2012.04.16. 17:30 – Dankó János

Szobazenészből metálzenekar – Leander-lemezkritika

Leander – Szívidomár
(Sony Music)

Lassan három éve írtunk először és mindezidáig utoljára Leanderről. A hazai metálszíntér ügyeiben jól tájékozottak viszont tudják, hogy ezalatt a három év alatt, kifejezetten erős sajtótámogatás mellett, és immár egy komplett zenekarral a háta mögött, a multiinstrumentalista srác sikertörténetet járt be. A klubokban (közel) teltház fogadja, első lemezét tízezer fölötti facebook-rajongótábor várta. A Leander az első hazai metálzenekar, amelyik az internetre támaszkodva sikerrel tudta felépíteni magát. Persze az is lehet, hogy az undergroundban is jól működik a váltógazdaság.

A sikerhez biztos alap is kell, nézzük létezik-e olyan. Köteles Leander tehetséges zenész, magabiztosan kezeli a basszusgitárt, sőt szinte minden hangszert, ami ehhez a zenéhez kell. Amikor először feltűnt, akkor akár Magyarországot is elhagyta volna, hogy jó zenészeket találjon maga mellé. Aztán végül nem tette, és itthon pakolt össze egy koncertképes társaságot. Vörös Attila a Nevermore-ban volt turnégitáros, Jozzy többek között a Wendigóban gitározott, Budai Béla pedig többek között a Bloody Rootsban dobolt. Nem lehet megkerülni, Köteles arra is képes, hogy kisfiús (vagy egyesek szerint infantilis) mosolyával a lányokat is megnyerje magának, de erre nyilván nem lehet karriert építeni. Illetve lehet, de az más típusú karrier.

A Szívidomáron rajta is van az a két szám, amivel először elterjedt a híre, a Viharom, tavaszom és a Csak Te. Ezeket Köteles még teljesen egyedül rakta össze, a lemez már zenekari produkció, amin a dalok egyharmada kissé furcsa megoldással angol nyelvű, a többi magyar. Apropó, a magyar nyelv szintén erős fegyvertény, bár a Subscribe például e nélkül is szép karriert csinál. Szóval van ez a két dal, amik nem azért lettek a lemez stabil támaszai, mert már régóta közkézen forognak, hanem mert jobbak, mint az új dalok, vagy legalábbis könnyebben beleülnek a fülbe. Talán a zenekarrá válás közben a Leander tüskéssé vált. Emiatt kissé átlátszó is, hogy a közönség nagy kedvencei újra feltűnnek, ahogy a Bad Romance is. Utóbbit az érzékenyebbek az első taktusoknál nyomják tovább (szerencsére az album végén van), hiszen egyrészt nagyon unalmas már, másrészt ezt feldolgozni már akkor lejárt lemez volt, amikor Leander megcsinálta. Egységesebb lett volna a kép, ha ezek a dalok lemaradnak. Mert milyen zenéről is van szó?

Váltva hörgős/dallamos metálzene, amibe kevés népzenei elem kerül, valamint samplerek és zongora is. Valahol a Soilwork, vagy a Scar Symmetry vonalán mozognak, de talán Vörös Attilának köszönhető, hogy most már a Nevermore-féle kifacsart riffelés is feltűnik. A lemez legerősebb pontja a gitármunka. Ügyes, fogós témák szinte mindegyik dalban feltűnnek, és persze a szólók is a helyükön vannak, a címadó zenei oldala például a giccses kiálláson kívül a maga nemében tökéletes. És persze a zenének jót tesz a perfekt hangzás is (Jens Bogren munkája).

Két dolog miatt nehéz tovább dicsérni ezt a lemezt, az egyik Köteles énekstílusa, a másik az új dalokban jelentkező dallamtalan dallamok. Ki gondolta volna, hogy a hörgés lehet modoros? Pedig a Leander a bizonyíték rá, hogy lehet. Elképesztően erőltetett, ahogy szól, sőt ez a fajta hatásvadászat a dallamos énekrészekbe is átkúszik. Aztán az is érdekes, hogy a Csak Te vagy a Szomorú Vasárnap esetén nyilvánvaló hangi kvalitások, mintha eltűnnének az új dalokban. A Két világ közt egy érzékeny ballada lenne, de Leanderbe beragad a dallam, elmarad a csúcspont. Valahogy úgy kéne ezt csinálni, mint ahogy a Ghost Awayben is van, itt szerencsére Köteles sem dimenzionálja túl magát, és gördülékenyen, természetesen bontakozik ki a lemez legjobb refrénje.

Felemás hát a végeredmény. Nyugati szintű megszólalással született egy hazai viszonyok között hiánypótló lemez, hiszen ezt a típusú dallamos-agresszív zenét kevesen művelték és művelik nálunk. Kevesebb hatásvadászattal, nagyobb önmérséklettel, és a régi dalok elfelejtésével (ja, és persze szebb angol kiejtéssel) egy egységes, és imponáló debütálás lett volna a Szívidomár. Ha a közönség kitart, a folytatás még lehet ilyen.

Szerintünk: (3/5)
Szerintetek: (2,7/5)

lemezkritika rock metál leander



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gault 2012.04.16. 19:53:10

Mikor lesz már végre választható opció a nulla?

varjojenvirta 2012.04.16. 19:55:13

borzalmas ez a zenekar:( próbáltam szeretni őket, nem bírom. váá. modoros, negédes, ahogy írtátok:S

p3p3 2012.04.16. 21:50:07

érdekes, a régebbi számok bejönnek rajta egyértelműen, viszont a lemez masterelése nem!
pl. a viharom tavaszomban 2:27-nél amikor belép egy szólósáv krva hangosan, egyáltalán nem illik a számba, ill. hallkabbra kellett volna venni a dolgot. itthon sztem különbül megcsinálták volna pl. a supersizeban...

amúgy tetszik a lemez csak a keverése fura :S

viszont az élő produkción még dolgozniuk kell!

k.g. (törölt) 2012.04.16. 21:55:13

Van 1-2 kifejezetten jó szám az albumon, hangszeresen Leander és Vörös Attila is kurvajól tolja az ipart, de nagyon egy kaptafára készültek a számok, és csak néhány dalban érzem az átütő erőt. Voltam koncertjükön, ami ugyan nem kiemelkedő, de határozottan kellemes élmény volt, emberileg szimpatikus csapat, jól kommunikálnak a közönséggel, van bennük bőven potenciál. A popmetál nem tartozik a kedvenceim közé, de a műfajon belül (főleg hazai viszonylatban) Leanderék nagyon ügyesek, drukkolok nekik.

nitroerdely (törölt) 2012.04.16. 23:35:54

Ha a lángológitárok szerkesztőinek és olvasói nagy részének nem tetszik egy lemez, akkor az csak jó lehet :)

LAVÓRVAGÁNY 2012.04.17. 08:43:40

Ennek a lemeznek mindenek előtt eladhatónak kellett lennie. Az lett, sajnos.

Graf-X 2012.04.17. 10:04:25

Rég olvastam ilyen rossz szájízzel megírt "kritikát". Sajnos jellemző, hogy sokakban ellenérzést vált ki, ha valakinek sikerül valami. Tény, hogy van a zenéjükben modorosság, de ez egy ilyen műfaj. Itthon szinte egyedülálló, amit eddig elérték, az amúgy profi színvonalú koncertjeiken rengetegen vannak, olyanok is, akik eddig soha nem hallgattak keményebb zenéket. Igen, kell ehhez jó adag tehetség, tudatosság és kapcsolat. De enélkül senkinek se megy, csak dagonyáznának a posványban, ahogy a hazai under és "upper"ground 99%-a teszi. Leander okosan összerakott egy működőképes és eladható, de szerethető zenekart. Bejött, mégsincsenek elszállva, nagyon pozitív csalódás volt többször élőben látni őket, neadjisten beszélgetni velük.
a Subscribe-bal meg nem kéne összehasonlítani, annak is megvannak a hibái, jóval több, mégis szerethetőek, én is bírom őket, ahogy a Leandert is megkedveltem. Remélhetőleg más tehetséges zenekarok példát vesznek róluk végre felismerik, hogyan is kell ezt csinálni, és nem a botfülű igénytelen közönséget hibáztatni, amiért nem jönnek le mucsaröcsögére meghallgatni a "dekirályakvagyunkértsdmármeg" produkciókat, nulla marketinggel. Be kéne már fejezni az állandó fikázást és a másik irígylését. Ha meg valami tényleg nem tetszik, kit érdekel, tartsd meg magadnak.
A Super Sizeról: (vélhetően csak nekem, mert én is botfülű vagyok:) feltűnt, hogy ami metál anyag kikerült onnan az összeolvadás óta, az valamiért elég steril és dinamikátlan, azelőtt jobban tetszett. Azért sem kéne bántani valakit, mert a "szobazenész" anyagát máshová vitte a kiadó masterelni.

LAVÓRVAGÁNY 2012.04.17. 10:11:31

@Graf-X: Ez egy kritika. És mint ilyen, szubjektív. Nem kell hisztizni, ha nem tetszik a véleménye, neked bejön a lemez, csapassad. Én is hallgatom, de helyenként egyet kell, hogy értsek az íróval, kurva modoros néha. És nem, ez nem a műfaj sajátossága, ha ezt hiszed, nem ismersz elég zenekart.

Graf-X 2012.04.17. 10:28:26

@LAVÓRVAGÁNY: Helyenként én is egyetértek, csak a túl sok lekicsinylő szó és az összességében lehúzó negatív felhang nem tetszett, nem állt szándékomban hisztizni, én sem ezzel az albummal kelek és fekszek, nem érzem magam elfogultnak. Azért bízom benne, hogy elég sok zenekart ismerek, akkor lehet, nem vagyok tisztában a modorosság fogalmával ;)

Kitsilatzi · http://leggitar.blog.hu/ 2012.04.17. 13:36:24

Vagy 15 hallgatás után sem nagyon ragadt meg belőle semmi. Modernnek lehet, hogy bizonyos szempontból modern (vagy inkább 10 évvel ezelőtt lett volna az), de a mindenhol hangoztatott emlékezetes dallamokat nem nagyon találni rajta. A hangzás meg a steril, műanyag. Unalmas.

p3p3 2012.04.17. 17:58:56

@Graf-X: A supersize-t csak egy példának írtam, vannak még jó kis hangmérnökök itthon.
A saját fülemnek furcsa ez a masterelés, és kiv. vagyok más hogyan hallja. Nekem túl kompresszált, steril, és ezért nem értem ha itthon vették fel, sztem sokkal jobb embert is találtak volna a masterre kishazánkban.
Ettől függetlenül megvettem a lemezt, ma is megvenném és nekem összeségében tetszenek maguk a számok, csak ezen az egy dolgon akadtam fent, de én támmogatom ezt a zenekart mert szerintem jó amit csinálnak! És remélem összejön valamiféle külföldi dolog is.

bobrock 2012.04.17. 19:27:27

Sok sikert Leandernek ! Több ilyen jól összerakott banda kellene. Az viszont észrevehető, hogy az újabb számokban valahogy takarékra lett téve a kreatív véna. Remélem nem fullad ki a dolog egy album után. Voltam már két koncertjükön is, baromi jó volt. Ámde azt hogy profi zenészek miért keltenek a színpadon olyan érzést, mintha öt perccel a buli előtt szóltak volna nekik hogy játszani kéne. A Tankcsapda előtt sem voltak valami összeszedettek. Erre még azért gyúrni kell egy kicsit. Már azt a pár számot is sz.rrá hallgattam ami letölthető volt, most az album erre a sorsra jut.

Mathiask 2012.04.17. 19:30:42

Szerintem technikailag magasabb szintű a CD hangja, mint a CD megjelenése előtt letölthető mp3-mak. Szépen jól elkülöníthetően szólnak a hangszerek, nincs is szerintem "túl" kompresszálva, stb.

Viszont sajna egy picit kiveszett belőlük az "él", már nem annyira ütősek, húzósak a számok. Igazából nem tudom miért, talán néhol túlságosan is belenyúltak az arányokba. pl.: a Csak Te című számban az ének sokkal kevésbé szól ki a zenéből, mint régebben, ez szerintem rosszat tett neki. Mondjuk hozzá kell hogy sok helyen javított az arányok változtatása, pl szintén a Csak Te című szám vége felé a gitárszóló kiemelése. Viszont összességében mégis kevésbé jön rá az emberre, hogy de jó lenne erre koncerten "headbangelni".
Ezenkívül szerintem sok ötlet is kimaradt a CD hanganyagából, ami igazából egyedivé tette a hangzást. Pl ha már a Csak te című számot emlegettem akkor az elején a basszusgitár jelentős kiemelése.

Szóval vegyes a kép. Hangtechnikailag magasabb szintű a CD, de mégis inkább a korábban kiadott mp3-makat hallgatnám.
Ettől függetlenül egyáltalán nem rossz lemez, sőt, mindenkinek ajánlom. Csak maradt még benne szerintem.

Lju 2012.04.18. 14:04:30

Mindig sokan vannak, akik fanyalognak az olyan új (netán még tehetséges) előadókra, akik aránylag gyorsan sikeresek lesznek, merthogy ha egy zenekarnak országosan 5000-nél több rajongója van, az már csak kommersz lehet, és a nagy bölcs underground kiköpi magából. Fúj.
Annak idején (amikor én voltam tinédzser) ugyanígy rühellte minden "igazhitű" metálos a nu-metalt és képviselőit. Mi azokat a bandákat ismertük meg először. (Mert nem láthat be mindenki rögtön a felszín alá.) Tetszett. Igen. A gitár is. És elindultunk utána keresgélni. És találtunk egy Deftonest is, aztán Rage-t, aztán Panterát, és Alice In Chainst, stb. És lehetne még persze undergroundba is menni, mert hiába elismertek pl a fenti zenekarok több százezer kedvelővel, valahogy mégis csak letettek valamit az asztalra, nemde? Biztos vagyok benne, hogy sok-sok fiatal hasonló úton ismerkedett meg ezekel a zenékkel. A Limp Bizkitből indulva. Igen.
Hát akkor itt legyen Leanderünk, mert jó zenét csinálnak (eddig), akkoris ha "populáris"; és ha sokan szeretik őket, hátha többen ismerik meg a mélyebb zenéket is. Ámen. :)
(Ez mind csak szerintem.)