Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az Electronic Beats fesztivál keretein belül lépett fel nemrég nálunk a német Modeselektor. Sebastian Szary és Gernot Bronsert párosa az egyik legkülönlegesebb elektronikus zenei produkció, amelyet ha tudnánk se szeretnénk semmiféle műfajmegnevezéssel illetni. A buli előtt velük beszélgettünk a Millenárison, ahol meséltek a berlini fal leomlása utáni underground szubkultúráról, hogyan fognak tönkremenni a kis klubok a fővárosban, és milyen kapcsolatot ápolnak Thom Yorke-kal, a Radioheadből. (Fotók: Deák Kristóf)
Három évvel a berlini fal leomlása után ismerkedtetek meg egymással a fővárosban. Milyen volt 1992-ben a berlini underground?
Sebastian Szary: Szó szerint földalatti. Csak olyan zenék mentek, amit egy szűk réteg ismert, és elhagyott épületek, gyárak mellett sokszor tényleg a föld alatt buliztunk. Ekkor nem volt még internet, de még flyer-kultúra se nagyon, szóval rendes vezetékes telefonon hívtuk egymást, amikor valamilyen nagyobb buli volt készülőben.
Nem hiányzik nektek kicsit az az időszak?
Gernot Bronsert: Egyáltalán nem. Mindig is a folyamatos fejlődés hívei voltunk, és mindig előre tekintettünk, és soha nem foglalkoztunk azzal, hogy milyen szép volt régen. Pláne, hogy nem is volt szép. Szar volt a hangzás és nagyon fárasztó volt megszervezni a bulikat, arról nem is beszélve, hogy egy-két party tényleg életveszélyes volt. Nem voltak kijelölt klubok, rengeteg elhagyatott, öreg épületben zenéltünk, amelyek bármikor összeomolhattak. Akkor ez egyáltalán nem érdekelt minket, mert imádtuk csinálni, de kicsit visszagondolva kizárt dolog, hogy még egyszer ezt bevállaljuk. Hogy őszinte legyek mindig annak örültünk a legjobban, ha nem történt baleset. Ráadásul mára a zene is sokkal változatosabb lett, mint akkoriban volt. Folyamatosan fejlődik, köszönhetően az új kommunikációs csatornáknak. Régebben a DJ-k szinte ugyanazokból a zenékből válogattak mindannyian, és én megcáfolnám Szaryt abban, hogy bármilyen flyer-kultúra létezett volna akkoriban.
SSZ: Igen, inkább csak fekete-fehér, fénymásolt szórólapok voltak, abból is maximum 100 darab. Egyébként még én ezt a gondolatmenetet annyival kiegészíteném, hogy akkoriban a legtöbb pénz a lemezeladásokból folyt be, ezért sok kezdő zenésznek még keverőpultra sem volt pénze az elején.
Titeket mennyire érint a GEMA új jogrendszer-tervezete, amely teljesen ellehetetlenítené a kis berlini klubok működését?
GB: A probléma sajnos elég komoly, mert annyi pénzt követel a GEMA, hogy számtalan kis klubnak egyszerűen be kell majd zárnia emiatt. Ráadásul ez az új jogdíjrendszer nemsokára hivatalos lesz, szóval már nem is tudunk mit tenni ellene. Csak a nagy kluboknak lesz esélye túlélni.
Nem gondoljátok, hogy ez megakasztja a zenei fejlődés folyamatát Németországban?
GB: Nem is magára a zenére lesz ez kihatással, hanem a zeneiparra és a klubkultúrára. Az árak emelkedni fognak emiatt, drágább lesz a belépő, drágább lesz a sör és emiatt biztos, hogy kevesebb ember megy majd el a klubokba, ami egyáltalán nem tesz jót senkinek. Sajnos ez a dolgok rendje, a világ folyamatosan változik és nekünk ezzel semmi bajunk nincs azon kívül, hogy egyes helyeknek be kell zárni emiatt, amely súlyosan visszavetheti egyes szubkultúrák fejlődését.
Milyen most a berlini zenei kultúra?
GB: Berlin már nem az a Berlin, mint ahol korábban felnőttünk. Ez így van jól, hiszen minden változik, de így is van egy hangulata a városnak, csak már egészen másmilyen.
Mennyire befolyásolja Berlin zenei kultúráját, hogy Amerika újra felfedezte magának az elektronikus zenét?
GB: Tudod milyenek az amerikaiak, tíz éve még Slipknot-koncertre jártak, most pedig Skrillexen pogóznak. Ez az egész EDM-hülyeség csak egy nagy marketingfogás. Ilyen Amerika, ott minden szimplán csak a pénzről szól. Ezért nem is vagyunk része a zeneiparnak, helyette megalkottuk a sajátunkat. Nem termékek vagyunk, ami egy aktuális trend kiszolgálására jött létre.
Akkor mondjuk reklámokhoz sem adnátok a zenéteket?
GB: Dehogynem! Azzal a különbséggel, hogy soha nem mennénk a stúdióba direkt reklámzenét írni. Mi inkább megpróbáljuk újra feltalálni a zenét és valami egészen újat alkotni, új dobokat, új dallamokat, új hangzásokat keresve.
Ebben gondolom nagy segítségetekre volt Thom Yorke is. Milyen volt vele együtt dolgozni?
SSZ: Ő fedezett fel minket tíz évvel ezelőtt, azóta kapcsolatban vagyunk vele és dolgoztunk párszor együtt. Máig jó a viszonyunk, sok zenét küldözgetünk egymásnak és remek hatással van ránk a zenei ízlése.
Terveztek még valami újabb közreműködést vele?
GB: Minek? A pénzért? Már dolgoztunk együtt, léptünk is fel vele, mi több kell még ennél? Az emberek szinte elvárják tőlünk, hogy folytassuk vele a munkát, de ő is el van a saját dolgaival, mi is elvagyunk a mienkkel, fölösleges állandóan ezen lovagolnia mindenkinek.
Na, és az Apparattal közös projektetekkel mi a helyzet?
GB: Az egészen más, már dolgozunk a második lemezen. Pár részletet már hallottunk is belőle, de mást nem is akarok mondani róla azon kívül, hogy gyanúsan jónak tűnik a hallottak alapján.
A pesti fellépéseteken Nicolas Jaar játszik előttetek, akit sokan egyenesen a techno műfaj megújítójának tartanak. Nektek mi a véleményetek erről?
GB: Ez egy tipikusan olyan kérdés, amit magadnak kell megválaszolni. Ki vagyok én, hogy megmondjam ez a zene éppen mit csinál egy műfajjal? Az újítás lehetősége mindenkiben benne van. Lehet van valahol a világ egy eldugott pontján egy kissrác, akinek tele van a számítógépe tökéletes zenei alkotásokkal, de végül soha nem látnak napvilágot. Na, mi ezt szeretnénk megakadályozni a kiadóinkkal, hogy támogathassuk a fiatal, tehetséges művészeket, megmutassuk őket a közönségnek és talán egy kis pénzt is kereshessenek rajtunk keresztül.
