2011.12.15. 18:00 – Dudich Ákos

Mi is volt a dobos neve? – Dave Grohl - Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok (recenzió)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

MARTIN JAMES
Dave Grohl – Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok
(Silenos)

A főleg zenei témájú könyvekre specializálódott Silenos kiadó ezúttal Dave Grohl figurájára koncentrál. Grohlt lehet isteníteni, mint a Nirvana hajdani dobosát, lehet utálni, mint a tenyérbe mászó Foo Fighters vicceskedő frontemberét, és lehet irigyelni, mint befutott zenészt, aki az undergroundban és a mainstreamben is maradandót alkot, és Josh Homme-tól kezdve Lemmy-ig azzal vonul stúdióba, akivel csak jólesik neki. Az előítéleteket félretéve azonban érdemes elolvasni a Dave Grohl - Foo Fighters, Nirvana és egyéb kalandok című könyvet, mert alapos áttekintést ad Dave Grohl egész életéről, az első inspirációktól és az első zenekaraitól kezdve, a Nirvanán és a vele járó előnyökön és hátulütőkön keresztül, egészen a Foo Fighters-ig, és a Queens of the Stone Age-ig, nem hagyva ki a Probot projektjét és a filmzenei kalandozásait se.

Megismerhetjük Dave Grohlt, a dobost, Dave Grohlt, a gitáros-énekest, Dave Grohlt, a munkamániás dalszerzőt, és Dave Grohlt, az embert, ugyanis Martin James – aki elsősorban a Melody Maker zenei újságírójaként ismert – rendszeresen kitér Grohl személyiségére, kihangsúlyozva, hogy bár minden oka meg lett volna rá, sose szállt el magától, mindig két lábbal állt a Földön, és sikerült embernek maradnia. Ez pedig a mai világban többet jelent a millióknál, arany- és platinalemezeknél.

Azonban még a legrendíthetetlenebb Grohl-gyűlölőknek is érdemes belelapozniuk a könyvbe, mert az első fejezetek például részletes betekintést engednek a nyolcvanas évekbeli Washington DC politikai töltetű punk-rock szcénájába, ami ma már igazi történelemnek számít. A könyv egyetlen gyengéje a dobos viccek, de talán a dobos beállítottságú olvasók még ezt is tudják értékelni.

Idézet:

Jóval később, miközben a Prodigy kísérőcsapata éppen a színpad letakarításával foglalatoskodott, a biztonsági őrök taxisok módjára hencegtek egymásnak ("soha nem fogod kitalálni, kit vittem ki…").
"Hallod, az a vén szivar volt az a Nirvanából, akit ott majdnem legyalultál."
"Lószart, az meghalt. Ezt még én is tudom."
"Nem az, te szarjancsi, a dobos."
"Baszki, a Nirvana dobosa… Alig várom, hogy elmondjam a haverjaimnak. Imádtam azt a bandát. Mi is volt a dobos neve?"
"Honnan a szarból tudjam. Csak a dobosuk volt."


könyv punk rock nirvana recenzió dave grohl foo fighters garázsrock martin james



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása