2013.03.08. 14:54 – Juhász Edina

Ha zenét írok, mindig szomorú lesz - Hurts-interjú Theo Hutchcraft énekessel

Exile címmel ma jelent meg, a Guardian oldalán pedig végig is hallgatható a Hurts második nagylemeze, amit a Magyarországon már többször is járt szintipopzenekar majd a Volt fesztiválon is bemutat a nyáron. Még a berlini bulijuk előtt volt lehetőségünk telefonon beszélgetni Theo Hutchcraft énekessel, akiről többek között az is kiderült, hogy nem csak a koncertjeik alkalmából járt már Budapesten.

A Szigeten kétszer jártatok, másodjára a Nagyszínpadon léptetek fel. Emlékeztek valamire?
A helyszín nagyon jó, mármint hogy az egész egy szigeten van. Amennyire emlékszem a közönség szerette a koncertet, és ilyenkor mi is jól érezzük magunkat. Egyébként már nyaralni is voltam Budapesten, nem is egyszer.

Miket néztél meg?
Amit minden átlag turista. Mindenhol azt olvastam, hogy a fürdők milyen királyak, úgyhogy voltam abban, amit mindenhol írnak, és úgy tűnt csak a külföldi turisták látogatják. Ja, meg voltam kint az éjszakában, egy csomót ittam, és el is vesztem aznap éjjel.

Zenésztársaddal, Adammel is egy kocsmai verekedés alatt ismerkedtél meg. Legalább azonos oldalon harcoltatok?
Nem, ellentétes oldalon álltunk. Az én haverom, meg az ő haverja verekedtek, mi meg nem is ismertük egymást. Ott álltuk, és megbeszéltük, hogy túl részegek is vagyunk, meg késő is van, kedvünk sincs verekedni, úgyhogy beszélgessünk, és a zenére terelődött a téma.

Ti ennyire kemény srácok vagytok?
Régebben azok voltunk, de most már öregek vagyunk hozzá.

Manchesteriként mit gondolsz, mi olyan különleges ebben a városban, hogy ennyi híres zenekart tudott magából az évek során kitermelni?
Tök jó hely, rengeteg a fiatal, sokan mennek oda tanulni, meg persze bulizni. A város tele van olyan helyekkel, ahol lehetőségük van a kezdő zenekaroknak koncertezni. Az egész városnak, meg a zenének van egy furcsa kapcsolata pontosan amiatt, hogy sok ma már világhírű banda indult el innen.

Az első lemezetek hirtelen lett nagy siker. Emlékszel mit vettél az első pénzből amit érte kaptál?
Nagybevásárlást tartottam, és tök átlagos dolgokat vettem. Gondoltam, hogy kéne valami olyat is, amit nem fogyasztok el, valami tárgyat, de a boltban semmi olyan nem volt, ami emlék esélyes, úgyhogy vettem magamnak egy fésűt. Aztán gondoltam, hogy de azért mégis, valami más is kéne, úgyhogy később vettem magamnak egy arany gyűrűt. Azóta sem vettem semmi izgalmasat. Utazgatok inkább, ott veszek hülyeségeket.

Ez a nagy siker mennyire ijesztett meg titeket? Nagy volt a nyomás mikor elkezdtétek írni az új lemezt?
Magunk részéről volt nagy a nyomás, hogy valami újat csináljunk, valami izgalmasat, ne legyünk önismétlők.

Sikerült?
Keményen dolgoztunk, és addig nem álltunk meg, amíg teljesen elégedettek nem lettünk az új lemez dalaival. Úgy voltunk vele, hogy addig dolgozunk rajta, amíg azt nem érezzük, hogy ennyi, többet már nem tudunk hozzátenni. Szerintem ez a legjobb stratégia, mert most úgy érezzük, hogy ennél jobbat nem tudtunk volna, és nyugodtak vagyunk mindketten, mert mindent megtettünk azért, hogy jó legyen ez a lemez. Bármi történik, mi örülünk, és elégedettek vagyunk.

Fotó: Bödör Adrián

A Miracle-t már a lemezmegjelenés előtt kihoztátok. Elégedett vagy a fogadtatásával?
Talán azzal, hogy az egész lemez megjelenése előtt kijöttünk egy dallal kicsit kockáztattunk, mert más a hangzása, mint az első lemezes daloknak. Úgy láttam az emberek többsége nyitott volt a változásra, és sokaknak tetszik ez az irányvonal, aminek nagyon örülünk, mert ezek szerint jó úton haladunk, és azok is jönnek velünk, akik szeretik a zenekart.

Az egész lemezre jellemző lesz ez a változás?
Mindenképpen az első lemez stílusa, sajátossága maradt a kiindulási pont. Ahhoz képest, viszont valami teljesen újra törekedtünk, egy újabb irányvonalra. Úgy érzem nehezebb lett ez a lemez, sötétebb, szóval igen, benne van a változás.

A megjelenés előtt adtatok Londonban és Berlinben egy koncertet, ahol az új lemez dalaiból is játszottatok. Nem féltek attól, hogy a közönségetek nagy része ezeket a dalokat legelőször telefonos minőségben hallja majd a Youtube-ról?
Két év, vagy talán több után nagyon jó érzés új dalokat előadni a közönségnek. Valószínűleg sok video kerül fel a Youtubera, nagy részük használhatatlan és élvezhetetlen minőségben, de ez van mostanában, erre nincs ráhatásunk. Egyébként ez emberfüggő, magamról tudom, hogy nem keresnék rá Youtubeon új dalokra, mert mikor először hallok valamit azt szeretném normális minőségben hallani.

A megjelenés után turnéra indultok. Milyen egy Hurts-turné napja? Nem tűntök nagy bulizósaknak.
Nem? Pedig két évig úgy éltünk, hogy bármilyen bulit megengedhetünk maguknak, elvégre turnézunk. Jó, igazából ez úgy történt, hogy találkoztunk például fesztiválokon más zenekarokkal, és ők mindig belevittek minket a bulikba. De nagyon jól mulattunk, nem sokat aludtunk, szerintem most is folytatjuk ezt.

Sok díjra jelöltetek titeket, általában a mainstream pop kategóriában, ahol minden más dal napsütésről, buliról, nyárról és szerelemről szólt. Te mit gondolsz, hogyan illetek ebbe a kategóriába?
Ez nagyon jó, mert úgy érzem megmutattuk, hogy a pop zene másról is szólhat, és van egy másik oldala is. Az, hogy ebbe a kategóriába kerültünk az csak öröm, mert mindig is ez volt a célunk, hogy ne csak az lehessen popzene amiben süt a nap.

Melyik díjra vagy a legbüszkébb?
Az NME legjobb új zenekara, arra nagyon, aztán a német Echo-díj, de mindig jó érzés kapni valamit. Hülyén hangzik, de tényleg már az is nagy elismerés, ha jelölnek valamire.

A zenéteket mindig úgy jellemzik, hogy szomorú, sötét és érzelgős. Te ilyen srác vagy a magánéletedben is?
Inkább azt mondanám, hogy a drámázás jellemző rám. De nincs abban semmi rossz, ha néha megzuhansz egy kicsit, esetleg szomorú vagy. Mi ezt úgy dolgozzuk fel, hogy kiírjuk magunkból. De alapjában inkább szórakoztató meg vidám ember vagyok.

Mikor zenét írsz, hogyan éred el ezt a melankólikus lelkiállapotot?
Ez elég furcsa, mert mikor elkezdek zenét írni, az egyszerűen szomorú lesz. Tényleg nem tudom miért, talán ez valami tudatalatti dolog, vagy nem tudom, de mindig szomorú dalok jönnek belőlem.

A videoklipekben és a színpadon is fontos szerepe van a látványnak. Ti döntitek el milyen legyen, vagy van mögöttetek egy vizuál csapat?
Tőlünk jönnek az ötletek, mert azt tükrözi, hogy mi hogyan látjuk a zenénket. Már az elejétől fogva fontosnak tartottuk, hogy milyen legyen a videoklip, vagy a koncertek, mert ugye akkor ismertek meg minket az emberek. A zene és a látvány sokkal többet elárult rólunk, és így együtt jobban ki tudjuk fejezni kik is vagyunk igazából.

Esetleg már a zenélés előtt is csináltál ilyesmit, vagy érdekelt a vizuális művészet?
Mindig videoklippet akartam rendezni, meg filmet, mindketten szerettünk már a zenélés előtt is fényképezni, szóval igen, közel állt hozzánk a művészet ezen ága is.

Kamasz korodban is ennyire ügyeltél a megjelenésedre?
Igen, az volt a mániám, hogy úgy áruljak el sokmindent a személyiségemről, hogy meg sem szólalok, és ennek szerves része az is, hogy hogyan öltözködsz. Valamiért gyerekkorom óta ott motoszkált bennem, hogy öltözködésben is egyedi legyek.

Most otthonosan mozogsz a divat világában, ismered a legutolsó trendeket és kollekciókat, és tudod mikor jön ki valami új?
Vásárolgatni nem igazán van időm. Habár egyszerű, mert csak ráfókuszálok a fekete színre. Az a jó ebben, hogy azt sem veszik észre, ha két nap ugyanazt hordod. Jó csak viccelek. Egyébként elég hülye módon vásárolok, ha megtetszik valami, abból veszek kettőt, mert tudom, hogy úgyis elhordom mindkettőt.

Mennyire tartjátok a kapcsolatot a rajongókkal a közösségi oldalakon?
Szeretek megosztani dolgokat, és szerintem a rajongók is élvezik, hogy mi csináljuk, szóval közvetlenül mi osztunk meg velük infókat, képeket, ők pedig rögtön nekünk tudnak rá reagálni. Szerintem ez egy tök jó dolog.


interjú pop hurts



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reeku4 2013.03.19. 12:23:31

OMG, édes Theo, elveszett Budapesten.... szívesen segítettem volna neki... :)
Imádom a hangját és a stílusát, fantasztikus egy pasi!
Az új album hangzásvilágát még szoknom kell egy kicsit.. egyelőre furcsa ez az elektrós hangzás...persze jók a dalok. De az első albumnál az összes dalt elsőre imádtam, most még nem tartok itt...

Dester 2013.03.21. 17:32:14

@Reeku4: meghallgatod még kétszer az albumot és nem szabadulsz tőle. Nekem is kellett kis idő, hogy ülepedjen, most már ugyanúgy vagyok vele, mint az első lemezzel: bármikor bármelyik zenét szívesen meghallgatom róla, vagy akár egyszerre az egészet. Akárhányszor. A jó zenének érnie kell, ugyanezt tapasztaltam az új Mylene Farmer albumoknál is.

Reeku4 2013.03.22. 12:25:29

@Dester: Igen, az első kommentem óta többször is meghallgattam az új albumot, van amelyik számot többször is és most már nem tudok szabadulni tőlük, így van! :) Elsőre egyébként a Sandman és a Mercy volt legfurcsább. De most már mindegyik dalt én is bármikor meghallgatom, fantasztikusak, csakúgy mint a dalszövegek.

Rothgo 2013.12.20. 18:18:38

@Dester Mylene Farmer "Lonely Lisa" című kislemezéhez (2011-es megjelenés) pont a Hurts készített egy egész jó remixet. Anno csak emiatt vettem meg, mert ezt a számát pont nem igazán tartom nagyra a művésznőnek. Amúgy, 1996. óta hűséges rajongója vagyok.

Rothgo 2013.12.20. 18:19:20

@Dester: Mylene Farmer "Lonely Lisa" című kislemezéhez (2011-es megjelenés) pont a Hurts készített egy egész jó remixet. Anno csak emiatt vettem meg, mert ezt a számát pont nem igazán tartom nagyra a művésznőnek. Amúgy, 1996. óta hűséges rajongója vagyok.

Dester 2013.12.20. 18:25:23

@Rothgo: Köszi a tippet! Meghallgatom.