Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Casketgarden The Estrangement Process című legfrissebb albuma a Hammerworld magazin mellékleteként jelent meg a napokban fizikai formában, a Lángoló Gitárokon viszont most meg lehet hallgatni az egész lemezt. A mosonmagyaróvári melodeath-zenekar igazából sehova nem mozdult az anyaggal, viszont náluk talán nem igazán baj, ha maradnak a svéd hatású dallamos death/thrash metálnál. A tagok, némi sajátos humor kíséretében kommentálták is a dalokat.
Balázs (gitár): Talán arra nem derül fény, miért lett The Estrangement Process a cím, hiszen sehol a lemezen nem jelenik meg így direktben utalás erre, de úgy gondolom, hogy minden lemez egy lenyomata az adott időszaknak, amikor íródott, így azt hiszem ezt a tagcserékkel kibélelt három évet, meg azt, ami a világban zajlik elég jól leírja. A rajta szereplő dalaink pedig így vagy úgy egyfajta reakciók erre.
Black Hole Maelstrom
Dénes (basszusgitár): Igazi nyitószám! Mind lemezen, mind koncerten. 100% paraszt, elmebeteg hegedűvel!
Balázs: Az előző Incompleteness in Absence albumunk egy fülhallgatós, többször meghallgatós anyag volt, mai fejjel talán picit több is volt a kelleténél benne az agyas meg a mélázós rész, de akkor azt kellett csinálnunk. Amikor összeállt a Black Hole úgy gondoltam, hogy ez a dal mindenképpen megfelelő állásfoglalás arról, amilyennek ez a lemez ígérkezik. Ha sikerül átvergődni magad a hangzáson, a hegedűn meg a blastbeateken, akkor valójában egy pár riffes punkszám, sok Ramones-hatással.
Csutak (gitár): Fasza thrash-nóta. Olyan, mint egy váratlan jobbegyenes.
Unlike
Balázs: A Facebook ellenes szám (copyright by Brucker Bencze, SuperSize Recording, AWS)! Egyébként mi a „nem olyan, mint…” értelemben használjuk a szót a dalban. Klasszikus göteborgi téma némi Pantera felhanggal, azaz klasszikus Casketgarden. Sokat szívtunk a fordulgatós takjellel, ami egy komponálási baklövés eredménye, de hát így szólt jól.
Csutak: Fasza thrash-nóta. Olyan, mint egy váratlan jobbegyenes.
They
Balázs: Távolba révedő tekintettel nyergeli lovát a barbár, amint a nyitótaktusok a közelgő apokalipszist vetítik elő morózus hangulattal. Nem. Valójában MÁV jegypénztárosokról, kalauzokról, postai alkalmazottakról, irodai dolgozókról, vevőszolgálatosokról szól a dal, de mindenesetre ők ihlették. Olyan emberekről, akik szeretik a pillanatnyi hatalmukat fitogtatni egy olyan felsőbb körülhatárolhatatlan elvárás hatására, mint pl. „mit fognak szólni?”. Kik? Ők. Varga Zoli (SSR) szerint lemez powerpop-slágere. A végső téma meg valójában egy főhajtás az azóta sajnos feloszlott Dismember zenekar előtt. Még szerencse, hogy dal megírása és feljátszása között feloszlottak, hogy értelmet nyerjen ez a tisztelgés.
Dénes: Fasza, meló közben dudorászható slágerszám, fülbemászó dallamokkal és egy hatalmas bunkósággal a közepén.
Csutak: Fasza-thrash nóta. Olyan, mint egy váratlan jobbegyenes.
A Machine Within
Balázs: Ezt a számot, még a régi gitárossal, Petivel tettük össze, és a jogíjakból már be is fizetett egy világkörüli útra. Ez egy középtempós dal. Eddig voltak balladáink meg gyors számaink, esetleg kombinálva, de ilyen klasszikus zakatolós még nem. Így hát lett. Van benne némi The Great Deceiver (Tomas Lindberg At The Gatesex-énekes egyik zenekara) meg késői The Haunted-érzés valamiért. Ami – szerintem – jó. A szövege alapvetően ilyen Zeitgeist duma is lehetne, mindenesetre nagyon aktuális. Amúgy meg a Terminator 4 „ihlette” - csak hogy teljes legyen a képzavar.
Dénes: Azt hiszem ez a szám változott a leglátványosabban mielőtt elnyerte volna végleges formáját. A középrészének riffjét még a Petinek köszönhetjük.
Csutak: Fasza-thrash nóta. Olyan, mint egy váratlan jobbegyenes.
So Eager to Play
Balázs: Azt hiszem ez a személyes kedvencem a lemezről, és valamiért a hangzás is ennél tetszik a legjobban. Ebben kipróbáltam egy sor dolgot, amit régóta akartam, pl. a szöveg szerint alakítom a zene hangulatát, illetve egyes zenei megoldásokhoz rendeltem a szöveg tartalmának hangulatát. Így van benne szinte black metalos rész, klasszikus Göteborg, thrash, panterás izé, sőt még egy opeth-es riff is. De úgy, hogy mindez nem ölt epikus jelleget: egy sima négy perc alatti „ultimate” metáldal. A szöveg egyes részeit a Hellraiser sorozat első két-három részéből csentem. Jönnek a szenobájtok, hogy megmutassák az extrémitás új határait, de sajnos az emberi faj már minden elképzelhetőnél extrémebb. Szomorú történet ez.
Dénes: Az egyik nagy kedvencem! Fasza, összetett szám, csodás riffekkel, hellraiseres szöveggel. Mi kő még?
Csutak: Fasza thrash-nóta. Olyan, mint egy váratlan jobbegyenes.
Confess
Balázs: Maga a zene nem engedett túl sok dalszöveg sort, így elég nehéz szülés volt. Magyarországon mindenki másra mutogat, ha hibákról van szó, és magára, ha sikerekről. Erről szól ez az opusz. A közepén az crowbaros riff Dénes szerint a lemez legjobbja. Az a pár hangos szóló alatta így utólag Greg Macintosh-jellegű.
Dénes: Talán ebben a számban a leghatásosabb, ahogy bejön az ének. Pisti kurvajó az egész albumon!
Csutak: Fasza thrash-nóta. Olyan, mint egy váratlan jobbegyenes.
The Eternal Tremble
Dénes: Szép, lassú, összeborulós, seggfogdosós szám. Esküvőkre ideális.
Balázs: A Casketgarden Fade to Blackje. Avagy Metallica meets Carcass, Haunted and Opeth. Érdekes, hogy ezen bandák közül kettőt egyáltalán nem mondanék hatásomnak soha. Egy lassabb dal, eléggé különleges és kilóg a többi közül. Kivételesen nem az utolsó előtti szám a „ballada” a lemezen. Azért alakult így, mert van egy elég hosszú akusztikus intrója, a tervezett, de ezúttal elmaradó nálunk szinte szokásos különálló akusztikus etűdöt pótlandó. Két legyet egy csapásra. A szöveg a kislányomról szól, illetve hogy mennyire rezgek attól, hogy egy ilyen világra született. Isti szépen énekli benne.
Csutak: No comment.
Disgusting Soul
Balázs: Ennek a címét Isti írta, ezt mindenképp jegyezzük meg. Még a végén nem nekem kell szövegeket írnom. Ez arról a szituról szól, hogy tükröt tartasz valaki elé azzal, hogy elmondod neki mit hibázott, de végén te leszel a fasz. Az első dal, ami elkészült a lemezhez, mégpedig olyan felkiáltással, hogy „akkor írjunk egy egyszerű, könnyen játszható számot”. Nos, kb. ezt a legnehezebb precízen eljátszani a lemezről. Ezzel egyébként a kettes lemez A Grief Histroy illetve a hármas album Sulphur Breath Laughter dalainak a tesója lett. Tipikus könnyű egynyári tukatukának tűnik és mégsem az.
Csutak: Fasza-thrash nóta. Olyan, mint egy váratlan jobbegyenes.
The Minus Terminus
Balázs: A dal főriffjeit, az új gitáros Csutak hozta, itt meg is törném a rólam kialakult diktátor szerepkör mítoszát. Ha valami beleillik a Casketbe az jöhet. Elég nehéz szám, meg triolás, de próbán nagyon működött, kíváncsi vagyok hogy élőben is olyan jó e. Ez ilyen derékból headbangelős. Csak a dallamokat, a refrént meg a szólókat írtam én. A szöveget meg olyan arcok ihlették, akik nem tudnak nemet mondani, mert mindenkinek meg akarnak felelni.
Dénes: Csutak zseniális riffjére épülő szám. Fasza sodrós, bólogatós nóta.
Csutak: Fasza thrash-nóta. Olyan, mint egy váratlan jobbegyenes.
Where Sanity Ends
Balázs: Egyre több emberen látom, hogy a saját világában létezik csak, bezárkózik, mint egy csiga. Egyetlen szórakozása másokat szidni, vagy nézni, hogy azok hogy szórakoznak. Az egyetlen dal, amit még eredetileg az Incompleteness… idején írtam, de ott már nem volt helye, viszont most találtam neki. Casketgarden-esszencia, ha úgy tetszik. Egyébként pont az lett a verze, amin 2008-ban nem lett volna ének, amit meg a verzének szántam, az a refrén. A tiszta gitáros nyitás alatti zajos részt Dénes progyuszálta, azóta már bejelentkezett nála további munkára a Metallica.
Csutak: Fasza thrash-nóta. Olyan, mint egy váratlan jobbegyenes.
Isti (ének): Rock N’ Roll, érted.
