2013.03.25. 11:33 – A/A

Átlagos kaja sztárséfektől – Depeche Mode-lemezkritika

Depeche Mode – Delta Machine
(Columbia/Sony Music)

Nehéz feladat az új Depeche Mode-lemezről írni, hiszen nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a basildoni electro pop úttörők pályafutásának legellentmondásosabb albuma. Az első, ami egy-két hallgatás után eszembe jutott róla, hogy 33-13-0. Az ezotéria hívők nyilván megtalálják e számsor mélyebb rétegei mögött a jelentést, de a valóság más: 33 év és 13 sorlemez után sikerült eljutni addig a Depeche Mode-nak, hogy a lemezen egy igazi sláger se található. Ugyanakkor többszöri hallgatás után újabb és újabb mélységek nyílnak meg a dalokban és bőven vannak a lemezen igazán szerethető pillanatok.

De legyünk túl először a rosszon, kezdjük a mélypontokkal. Az első ilyen Martin Gore balladája a The Child Inside. Attól az embertől, aki a műfaj jópár mesterművét szállította az elmúlt évtizedekben a Somebodytól, a Waiting For The Nighton át a Home-ig, nos tőle ez a dolgozat kettes alát ér. Aztán folytatódik az unalom, jön egy újabb kliséhalmaz a Soft Touch/Raw Nerve képében, és bár az előző kettőnél picit jobb, de ha a Sooth My Soul lemarad a lemezről valószínűleg szintén nem érte volna pótolhatatlan veszteség az emberiséget.

A jó pillanatok közül az első kiemelkedő a Secret To The End, mert mutat egy olyan irányt, ami egy kicsit más, egész friss és jól áll a zenekarnak. Aztán a Slow mert izgalmas a bluesos riff, a gospeles refrén és az elektronika keveréke, a Broken mert itt egy kicsit megcsap a 80-as évek közepi-végi Depeche Mode-aranykor füstje, Sholud Be Higher, mert egy jól felépített nagyívű dal, és persze ott az Alone, mert szintén egy változatos, sokrétű, izgalmas darab. Ráadásul meglepetés is ért, ugyanis direkt nem néztem meg több meghallgatásig, hogy melyik dalnak ki a szerzője. Nos, Dave Gahan dalszerzői munkássága a mai napig (hat és fél szám az eddigi Depeche Mode-életműből) nem sok emlékezetes pillanatot tartogatott, most viszont mindhárom műve a lemez húzódalai közé tartozik, és ez mindenképp örömteli fejlemény.

Többszöri hallgatás után a Delta Machine-t akár egy jó lemeznek is lehetne nevezni, hiszen úgy szól, ahogy 2013-ban szólni kell, vannak érdekes soundok, Dave Gahan hangja egyre jobb és érettebb, dalszerzésben is hatalmasat fejlődött és az album bármelyik fél percét hallgatva benne van minden, amiért a Depeche Mode-ot szeretni lehet. De ha a lemezt teljes egészében hallgatjuk mégis zavaró a zenekarra jellemező átütő slágerek hiánya, olyan slágereké, amikből legalább húsz van a Depeche Mode-univerzum történelmében.

Nyilván feltehető minden rendes, becsületes Depeche Mode-rajongó örök kedvenc kérdése, miszerint mi lenne, ha az 1995-ben kiszállt Alan Wilder ült volna a produceri székben és pár hangszer mögött? Nos valószínűleg semmi. Ezek a dalok egyszerűen az ő kezeiben se lettek volna többek, szebbek, jobbak. Egy picit olyan az egész helyzet, mint egy vacsora, ahol tökéletes alapanyagokból sztárséfek által készített ételeket tesznek elénk, ami valahogy mégsem áll össze. Finom, finom, de miközben eszed, arra gondolsz, hogy anya csirkepaprikása, nokedlivel és tejfölös uborkasalátával mennyivel jobb.

Ettől függetlenül persze örüljünk annak, hogy itt vannak. A sokszor önpusztító Gahan szemmel láthatóan most egészséges, ráadásul hamarosan ismét ellátogatnak hozzánk is. Ezt a pár bakit meg fogjuk fel úgy, hogy legalább lesz mikor szívfájdalom nélkül kiszaladni sörért a tömegből május 21-én, a Puskás Ferenc Stadionban.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (4,2/5)

lemezkritika pop depeche mode



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

iamacollector 2013.03.25. 11:46:27

Korrekt kritika, én is hasonlóan éreztem pár nappal ezelőtt. A hétvégén még párszor elővettem és egyre jobban tetszik. A hangulata valahogy más, de mégis tipikus DM. Jó lemez lett, na.

Egy kis kritika a Sony Magyarország felé:
Ne kommunikáljuk már, hogy "mától a boltokban" és hasonlók, amikor már csütörtökön tele volt a lemezzel minden Media Markt. Ugyanez volt az új Timberlake koronggal is: napokkal hamarabb lehetett kapni, mint ahogy Ti hivatalos megjelenési dátumotok.
Bezzeg a Sound City - Real to Reel vagy a Reznor-féle HTDA debüt album a fasorban sincs, kb. beszerezhetetlen hazai boltokban.
Bocs, ha nagyon off lett a vége. :)

anyahajókabinajtóhajtogató 2013.03.25. 16:03:03

Sokszor hallgatós. Nekem egyre jobban tetszik!

MindjártTörölnek 2013.03.25. 16:04:04

A hivatkozott Martin Gore dal címe helyesen: "The child inside".
A "Child in time" az egy Deep Purple dal.

Szűtté mamá? Szűjjé! 2013.03.25. 16:35:35

@sajó d.: De nem javítottátok. :-)

Amúgy ritkán mondom ezt kritikára, de ez rendben van. Azért remélem, hogy a 05.21-i koncert inkább a szokásos recept szerint a régebbi nótákra épül majd. A jegyek már hónapok óta a szekrényben pihennek. Várom.

Artie 2013.03.25. 16:36:12

Csókolom, ez itt a lángoló gitárok blog? Keresném a gitárokat.

Lassan át kéne ezt a blogot nevezni.

newnt55 2013.03.25. 17:43:59

koncerten meg mindenki csápol a 20-30 éves dalokra, gratula

gagyi lett a dm sajnos, szánalmas prüttyögés az egész album

Gábor Krisztián 2013.03.25. 21:09:11

Kicsit féltem, olyan lesz mint az előző kettő. Várom a Violatort aztán ... Kicsit olyan mintha mindegy lenne. De most mintha történne valami. High End rendszeren hihetetlen komoly a hangzás, érdemes úgy is meghalgatni!szóval szerintem leesett nekik is, hogy a koncerten csak a régi számok aratnak.sikerült szerintem most két slágert összehozni, de a slow nálam betalált.a Soothe My Soul felkapott lesz, bár picit erőltetett . Az irány jó. Szerintem a b oldal is jó az utolsó szám erejéig. Sokadjára egyre jobb

szerella 2013.03.25. 21:57:12

A DM nálam a Doors-al és a Pink Floyd-al van együtt a legfelső polcon

Theremin 2013.03.25. 22:25:35

Nálam a Panterával es a Katy Perryvel

queensryche 2013.03.25. 23:38:27

Nincs bajom a DM-dal, a 'középidőszakban' (kb.'86-'93) készült lemezek kifejezetten jó, sőt értéket képviselnek a popzenében. Az első klipet (?) elindítva viszont sikerült meglepniük...úgy szól, mint egy amatőr reasonnal összetákolt kisszoba-alap. Csekkolom a lemezt is majd természetesen, de nem lesz e' mán olyan jó, mint volt - számomra.

levi7777 2013.03.26. 09:47:39

Nekem óriási csalódás. Egyszer meghallgattam, és ment a kukába. Teljesen reménytelen. Nincs rajta egy húzós szám se, mind lassú, vonyítással és nyafogással kísérve. Közel állok hozzá, hogy végleg leírjam őket, pedig nagy kedvenceim voltak... :-(
Persze a fentiek mind szigorúan SZVSZ!

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.03.26. 11:04:42

Nem lett nagy durranás, de azért korrekt kis eresztés. Persze ennyi évvel a hátuk mögött már senki ne várja, hogy újradefiniálják a műfajt. A Delta Machine szerintem semmiképp sem rossz, de kb. ugyanazt éreztem mint a 2009-es Sounds of the Universe hallgatása során. Jó, jó, de messze vagyunk már a Violator egyediségétől, a Playing the Angel frissességétől avagy az Ultra/Exciter páros lélektani mélységeitől. Viszont legalább a felszínen vannak még, és ez is nagy szó.

u.i.: a B-oldalas All That' Mine szerintem köröket ver néhány albumon szereplő társára, bőven felkerülhetett volna mondjuk Martin gyengécske eresztésének helyére...

Newzoli 2013.03.26. 14:29:22

Megvan pár napja...szintén én is "idő előtt" (micsoda "trükk")megvettem..és ki se vettem a lejátszóból...óóó igen cd-t vásárolok...a XXI.században...szerintem nem "átlagos" sokkal hamarabb megszerettem mint anno a SOTU-t...nem értek egyet a Nullasláger elmélettel...:)))Mode van volt lesz..hehhe...:)))))

DaveEr 2013.03.28. 11:00:20

Én igen komoly DM rajongó vagyok / voltam / leszek, de ez az album... nagy csalódás. "Nincs rajta egy húzós szám se, mind lassú, vonyítással és nyafogással kísérve". Ennél jobban én sem jellemezhetném. Nagy csalódás, pedig már nagyon vártam.

cutcopy 2013.03.29. 21:15:12

Szerintem nagyon erős lemez remek ötletekkel, emlékszem amikor DM fanok anno a Violatort tartották az első napokban visszaesésnek és csalódásnak.. )
A Heaven gitár soundja zseniális, az ének a megszokottan profi, gratula a zenekarnak..!

queensryche 2013.03.30. 01:59:38

Na, most értem a végére a full albumnak youtube-on.
Egyszeri meghallgatás, számcímeket ne várjatok, de összességében korrekt lemez, vannak jó pillanatai - ahogy unalmasak is. A DM számomra valószínűleg a fent említett korszak fog maradni mindig, ha hallgathatnékom támad.