Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pár hete interjúztunk az Amerikából hazatért Moog frontemberével, Szabó Tamás Tonyóval, aki többek között az együttest ért tagcseréről is beszélt nekünk, aminek folyományaként otthagyta a zenekart Bajor Ádám, a zenekar egyik alapítótagja. Vele beszélgettünk arról, hogy mi vezetett végül a szakításhoz illetve milyen céljai vannak a most már fő elfoglaltságnak tekinthető Haunebu stoner rock zenekarral, ahol gitárosként tevékenykedik, és aminek nemrég jelent meg egy ötszámos magyar nyelvű EP-je.
Ha jól tudom te valamivel korábban jöttél haza az Egyesült Államokból.
Igen, de ez nem úgy történt, hogy egyszer csak elegem lett és másnap hazarepültem. Egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy a dolgok nem a megfelelő irányba haladnak és változtatni kell, ezért éreztem úgy, hogy jobb lesz, ha inkább hazajövök.
Nem tett jót a több hónapnyi együttélés a többiekkel?
Nem, nem erről van szó, az főleg vicces volt.
Akkor inkább zeneileg voltak nézeteltérések köztetek?
Azzal nem volt sok probléma, mert én csak gitározom, a zenénkbe ilyen szinten nem volt különösebb beleszólásom, vagyis ez inkább az utóbbi 1-2 évre értendő. Volt egy menedzserünk, aki ezzel kapcsolatban kifejthette a véleményét, a Tonyó írta a számokat, a zenekar pedig csinálta a dolgát, hol így, hol úgy. Ez egy régóta működő gépezet, a menedzsernek és Tonyónak van egy konkrét jövőkép, e mentén működik a zenekar.
Te ehhez hogyan viszonyultál?
Én úgy mentem ki annak idején, hogy próbáljuk meg ezt a dolgot, minden tőlem telhetőt megteszek, ameddig nem érzem magam hülyének, ha tükörbe nézek. Ezt én addig csináltam, amíg ez tisztességesen ment a részemről. Amikor ez megszűnt és elveszett az élvezeti faktor is, akkor annyit mondtam, hogy én ezt így nem akarom tovább. Először még megpróbáltam változtatni a dolgokon, de ez végül nem jött be. Az fontos, hogy most a zenekar működéséről beszélek és nem a személyes problémáimról. Sokáig azt hittem, hogy többünknek is ugyanaz az elképzelésünk a Moog terveivel kapcsolatban, én ezt a véleményt felvállaltam, illetve a vele járó konfliktust is, de a többiek ettől visszakoztak.
Nem maradt benned valami tüske emiatt?
Nem, mindenkivel beszélgettem a végső döntés előtt, tiszta lapokkal játszottam. Arra persze kíváncsi vagyok, hogy ki mit gondol és miért csinálta azt úgy, ahogyan csinálta, de ez már egy másik kérdés és tényleg nem is annyira fontos.
Akkor a részedről ez az ügy lezárult?
Le. Pedig mikor hazajöttem, akkor még nem zártam ki, hogy fogok még zenélni az együttessel. Nekem nagyon fontos ez a zenekar, hiszen Tonyóval ketten alapítottuk közel 10 éve. Sokan utálják a Moogot, és amikor hazaértem sokan mondták, hogy jól döntöttem, mert a Haunebu egy sokkal jobb projekt. De én ezt nagyon szerettem csinálni. Sikerült az egészet nulláról felépíteni, ezért is volt nehéz a döntés, de nem volt más választásom.
Pedig gondolom te is nagy áldozatokat hoztál a kiköltözéshez.
Persze, de azt mindannyian.
Mikor jött el az a pont, hogy úgy döntöttél kiszállsz?
Én elsősorban nem kilépni akartam, hanem változtatni a dolgokon, hogy a zenekar rendesen működhessen tovább. Nekem nem volt tök mindegy kik vannak a Moogban, nem volt mindegy, hogy session dobos van és nem volt mindegy, hogy kirúgnak-e egy tagot vagy nem. Én amellett voltam, hogy mi hozzuk meg a döntéseket, közösen. Ebből nem azt akarom kihozni, hogy nekünk rettenetes volt kint, sőt. Csak én szerettem volna érezni valami közös akaratot és összetartást. Nekem fontos volt, hogy mi öten csináljuk ezt végig. Nem mondom, hogy másnak nem, de nekem ez becsületbeli ügy volt.
Ha jól tudom, a legutolsó albumotokkal sem voltatok teljesen elégedettek.
Nézd, anno úgy mentünk ki, hogy csináljunk egy lemezt. Ehhez minden feltétel adott volt, de nem voltak kész számaink és nem volt egy tudatos koncepció. Felvettünk tíz dalt, aminek a felét a stúdióban fejeztük csak be. Az akkor egy ilyen túlélő lépés volt, mert éppen egy nagy zenekari válságot éltünk meg. A Ken Scott – aki egy végtelenül profi szakember – is úgy várt minket, hogy konkrét tervekkel menjünk oda és világosan tudjuk, mit akarunk csinálni. Ez a részünkről nem volt meg, neki pedig nem az a feladata, hogy helyettünk találja ki a zenénket. Ez úgy működik, hogy mutatsz neki százféle variációt egy dalhoz, ő pedig kiválasztja azt, amelyik szerinte a legjobb lesz, közösen ötletelünk vagy ha nagyon biztos vagy a dolgodban, megmondod, hogy ez így legyen és kész. A bizonytalanságunk érződik a lemezen.
Tonyó korábban azt nyilatkozta nekünk, hogy kint már hozzákezdtetek új dalokhoz is.
Igen, ez igaz, de amit én halottam ezekből, az nem mérvadó.
A B-52’s-zal való koncertezésből te már kimaradtál?
A dobosunk, Gergő – akinek személyes okok miatt kellett hazautaznia pár hónapra - és én is kimaradtunk belőle, helyettünk két session zenész játszott. Ezt persze sajnálom is.
Nem érezted úgy, hogy ezzel pont abból maradtál ki, amiért annak idején ennek nekivágtatok?
Én nem abban fogom mérni egy zenekar fejlődését, hogy ötezer ember előtt játszunk vagy háromszáz előtt. Kell csinálni egy jó lemezt és úgy turnézni menni, hogy kíváncsiak legyenek rá az emberek. Az a baj, hogy szerintem ez négy évvel ezelőtt jobban működött nálunk.
Szerinted tudják majd nélküled folytatni?
Persze, az én személyem nem olyan fontos ebben a történetben.
Neked pedig egyébként is ott van a Haunebu.
Soha sem gondoltam B-tervként a Haunebura, hiszen annak idején ezt úgy alapítottuk, hogy valami teljesen mást csinálunk. Még azt sem mondanám, hogy zeneileg jobban kielégítene, mint a Moog. Viszont semmiképpen sem azért alakult meg a Haunebu, mert én nem tudtam kiélni a gitáros fantáziámat a Moogon belül, bár tényleg nem egy hálás feladat a Moogban gitározni. A Haunebu – a Mooggal kicsit ellentétben – egy közösségi dolog, a számokat sem úgy írjuk, hogy valaki lehoz a próbára egy kész dalt. Egyszerűen elkezdünk együtt játszani, majd két hang után ötletelünk azon, hogyan is tovább. Itt nincsenek konkrét szerepek, ezért például fogalmam sincs, hogy a basszusgitáros vagy másik gitár éppen mit csinál. Ez sokkal nagyobb szabadságot ad nekem úgy, hogy még dalok is születnek belőle.
El tudod képzelni, hogy a Haunebuval hasonló pályába kezdjetek, mint a Mooggal?
A Haunebuval teljesen más a szándék, egyszerűen erőlködés lenne, ha mi itt koncepciózusan kezdenénk félévekre tervezni angol nyelvű lemezekkel, amiket szét lehet küldözgetni mindenhova.
Kicsit ilyen ahogy esik, úgy puffan érzésem van, amikor a Hauneburól beszélsz.
Ha most mi itt elkezdenénk nagyon erőlködni, akkor az már nem is mi lennénk. Igyekszünk egyre jobb számokat írni, folyamatosan fejlődni és koncertezni. Vannak elképzeléseim a zenekarral és persze célok is. Örülnék, ha lenne még 150 hasonló együttes itthon, és nem kellene a fellépések megszervezésénél azon tökölni, hogyan rotáljuk ugyanazt a 15 zenekart, akikkel játszani szoktunk.
A magyar nyelvű EP-teknek mi a története? Esetleg nem abból a célból született, hogy ezzel kicsit nagyobb közönséghez juthasson el a Haunebu zenéje?
Nem, olyannyira, hogy már az első lemeznél is felmerült a magyar szöveg lehetősége, csak én nem támogattam annyira az ötletet. Akkor találtuk ki, amikor hazajöttem, hogy próbáljuk meg tudunk-e olyan rockzenét csinálni magyar szöveggel, ami nem idegesítő vagy tolakodó vers, hanem egy olyan szöveg legyen, ami önmagában nem, viszont zenével jól működik. Annak azért örülnék, ha egyre nagyobb számú közönség ismerné és szeretné meg a Haunebut, de gondolom, ez egy zenekarnak sincs ellenére.
Esetleg lesz ennek nagyobb volumenű folytatása?
Majd meglátjuk mi lesz ezzel, lehet hogy csinálunk nagylemezt, de erre most konkrét tervek egyenlőre nincsenek. Viszont lesz pár koncertünk egy angol zenekarral és mi is zenélhetünk majd velük Angliában, bár még ez is képlékeny. Ja, meg klipünk is lesz, a Menned kell című számhoz, remélem, olyan februárra már elkészül.
Látsz arra a lehetőséget, hogy egyszer majd a Moog és a Haunebu egymás után lép színpadra?
Persze, bár az egy kicsit azért furcsa lesz. (nevet)
