2012.08.23. 12:00 – Sajó Dávid

Ettől nedvesedik a hurrikán - Frank Ocean-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

channel-orange-cover.jpg Frank Ocean - channel ORANGE
(Def Jam)

Az Egyesült Államokban egyre nagyobb figyelmet kap az új rapper generáció olyan fiatalokkal, mint Mac Miller, A$AP Rocky vagy Tyler, the Creator és kollektívája, az Odd Future. Utóbbinak tagja az a Frank Ocean, akit mindössze 24 évesen sokan az r’n’b megmentőjeként aposztrofálnak, miközben csak most júliusban jelent meg az első hivatalos nagylemeze. Ocean ráadásul a lemez megjelenése előtt nem sokkal a saját Tumblrjén vallott arról, hogy élete első szerelmi kapcsolata egy férfihez köthető, amivel az első előadó lett, aki a meglehetősen hímsoviniszta műfaj zenészei közül nyíltan vallott nemi másságáról. Emiatt plusz figyelmet kapott a Channel Orange, amit ő köszönt szépen és egy remek dalokkal hálált meg.

Az énekes New Orleansban nőtt fel, aminek köszönhetően olyan zenei neveltetést kapott, amiről mondjuk egy detroiti rapper csak álmodhat. Már tinédzserként saját kis stúdiójában rögzített mindenféle dalokat, azonban a 2005-ös Katrina hurrikán tönkretette a helyet és kirabolták a fosztogatások alatt. Ezért otthagyva az egyetemet Ocean Los Angelesbe költözött, ahol olyan előadóknak írta a szövegeit, mint Justin Bieber, Beyoncé vagy John Legend. Aztán pár évvel később bekerült Tyler, the Creator Odd Future kollektívájába, aminek köszönhetően elkezdhette saját szólókarrierjét, csak még előtte beugrott két számhoz Jay-Z és Kanye West közös lemezére.

Ennek ellenére nem szólt volna róla pár hétig a könnyűzenei sajtó, ha nem tesz a hiphop és r’n’b berkeiben egy egész meglepő bejelentést: életében először egy férfiba volt szerelmes. Manapság ezen azért már nem rökönyödnek meg annyira az emberek, de az afro-amerikai hímsovinizmus zenei kultúrájában ilyenhez hasonló szinte meg soha nem történt ezért nagyon hamar felkeltette azoknak az érdeklődését Frank Ocean, aki Tyler, the Creator és galerijében csak egy rakás drogos hipszter hülyegyereket látnak, akik nagy ívben szarnak a tradicionális rapzene hagyományaira.

Ez az attitűd abszolút érezhető a Channel Orange-on is, pont ezért számít egy egészen különleges lemeznek. Amikor a kortárs r’n’b-t az Usherhöz és Omarionhoz hasonló vokóderezett énekesek uralják, akkor üdítő olyan kísérletező albumot hallgatni, amit Frank Ocean hozott össze. Semmi, vagy csak néhol van egy nagyon apró hangtorzítás, rengeteg élő hangszer és belőlük készített hangminta jellemzi a számokat, amire Ocean hangja nagyszerűen illik annak ellenére, hogy érezhető még valamiféle bizonytalanság az énekstílusában.

A jó r’n’b alapvetően nem szexi, hanem fülledt. Ez tökéletesen érezhető szinte az összes számon vagy egy rövid, alig egy perces John Mayer vendégdalig. A – különböző skitekkel együtt – tizenhét számos lemez a soul és a rhythm and gyertyafényes vacsoráját hivatott megidézni, majd az étkezés után ágyba is viszik egymást. De nem úgy kúrnak, mint a nyulak, hanem ahogy egy szalonspicces szépséget illik kissé kapatosan levetkőztetni egy szív alakú franciaágyon. Ennyire forró Fran Ocean bemutatkozó lemeze, külön dalokat szinte fölösleges is kiemelni.

Ugyanis ez az lemez – a 45 másodperces PlayStation inditóhangon kívül – amelyet bármikor elő lehet venni és végigjátszatni elejétől a végéig, amikor mondjuk az ember nincs tisztában Budapest valamelyik homályos romkocsmában összeszedett külföldi egyetemista lány ízlésével. Pont annyira mondható nyálasnak, hogy ne legyen egy idő után zavarba ejtő, a zenei aláfestés pedig egyszer tolakodik az ember arcába hagyja, hogy azt a pár órája felszedett egyetemista lány tegye meg helyettünk.

Remek lemez a Channel Orange, amely tényleg megérdemel minden dicséretet. John Mayer, de főleg Andre 3000 tökéletes vendégszereplése a Pink Matter című számban csak emeli az egyébként is igen magas színvonalat, amit a jazzes Crack Rock vagy slapelős basszusgitáros és Hammond-orgonás Monks felállított. Az év eddigi egyik legjobb r’n’b – de akár a hiphopt is mondhatnánk - alkotása, amivel Frank Ocean csak alátámasztja azokat az értekezéseket, miszerint ezek a drogos hipszter hülyegyerekek valami egészen újat lesznek képesek hozni a fekete popzenébe.

Szerintünk: (5/5)
Szerintetek: (3,2/5)

lemezkritika hiphop soul rnb ezt hallgasd frank ocean odd future



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása