Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pár napja telt házas koncertet adott a hazánkban már számos alkalommal járt kubai supergroup, a hírek szerint jelenleg új lemezén is dolgozó Orquesta Buena Vista Social Club. A zenekar örökifjú énekesnője, Omara Portuondo nagyon otthonosan érezte magát Budapesten, és nyolcvankét évesen is könnyedén megtáncoltatta a Művészetek Palotája közönségét. Az interjú alatt egy-egy általa ismert magyar kifejezésre rögtön felkapta a fejét, átvette a szót a többiektől, és bátran visszakérdezett, ami kapcsán ezúttal olvasóink segítségét is kérni fogjuk. Miként vélekednek az amerikai embargóról? Miért nem szomorúak a dalaik? Valóban elfeledkeztek róluk Kubában? Portuondo mellett a fiatalabb generációt képviselő Jesus Ramos zenekarvezető és harsonás, valamit Barbarito Torres lantjátékos válaszolt a kérdéseinkre. (Fotók: Huszti István)
Magyarország és Kuba a forradalom után baráti országok lettek. Eljutott-e önökhöz a hírünk már ebben az időszakban is?
Omara Portuondo: Sajnálom, hogy Sopotban már nem rendeznek akkora fesztiválokat, mint korábban, és feledésbe merült ez a korszak, mert nagyon szívesen gondolok vissza rá. (Portuondo 1967-ben lépett fel Lengyelországban a sopoti fesztiválon, amelyet két év szünet után idén ismét megrendeztek – N. M.) Magyarországról ugyanúgy, ahogy általában más országokkal kapcsolatban is, egy dologra emlékszem fiatalabb koromból: a filmekre, ugyanis nagyon sok magyar filmrendező alkotása jutott el annak idején Kubába. Ki lehetett az a nagyon-nagyon híres, klasszikus zenét játszó magyar muzsikus, aki akkoriban világszerte nagyon meghatározó személyiségnek számított, és talán István volt a keresztneve? A szólóhegedű, amit a zenekarában hallottam, ma is határozottan él az emlékeimben, és azóta is nagyon hiányzik nekem. Cigányprímásokkal soha nem találkoztam személyesen, de egyszer nagyon szeretnék meghallgatni egy ilyen zenekart is.
Sokan a zenét tartják Kuba egyik nemzeti kincsének.
Omara Portuondo: Mindannyian ugyanezen a véleményen vagyunk. (nevet)
Pedig sok minden van Kubában, miért pont ez a legfontosabb?
Jesus Ramos: A zene, a rum, a kávé, a sport és a mulatt lányok a legfontosabbak. (nevet)
Omara Portuondo: A szép fekete hölgyeket semmiképp nem sorolnám az utolsó helyre.
Fotók: Huszti István
Miért lehetséges ennek ellenére, hogy a zenekar tagjairól hosszú időre elfeledkeztek Kubában? Ibrahim Ferrer például utcai munkákból élt, amikor Ry Cooder amerikai gitáros, a Buena Vista Social Club egyik életre keltője először találkozott vele a kilencvenes években.
Omara Portuondo: Az ötvenes éveket követően már más idők jártak Kubában, más irányzatok váltak dominánssá a zenében, de Ferrer például soha nem vált elfeledetté, csak egyre ritkábban volt lehetősége fellépni. Emlékszem, nagyon sokat dolgoztam vele együtt abban az időszakban, a ritmo pilón műfaj egyik királya volt. Nem voltak elfeledve ezek a zenészek. Inkább azt mondanám, egyszerűen a korszak, és a benne meghonosodott új stílusok nem kedveztek számukra. A film [Wim Wenders 1996-os dokumentumfilmje] ezekről a még fellelhető értékekről fújta le az évtizedes port.
Vajon miért hagyta a kubai kultúrpolitika, hogy az ország zenéje évtizedeken keresztül elszigetelve maradjon a külvilágtól?
Barbarito Torres: Mindenki ismeri az Egyesült Államok briliáns ötletét, a Kubával szemben az élet minden területére kiterjesztett, jelenleg is fennálló embargót. Az történt valójában, hogy a zenekultúra igen nagy fejlődésen ment keresztül Kubában, ebből azonban semmi nem juthatott ki az országból.
Omara Portuondo: Igaz, hogy volt egy időszak, amikor igen csekély mértékben jutott el a kubai zene az emberekhez, de emlékszem, amikor annak idején végigjártam Európát, mindenhol tisztában voltak vele, mi fán terem a cha-cha-chá vagy a bolero. Ezt az eredményt pedig egyértelműen egy korábban elvégzett munka gyümölcsének tartom.
Önök miben tudnak segíteni a kubai zenének?
Barbarito Torres: A film készítése nyitotta meg a kaput, ugyanis onnantól kezdve már szatellitként tudtuk kisugározni az egész világ felé, hogy mi zajlik a kubai zenei életben. Ezzel több évtizedes elmaradást pótoltunk be.
Át tudják adni a tudásukat a zenészek következő generációjának? Van olyan, amire különösen vágynak, hogy megmaradjon a művészetükből az utókor számára?
Jesus Ramos: Ez a kezdet kezdete óta így volt. A zenekarban egyszerre volt jelen a legidősebb korosztály, valamint a fiatalabb zenészek, mint például én is. Mostanra már az idősebb generációt képviselem, de a nyomomban már jönnek a fiatalok. Az érdeklődés óriási.
Még a lírai hangú dalaikat sem tudnám tragikusnak, vagy akár csak szomorúnak nevezni. Hogyan tudták megőrizni az önöket körülvevő nehéz körülmények közepette is ezt a bájt, ami a zenéjükből árad?
Omara Portuondo: Ez tulajdonképpen a kultúránkból adódik. A kubai ember és a kubai műfajok általában szerények. Nem kell feltétlenül szomorúnak lennie egy dalnak, hogy képes legyen kifejezni a fájdalmat.
Van fejlődés a Buena Vista Social Club stílusában? A dalaik például tovább élnek a havannai utcákon?
Barbarito Torres: A hangszerelés, a stílus, és önmagában a zene is megmarad, él tovább. A legrégebben született számaink például reneszánszukat élik.
Megváltozott az életszemléletük, amióta turnéznak?
Jesus Ramos: Igen, változnak a dolgok, mert az általunk elért státusz, a ránk irányuló figyelem ezt már megköveteli, és egyre több kötelezettséget is ró ránk.
Omara Portuondo: Feltehetnék én is egy kérdést? Már több alkalommal jártam Magyarországon, és emlékszem, hogy némelyik étteremben hegedűsök játszottak, amit a filmekben is lehetett látni. Ez is magyar zene?
A magyar cigány muzsikusokra gondol? Igen, ez a hagyomány is a kultúránk része.
Omara Portuondo: Én is annak tartom, de hiányolom, hogy most már alig látni ezeket a zenészeket.
Önök szerint régebben vagy manapság sodorják a jobb puro szivart Kubában? Ezt a kérdést sajnos már nem tudom feltenni Compay Segundónak.
Omara Portuondo: A földünk, a tavaink ma is ugyanolyan gyönyörűek, mint régen. Épp olyanok, mint a mulatt nők és a rum, nem változnak semmit, sőt, az idő előrehaladtával néha még finomabbak lesznek. (mindannyian nevetnek)
Az interjú után megpróbáltuk kideríteni, ki lehetett az a világhírű magyar zenész, zenekarvezető, esetleg komponista, akiről Omara Portuondo az első kérdésünkre adott válaszában beszélt, ám nem jártunk sikerrel. Amennyiben a kedves olvasónak lenne ötlete, kérjük, bátran ossza meg velünk egy hozzászólásban!
