Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
The Strokes - Comedown Machine
(RCA Records)
A Strokes 2001-es Is This It bemutatkozó lemeze kétségtelenül a 21. század egyik legjobb rockzenei alkotása, amely később a garázsrock feléledés időszakának egyik emblematikus alkotása lett. Azóta sok víz lefolyt már New York csatornarendszerén, a Strokes tagjai kis ideig szólóban nyomultak, aztán 2011-ben kihozták az Anglest, amellyel egyértelműen üzentek a kizárólag bőrdzsekiben és csőnadrágban gondolkozó rajongóknak: a progressziónak ára van és tökre nem érdekel minket mit akartok. Ezzel csak annyi baj van, hogy egy ideje az emberek nagy részét már nem érdekli a Strokes, így nem csoda, hogy a Comedown Machine meglehetősen vegyes érzéseket váltott ki belőlünk és a lemezkritika végén már zenekari feloszlást is vizionálunk, de ne legyen igazunk.
Az Angles viszonylag vegyes fogadtatásra lelt két éve: voltak, akik a Strokes bátorságát dicsérték, amiért új zenei vonalon haladtak tovább, azonban olyanok is akadtak, akik az elveszett dögösséget és túlságosan letisztult hangzást kérték rajtuk számon. Én pont valahol kettő közé sorolom magamat, mivel azon a lemezen azért akad jó pár kifejezetten klassz szerzemény, de a vagányságot tényleg leváltotta a szerzőiség. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a most megjelent Comedown Machine már csak nyomokban tartalmazza az ezredforduló Strokesát, helyette tett egy újabb nagy lépést a stadionrockká válás útján.
Először is szögezzük le, hogy Julian Casablancas hangja mindig is az erősen irritáló kategóriába tartozott, de a Comedown Machine nagy részén képes volt ezt a teljesen elviselhetetlen szintre emelni. Persze van ahol ez működik, de aki allergiás a herélt fejhangokra, annak ez az album felérhet egy hallójárati kasztrációval. Ennek ékes példája a One Way Trigger, amely sokadik hallgatás után is az A-ha fémjelezte popkorszak legszomorúbb részleteire emlékeztet vagy a Partners In Crime cipőbámulós köcsögölése, amelyet nyugodtan lejátszhatna Stan nagypapája a South Parkban, amikor zenével próbálja illusztrálni milyen érzés öregnek lenni. Az albumzáró Call It Fate Call It Karma pedig akár egy Hawaii-in nyugdíjba vonult Beach Boys-road búcsúzó balladája is lehetne a rockszakmától.
Azért ennyire nem siralmas a helyzet. Az All The Time például simán a legjobb dal a lemezen, kicsit visszahozza a korai Strokes hangulatát és végre Julian Casablancas is képes azt a rekedtes, taknyos énekhangot hozni, ami miatt ilyen sokáig elviseltük az irritáló orgánumát, ahogyan az 80’s Comedown Machine torzított vokálja és punkos tempója is hasonló emlékeket ébreszt bennünk. Az viszont érezhető, hogy a zenekar sokkal kényelmesebben érzi magát a disco hangulatot árasztó, new wave elemekkel átszőtt szerzeményekben, mint a Tap Out, a Welcome To Japan vagy a meglepően kellemes Happy Ending, a maga szerelmes refrénjével.
El kell fogadni, hogy Strokes nem egy Hives, hogy vígan eléldegéljen ugyanazon a műfajon belül hosszú évekig. Nem véletlenül kezdtek a tagok annak idején szólókarrierbe és mosták le magukról a sörszagot, hogy aztán illatozva fedezzék fel a ’80-as éveket. A garázsrock egymagában nem nyújt túl sok lehetőséget a progresszióhoz, elég megnézni hogyan vált stadionzenekarrá mondjuk a Kings of Leon vagy mostanság a Black Keys. Érezhetően ilyen céljai vannak a Strokesnak is, és nagy ívben szarnak arra, ha valaki számon kéri rajtuk azt a vagányságot, ami lehet, soha nem is létezett náluk. Ettől még ugyanúgy egy közepes album a Comedown Machine, ami fontos mérföldkő az együttes életében, hiszen ezzel lejárt az RCA kiadóval kötött lemezszerződésük, mostantól voltaképpen azt csinálhatnak, amit akarnak. Így könnyen lehet, hogy rövid időn belül feloszlanak és mindenki foglalkozhat a senkit sem érdeklő szóló projektjeivel vagy ők is beállnak a sorba, hogy a világ legnagyobb rockzenekara lehessenek. Mindenesetre a Strokes már régóta nem az a menő banda, amiért a világ rajongott egy évtizeddel ezelőtt, de nem is egy szuper innovatív zsenikből álló alkimista társaság, akik képesek bármiből aranyat csinálni.
