáció himnuszai lettek, kiváltképp az igaz történetet feldolgozó Jeremy. A szöveg a 15 éves Jeremy Wade Delle sztoriján alapul, aki egy richardsoni gimnázium angolóráján, osztálytársai szeme láttára repített golyót saját fejébe. Feltehetően nem a rendhagyó igék iránti ellenérzései miatt. Súlyos témák ide vagy oda, a lemez a mai napig csaknem 12 millió példányban kelt el világszerte.
1991-ben a Soundgarden is bővítette a 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz típusú könyvek tartalmát, október 8-án ugyanis megjelent Badmotorfinger című lemezük. Ez a kiadvány ugyan nem tartalmazta saját Smells Like Teen Spiritjüket (az ugyanis az 1994-es Superunknow-ra került fel), viszont pályafutásuk messze legnagyobb hatású lemezével rukkoltak elő. A Badmotorfinger sokak szerint a legjobb példa rá, mekkora parasztvakítás is volt a lemezkiadói brainstormingokon kiötölt grunge címke. A zenekar Black Sabbathos, Led Zeppelines, mégis modern rockja ugyanis köszönőviszonyban sem volt a Nirvana és a Pearl Jam által képviselt irányvonallal. Ráadásul a lemez produceri munkálatait Terry Date végezte, aki korábban Dream Theater, Metal Church, Sanctuary-kaliberű metál formációkkal dolgozott. Bár a Rusty Cage, az Outshined és a Jesus Christ Pose egyaránt örökérvényű, később megannyi feldolgozást megért szerzemények voltak, az őket övező mainstream hisztéria egészen három évig váratott magára. Ugyanis ekkor találkoztak Howard Greenhalgh rendezővel, akinek történetesen a Black Hole Sun című dal indította be a fantáziáját.
