Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Fear Factory, Devin Townsend Projekt @ A38 Hajó, 2012.12.02.
Az extrém metál rajongóknak igazi ünnep volt a Devin Townsend Projekt és a Fear Factory közös fellépése, nem véletlenül. Townsend Steve Vai Sex and Religion című lemezén szerepelt először énekesként, majd a Strapping Young Lad, és saját szólóprojektje élén ért el nagy sikereket. Pályafutása során minden zenei műfajba belekóstolt, és mindig jó érzékkel tette mindezt. A Fear Factory Demanufacture albumával etalont teremtett. Embertelen, gépies hangzásával olyan vizekre eveztek, ahova előttük még senki. Idén megjelent albumuk, a The Industrialist is ezt a vonalat viszi tovább, csak épp húsz év után ez már nem nyújt újdonságot. Mindkét fellépő tehát az élő legenda kategóriába tartozik. A különbség csak annyi, hogy egyiküknek már csak múltja van, a másiknak pedig jelene és jövője is. (A kép nem a helyszínen készült Devin Townsendről.)
Devin Townsend már jóval a fellépése előtt elkezdte fárasztani a népet idiótábbnál idiótább képek vetítésével, aztán mire a közönség már hozzáedződött a hülyeséghez, Townsend videókkal kezdte bombázni az egybegyülteket. Láthattunk éneklő ujjat, táncoló borzokat, éneklő mangókat, gumimacikat, ziltoidot és az összes agyrohasztó figurát, melyek miatt félve látogatjuk a youtube oldalát. A kis műsor rendesen próbára tette a jelen lévők türelmét, de különösen azokét, akik csak egy kis kellemes darálásra vágytak volna a Fear Factorytól. Mikor a közönség már agyilag romokban hevert, az alapvetően slágeres, de itt nagyon durván megszólaló Supercrush! dallal megérkezett végre a színpadra Devin Townsend is, hogy prezentálja ezt a sajátos, családapáknak szóló poprockot, némi stand up produkcióval kiegészítve. A magyaroknak ráadásul még egy ajándékot is hozott az első találkozás örömére, méghozzá a legutóbbi, Epicloud albumáról származó legjobb dalát, a Save Our Now-t, amit eddig sehol máshol nem adott még elő. A remek hangulatú koncertnek igazából csak egyetlen negatívuma volt: a hossza, vagy inkább a rövidsége. Legalább kétszer ennyit el lehetett volna viselni Devin Townsend kiváló zenéjéből, és idegbeteg humorából, de sajnos nem ő volt a főattrakció.
Míg Devin Townsend szerényen, minden rocksztárkodás nélkül slattyogott fel a színpadra, a Fear Factory ennek szöges ellentétét tette. Ők teátrálisan berobbantak. Láttam már néhány Fear Factory-koncertet, de mindig volt valami, ami miatt az élmény nem volt száz százalékos. Most viszont minden irtózatos erővel szólt, és magukkal a hangszeresekkel sem volt gond. Burton C. Bell frontemberről ez viszont már nem mondható el. Énekesi teljesítménye felért egy X-Faktor-selejtezőben kiesett énekesével, ugyanis kb. egy hangot nem talált el a dallamos témáiból. A Resurrection alatt már kifejezetten kínos volt a kornyikálása. Ilyen színvonalon a közönségből bárki elő tudta volna adni ezt a lemezen amúgy zseniális dalt. A dallamos énekét leszámítva viszont ő is kirobbanó formában volt, az üvöltéseiben nem volt hiba, és nagy lendülettel hergelte a közönséget is.
Annak ellenére, hogy a Fear Factory idén jelentkezett új albummal, nem nagyon erőltették a friss dalokat. Talán már ők is kezdik felismerni, hogy már nem sok újdonságot tudnak kipréselni magukból, ezért inkább a nosztalgiát választották koncertjük vezérfonalának. Főleg a Demanufacture és az Obsolete lemezeket tornáztatták, de előkapták a Soul of a New Machine két slágerét, a Martyrt és a Scapegoatot is, valamint a sokat vitatott Digimortalról is elnyomták a Linchpint és az Acres of Skint.
Igazából jó volt hallani ennyi extrém metál klasszikust ilyen jó hangzással, de kicsit szomorú is volt látni, hogy a Fear Factory képtelen túlnőni 20 évvel ezelőtti önmagán.
