2012.06.09. 15:03 – Lángoló Gitárok

Így lopnak a sztárzenekarok

Minden zenésznek van példaképe, aki nagy hatással volt munkásságára és stílusának kialakulására. Ebből kifolyólag előfordulnak olyan esetek, amikor egy már befutott vagy épp a siker kapujában álló előadó szerzeményéről kiderül, hogy ez bizony csak egy csúnya lopás. A Cracked nemrég összeszedte a legnagyobb zenei nyúlásokat, ahol a Radioheadtől kezdve az Oasisen át egészen a Green Dayig mindenki lebukik. Válogattunk mi is ezek közül.

A Green Dayről azt hihetnénk, hogy nem túl bonyolult zenéjéhez igazából minek lopnának bármit. Eközben még a nagy visszatérés előtti Warning című szerzeményüknél pofátlanabb nyúlást keveset találni. Konkrétan fogtak egy Kinks-dalt (Picture Book) és Billie Joe Armstrong írt hozzá egy másik szöveget.

A punkrockereknek később legalább annyi eszük volt, hogy nem legendás együttesektől csórtak. A Green Day-mániát újra beindító American Idiot gitárriffjéről például kevesen tudják, hogy eredetileg egy Dillinger Four nevű formációtól származik. 

És még mindig a Green Daynél maradva: a 21 Guns éneke kísértetiesen hasonlít egy hetvenes évekbeli együttese dalában hallhatóra.

A Gallagher-fivérek egy ideje már saját utakon járnak, de ettől még mindenki az Oasis miatt fogja ismerni őket. Na meg arról, hogy ha eredetiségről van szó, akkor senki sem kiállt Noelt hirtelenjében. Első példának álljon itt a Cigerattes & Alcohol, az egyik legjobb Oasis-dal. Kár, hogy gyanúsan hasonlít a fiúk által is favorizált T. Rex Get It On-jára. Prince meg csak örüljön, hogy ennyivel elmegyünk a Cream mellett.

Egy vak embert meglopni olyan, mint megkérdezni arról milyen a séróm. Márpedig Oasistől a Step Out még akkor is egy olcsó kópia, ha később hivatalosan is megnevezték a szerzők között Stevie Wondert. Ugyanis azt csak egy hülyére kólázott Gallagher-tesó hihette, hogy egy látáskárosultsága miatt százszor jobb hallással rendelkező zenész nem fogja észrevenni a hasonlóságot saját szerzeménye és az Oasisé között.

Ha már szóba került a kóla. Ez a hetvenes évekbeli Coca Cola-reklám még azoknak is ismerősen csenghet, akik akkor még anyjuk hasában sem voltak. A Gallagherek közül is csak Noel verhette pár évesen a járókájának a rácsát, amikor az említett reklám adásba került. Ez mindenesetre nem zavarta őket, amikor kifogytak a melódiákból és lazán kölcsönvették a kólás dalét a Shakermakerhöz.

A lista egyik legmeglepőbb tagja kétségtelenül a Radiohead. Sokak szerint minden idők legjobb gitárzenéjét produkáló együttes első sikerdala, a Creep pedig nem más, mint bírósági úton is bebizonyított plágium. A Hollies zenekar ugyanis perre ment Thom Yorke-ékkal, és meg is nyerte az ügyet, szóval dal szerzői között kötelező feltüntetniük Albert Hammond és Mike Hazlewood nevét. Aki nem hiszi el, hogy ilyen istenkáromlás létezhet, az nyugodtan hasonlítsa össze a Hollies The Air That I Breath-ét a Radiohead Creepjével. Ja, hogy ezt már más megtette helyettünk?

Ha ez még nem lenne elég, akkor nézzük meg a zenekar másik legendás szerzeményét, a Karma Police-t. Ha figyelmesen hallgatjuk a zongorát, akkor észrevehetjük, hogy ez a Beatles Sexy Sadie-jének a dallama csak kicsit leegyszerűsítve.

A következő versenyző ugyan nem rendelkezik akkora múlttal, mint a fent említett kollegái, de legalább olyan szorgosan teszi magáévá mások munkáit. A The Strokes Lastjának első fél perce szinte egy az egyben Tom Petty & The Heartbreakers American Girljének másolata. Utána viszont inkább hallgassa mindenki a Strokest, ha jót akar magának, mert lehet bármekkora lopás a bevezetés, az American Girl további részeit senkinek sem ajánljuk.

A Strokes tolvajlási technikája egyébként semmiképpen sem nevezhető hétköznapinak, hiszen olyanoktól nyúlni, mint Barry Manilow vagy Henry Mancini tényleg már a művészet kategória. Előbbinél Julian Casablancas éneke hasonlít nagyon Manilow Mandyjének refrénjére, miközben a Juicebox basszusgitár-játéka gyanúsan úgy szól, mintha egy régi kémsorozatnak a betétdala lenne.

Bónuszként pedig álljon itt egy kakukktojás, aki viszont már inkább a hullarablók csoportjába sorolandó. Azt mondják, a filmzenében igen gyakoriak a nyilvános átíratok, de – ahogy a Cracked is megemlíti – John Williams, a Csillagok háborújának zeneszerzője elnyerte a „Legjobb eredeti filmzene” Oscar-díját. Méghozzá A cápa legendás zenéjéért. Rakjuk csak mellé Dvorak 9. Szimfóniáját!

Hogy is volt az a Csillagok Háborújás dolog? Ja igen, Williams a létező összes díjat bezsebelte érte Oscartól Grammy-ig. Viszont volt 1942-ben egy Királyok sora című film, aminek zenéjében elég sok a hasonlóság, még akkor is, ha nem egy Messzi, messzi galaxisban hallatszódik.

Mielőtt még bárki vért köhögne, hogy na, de hol van a Beatles, a Led Zeppelin vagy Madonna azoknak csak annyit tudunk mondani, hogy az említett művészek bűnlajstroma annyira hosszú, hogy külön posztot érnének.


rock green day the strokes lopás



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.