Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A balkáni zenét játszó bandák közül az egyik legizgalmasabb és legszínesebb a kárpát-medencei népzenére úgy mindenestül építő Cimbaliband – és ez még csak a történet eleje. A termékeny, hetedik albumára készülő, és gyakran úton lévő zenekar motorjával, az agilis, önszervező és komoly szakmai múlttal rendelkező népzenésszel, Unger Balázzsal beszélgettünk, akit úgy is emlegetnek, mint a cimbalom Chuck Berryje.
Kezdjük az elején, hogyan jött képbe gyerekkorodban a népzene, a folklór? Volt valami családi hagyomány, vagy saját az érdeklődés?
Édesapám már 4 éves koromban egy kis dobfelszerelést készített nekem, ezen dobolgattam kedvenc Hungária számaimat, miközben a lemezjátszóban pörgött a korong. A népzenével ennek hatására találkoztam 7 éves koromban, amikor brácsázni kezdtem. Aztán hegedültem is pár évet, és később 13 évesen találkoztam a cimbalommal, ami igazán kielégítette a zenei igényeimet. Teljesen elvarázsolt, igazi ritmus hangszer, de egyszerre lehet rajta kíséretet, dallamot is játszani. Ez a varázslat a mai napig tart.
A cimbalom a hangszeres-tanulás nehézségi skáláján hol áll? Könnyen birkóztál meg vele?
Elsőre talán nehéznek tűnik a cimbalomjáték, de nem olyan bonyolult, főleg, ha az ember ennyire beleszeret. Megbirkózni inkább a súlyával kell, nap mint nap, mert egy igazán jó cimbalom minimum 80 kg.
Ha az ember népi hangszert választ, akkor a szokásos körökkel, a tanítómesterek és a közeg révén hamar bekerül a vérkeringésbe, vagy vért izzadva kell küzdeni? Kiket tartasz a mestereidnek?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert Blaskó Csabának és a Galga zenekarnak köszönhetően igazából a táncházas közeg krémjébe csöppentem, de azért volt, hogy így is kemény meló árán jutottunk el „egyik lépcsőfokról a másikra”. Mesterem rengeteg volt, hála Istennek én még abba a népzenész generációba tartozom, aki személyesen tanulhatott és gyűjthetett az úgynevezett adatközlőktől.
Te is elsősorban Erdélybe jártál gyűjteni, a légkört magadba szívni?
Természetesen többször jártam Erdélyben gyűjtőúton, bár a helyes utat a népzenében én úgy látnám jónak, ha mindenki először a saját, szűkebb pátriája népzenéjével lenne tisztában. Ezért is írtam egy könyvet Galgamenti Vonósbandák címmel, ami CD melléklettel jött ki. Ennek révén több száz helyi muzsikussal sikerült beszélgetnem, jó barátságba kerültem velük, és muzsikát is rögzítettem tőlük.
A „folkrendőri” hozzáállás változott az utóbbi évek világzenei térhódításai okán, vagy továbbra is nagy a purizmus?
Úgy látom, van egy befogadóbb réteg, és van aki tűzzel-vassal küzd az eredetiért - amiről olykor kiderül, hogy nem is annyira eredeti. Ennek a témának, azt hiszem egy külön cikket szentelhetnénk. Én szeretem a népzenét egy kicsit könnyedebben kezelni, úgy, ahogy a Balkánon szokás. Ott a mai napig is élő a népzene, és nem ciki, ha a rádióban az szól, akár eredeti formában, akár rockkal vegyítve! Nálunk kicsit múzeumba lett zárva ez a műfaj, ami viszont mára érdekes zenei és táncházas trendeket dobott felszínre.
A balkáni zenét együtt tanultad a magyar népzenével, vagy az egy külön színtér? Egyáltalán, külön körök vannak a folkon belül?
Igen, vannak külön körök, de én a cimbalom sokrétűsége révén mindegyikbe betekintést nyerhettem, és be is fogadtak. Játszottam magyar népzenei zenekarokkal, balkáni bandákkal, moldvai csángó muzsikusokkal, de komoly-zenészekkel és jazzistákkal is dolgoztam. Mindig a cimbalom volt az elsődleges a számomra, amit azon meg lehetett szólaltatni, és persze beleillett az aktuális hangzásvilágába, akkor ezt az adott kör rögtön be is fogadta.
A barátság olyan neves muzsikusokkal, mint például Balogh Kálmán, vagy a remek prímás Pál István Szalonna, akinek a bandájában is megfordultál, segítették, hogy ismertebbé váljon a saját zenekarod?
Mindenképpen. Balogh Kálmán volt az első igazi tanárom, hozzá jártam a Váci Zeneművészeti Konzervatóriumba. Minden tiszteletem az övé, hatalmas tárgyi, gyakorlati tudással rendelkezik, és rengeteget tett azért, hogy a cimbalom manapság reneszánszát élheti. Szalonnával gyermekkorunkban ismerkedtünk össze, és nagyon sokáig együtt muzsikáltunk, sajnos ma már csak egy-egy vendégszereplés erejéig színesítjük egymás zenekarait, de ezek a pillanatok mindig nagyot lendítenek az aktuális banda szekerén.
A Cimbaliband létrehozása egy tudatos, jól felépített terv volt, vagy menet közben alakultak ki a dolgok? Azért kérdezem így, mert nagyon profinak tűnő marketinggel dolgoztok, ahogy jelen vagytok a zenei életben, ahogy a koncertekhez álltok, igazán kreatív a háttérmunka. Úgy tudom, hogy az öcséddel együtt napi munkaként kezelitek a zenekar futtatását.
A Cimbaliband úgymond véletlenek folyamataként alakult ki, de az utána következő munka igenis tudatos volt, és tudatos a mai napig. Én vállaltam fel egy-két év után a belföldi menedzselést, melyet igyekszem mindig a legmegfelelőbben végezni. Öcsém a külföldi koncertek koordinátora a bandában, neki köszönhetjük, hogy mindig van 4-5 külhoni koncertünk egy évben.
A lemezeket ismerve is koncepciózusnak látszik az ív, kiérlelt formák kívül-belül, sajátos szerkezetre felfűzve minden album, amelyek különböznek is egymástól, mégis jól felismerhetők a Cimbaliband kézjegyei. Hogyan álltok neki egy-egy lemeznek?
Mivel a banda felállása igen színes, délszláv harmonikás, jazzdobos, rock gitáros, klasszikus zenész is részese, és persze itt a cimbalom, végül is nincs nehéz dolgom. Viszem az ötletet, és mindenki hozzáteszi a magáét, megbeszéljük, leírjuk és készen van egy dal. Ennyi a jó recept titka!
Nagyon más feldolgozást csinálni, mint saját dalt írni?
Feldolgozni mindenképpen más, mert nagyon kell ügyelnünk rá, hogy az alaphoz képest mindig valami pluszt tegyünk hozzá, hogy értelmet nyerjen, mint feldolgozás. A zenekari tagok sokszínűsége révén, és a jó alapok miatt, mindig van valami érdekesség, amin el tudunk indulni.
Míg az első két lemezen a balkáni jegyek domináltak, a harmadik album mondhatni poplemez lett, tovább színesedett a paletta, rockandroll és bossa nova is beszivárgott, az egész nagyon laza hangulatú, aztán a legújabb albumon megint a környéki folk van középpontban. Ez tudatos visszafordulás, esetleg nem akartatok még inkább popzenei irányba tartani?
A kérdés aktuális. A Szívtánc - ahogyan a címből is kiderül - egy táncos műsorhoz készült hanganyag, viszont annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk, megjelentetjük lemezen is. A következő anyag viszont egészen más irányba mutat. Elkezdtem szövegeket, és zenéket írni, az új lemezünkre teljesen saját számok készülnek, még mindig folkos felhanggal ugyan, de egy kicsit könnyedebb, populárisabb módon.
Milyen ötletre született a Szívtánc?
Moussa Ahmed táncos barátommal, aki a Fricska táncegyüttes vezetője, már régóta tervezgettünk egy táncos műsort, amely a Cimbaliband zenéjéhez hasonlóan bátran nyúl a magyar néptáncon túl más stílusokhoz is. Így született meg a Szívtánc, aztán a Fonó támogatásával jött létre hét zenésszel és négy táncossal. Nemsokára a banda vidéki székhelyén, Turán is bemutatjuk a műsort, és március 21-én a MOM Kultúrközpontban lesz a következő fővárosi előadás.
A kifejezetten sokat koncertező bandák közé tartoztok, hogyan lehet bírni ezt az iramot?
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat ilyen szempontból. Ami igazán sűrű, az a fesztivál szezon, de ez így van jól. Így télen azért van időnk új számokat kreálni, és ezek éltetik a bandát. Valamit az a baráti légkör is számottevő tényező, ami a zenekarban uralkodik.
Milyen a banda az utak során, rumlis, bulizós, vagy nyugis?
Változó, de általában bulizós a banda. A hosszú utakon kellemes útitársunk az egyik legfőbb magyar hungarikum, a pálinka. Bár én általában sofőrködöm, a többiek pedig tudják mi a mérték, de a hangulat mindig remek.
A legtöbb zenekar arra panaszkodik, műfajoktól függetlenül, hogy beszűkültek a fellépési lehetőségek, ti hogyan tudtok ennyi koncertet összehozni?
Saját magunk menedzselése a titok.
Mit jobb csinálni, önálló estet, vagy fesztiválozni más zenekarok társaságában?
Mindkettőnek más a hangulata, mégis mindkettőt nagyon szeretjük.
A balkáni muzsikát játszó bandák gondolom ismerik egymást, beszélhetünk valamiféle színtérről itthon, van együttműködés?
Egy kis együttműködés azért van a kisebbségek miatt, de nem jellemző. Főleg hogy minket nem is sorolnak a tipikus balkáni bandák közé.
Amikor vendégzenészekkel léptek fel, mi a koncepció, milyen ötletek alapján kerestek meg muzsikusokat?
Azokkal muzsikálunk akikkel szeretünk együtt játszani, és ők is szeretik a mi zenénket. Ilyenek például Pál István Szalonna, Ferenczi Gyuri, vagy Makó Peti a Csík zenekarból, de van erre az évre is pár meglepetés a tarsolyunkban.
A bulikra milyen közönség jár elsősorban? Gondolom kialakult már, hogy kit szólít meg a zenétek.
Nagyon érdekes, hogy a tizenévesektől a nyolcvanévesig mindenféle korosztály jár a bulijainkra. De azért főleg a húszas-harmincasok a jellemzőbbek.
Hogyan jött össze, hogy a Petőfi Rádió benneteket küldött ki a holland Eurosonic fesztiválra? Milyen tapasztalatokkal tértetek haza?
2012 júniusában szerepeltünk az MR2 Akusztik adásában, melynek sikerén felbuzdulva meghívtak minket az európai rádiók legrangosabb fesztiváljára, az EUROSONIC-ra, ez 2013 januárjában zajlott. A fellépésünk nagyon nagy sikert aratott a kinti közönség körében, és további felkérések is vannak kilátásban. A sikeres koncert után megkaptuk a rádiótól a „Cimbaliband a Petőfi Rádió 2013-as év felfedezettje” címet, melyre nagyon büszkék vagyunk.
A korábban említett populáris irány, az klasszikus rádióbarát popzenét jelent, vagy azt, hogy újabb, különleges műfajok olvadnak be a Cimbali zenéjébe?
Is-is a válaszom. Ismét különleges műfajok olvadnak be a zenénkbe, persze azért a Cimbali stílus megmarad, viszont igyekszünk majd a Petőfi Rádió hallgatóit megszólítani.
Nyilván most, hogy lemezen is kijött, a Szívtánc anyagát viszitek mindenfelé. Mit várhatunk még erre az évre?
Mint már említettem gőzerővel készülünk az új lemezre, melyről több dalnak is lesz videoklipje, és természetesen az új koncertanyag is alakul. Az első saját dal ősbemutatója a Petőfin lesz, Horváth Gergely Kultúrfitnesz című műsorában, tervek szerint március vége felé. Az új számokat lassan élesben, koncerten is kipróbáljuk majd, amikor igazán beindul a fesztiválszezon.
