Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A hazai minőségi technóbulik szervezőgárdája, a NVC kitartó munkájával és láthatóan átgondolt booking-rendszerével elérte, hogy a méltán híres Border Community és BPitch Control kiadók fejei, James Holden és Ellen Allien egy esemény keretein belül lépjenek fel. Ezt megelőzően mindkét label fontosabb nevei tiszteletüket tehették Budapesten, így nem volt kérdéses, hogy a két kissé eltérő világot képviselő, de egyaránt vezető pozícióban lévő kollektívát összefogó főnökök megmutathassák, DJ-ként mit tudnak, ráadásul a bizalmat megelőlegezve minderre három-három óra állt rendelkezésükre.
James Holdennek talán ez a feladat egy fokkal közelebb állhatott a személyiségéhez, mert bár a Border Communityn igen sok fontos nevet indított el a kétezres évek közepe óta (elég csak az Extraweltet megemlíteni) és debütáló albuma óriási siker lett, elsősorban DJ-ként ismeri a világ. A kissé kényelmetlen line-up miatt éjféltől háromig játszó Holden szettjére az eklektikus a legfinomabb szó, persze az alapvető várakozásokat bőven felülmúlta, és sorban hozta a már inkább az IDM-hez közeledő hangzású, ügyes neo-trance dolgait, de emellett mindig visszatért a jól bevált, megszokott felépítésű tech-house döngölésekhez, amit a közönség is látványosan jobban értékelt. Igazán váratlan dolgok így sajnos nem történtek a brit szettje alatt, egyedül a Four Tet remek, új Pyramid című dala szólt akkorát, hogy a vérbeli technósok és a zenebuzik is elismerően ordibáltak egyet. Így elég nehéz összerakni egy tisztességes három órás szettet, akármennyire legyen profi az ember.
Talán pont emiatt gyűlt fel egy csomó feszültség az emberekben, amit viszont a BPC főnökasszonya, Ellen Allien magabiztosan kompenzált, gyakorlatilag az első pár trekkjével fel is oldotta ezt, és ahogy azt várni lehetett, az addig érezhetően fagyos hangulat gyorsan felmelegedett, és a tánctér csak úgy bűzlött a boldogságtól. Az ő zenéjét erősen, de nem erőltetetten meghatározta saját kiadója, a BPitch Control hangzása, ami talán a valaha volt legkevésbé kocka berlini kiadó, amivel ráadásul – a kislemezeket leszámítva – egyre kevésbé koncentrálnak a szabályos tánctérre szánt elektronikára. Ritkán hallani ilyen összeszedett szettet, főleg technóból, mert Allien kisasszony gyakorlatilag nem tért el túlzottan a stílustól, mégis több újdonságot tudott mutatni, mint Holden. Érdekes módon a százfelé elfajzó, belterjes brit bass music jegyei is megjelentek a zenéjében, de annyira illedelmesen beépítve a jólfésült technóba, hogy szinte fel sem tűnt a telivér négynegyed hiánya, helyette a tipikusan 2011-es juke/footwork-megoldások és a future garage képletei uralkodtak, óriási sikerrel.
Holden és Allien, azaz a kimért matek és a túláradó érzelem összecsapásából egyértelműen utóbbi került ki győztesen, és nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy szerencsésebb lett volna fordítva felléptetni őket, akkor talán Holden tudott volna rutinszerűen fordítani és a koncert-after hangulatot erősíteni.
A szervezőbrigádnak így is jár az elismerés, külön értékeltük a bemelegítő DJ, Subotage tisztelettudó hozzáállását, na meg a tavasszal megjelent Occam-album húzószámából, az I Was A Dervish-ből készült saját készítésű remixét.
Az alábbiakban pedig íme Ellen Allien egy idei és egy tavalyi, valamint James Holden két 2006-os felvétele:
