2011.12.21. 14:00 – Lángoló Gitárok

Milos – Carbovaris-lemezpremier

A kétéves fennállását ünnepelő Carbovaris elkészítette első nagylemezét Milos címmel. A számokban próbálják hozni a Beatles óta hódító brit gitárzenét, valamint az egyszerű pop-rock dalok báját. Nemrég leforgatták az együttes legújabb klipjét is, hamarosan érkezik (az előző szintén a Lángolón volt először látható), és a srácok már belekezdtek a második lemezbe is, úgyhogy mindenképpen érdemes figyelni rájuk, eléggé pörögnek. A dalokat december 29-én élőben is bemutatják a Merlinben, de addig is elsőként a Lángoló Gitárokon lehet őket meghallgatni a lapozás után, ráadásul a számok mellett a zenekar tagjainak pár mondatos kommentárjai is elolvashatók.

A zenekar kommentárja a számokhoz:

Road

Az örök kezdő szám. Nem emlékszünk már, hogy hogyan indult ez, de nagyjából amióta megszületett, mindig ezzel melegítünk be a próbákon. Ülj be egy Ladába, told fel csutkára, és máris érteni fogod, hogy mi az anyám van. A szöveg amúgy azokról a napokról szól, amikor semmi sem dob fel és már az sem izgat, hogy miért nem tudom megnyalni a könyököm, ezért meg sem próbálom.

Have Some Fun

Ez lett abból, hogy az első próbára nem tudtuk megtanulni a Brianstorm szövegét, dallamát, tempóját, felépítését, dobját, gitárját és basszusát.

Gravity

Pörgős, lendületes szám, amit a közönség nagyon szokott zabálni a koncerteken, főleg amikor Ármin belelendül és metalcore-osokat megszégyenítő sikításba kezd. Arról szól, hogy akárhányszor elkezdünk valamit, mindig valami visszahúz a kényelmesebb úthoz.

Seen The Light

A Legóhoz hasonlóan zeneileg érett, komoly darab, amit Ármin kb 20 perc próbálgatás után írt - "na ez milyen?" LIKE A BOSS. Másik fun fact, hogy amikor először eljátszotta másnak egy kávézóban, odajött utána egy férfi és azt mondta, "Köszönöm" (és adott vagy 300ft-ot).

Love Aint' Fire

Ezzel a számmal tisztelgünk a minket a zenei pályán elindító 2000-2006-os legendás indie hullámnak.

Racist Hell

Infantilis gyerekek a színpadon nyávognak, és nagymamikról rappelnek. Mi az isten kell még egy világslágerhez? Ha ismeretlen közönségnek játsszuk leírhatatlan, hogy milyen arcokat vágnak mikor elkezdünk nyávogni.

Lego

Talán a zeneileg legkidolgozottabb és legérettebb számunk, Ligeti Gyuri (Zagar, We Are Rockstars) producerünk kedvence, szóval csak jó lehet. Egy ütős gitártémára épül, a versszak feszes, mint a cicanadrág a Dani lábán, de a refrénnél elvágjuk a köteleket és kiszabadul a bent rejtőző energia. Ha lenne még Sláger Rádió, tuti játszaná!

I Can Feel It

Színpadon magával ragad minket a tucc-tácc. Megasláger a javából, semmi más, sokan szeretik, mert a magas hangok automatikusan lehúzzák a bugyit a lányokról.

Somebody

Erre a számra együtt szoktunk bömbölni. Koncerteken ultra buta punk befejezéssel szoktuk játszani, amit Zsé (Zsombor) rühell!

Think

"Zsé, nyomjad azt a blocpartys dobot!" – ennyire emlékszünk. Szintén ős-carbo-szám, amiben egyetlen egyszer sem fordul elő a "think" szó.

I Don't Wanna

Dani kiteregeti legbelsőbb félelmét: a világtörténelem talán első olyan száma, ami metró-fóbiáról szól.

Sleeping For Days

Tökéletes reklámzene lenne, de a T-mobile nem így gondolta. Azóta mindenki vodás a zenekarban. Amúgy annak ellenére, hogy Ármin első igazi száma, a szöveg meglepően értelmes, főleg a hasonló időben készült I Can Feel It-tel összevetve.

Pray!

Élénk színek, szürreális neon fények és döglött varjak vérén táplálkozó törzsi ének az istenekhez. Hejiejiejeiejiejjje, szerintünk ennek a számnak a szövegét mindenki vágja.

Végezetül pedig az album borítója:


indie premier pop rock hír exkluzív carbovaris



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.