Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Takáts Eszter - Hét, Remény, Szeretet
(Szerzői)
Nem tudom, azaz nem is akarom másképp kezdeni, minthogy Takáts Eszter a legeslegjobb magyar női dalszerző. Mindenesetre személyes kedvencem. Ezt mivel lehet objektíven alátámasztani? Talán egyszerűen annyival, hogy ehhez elég meghallgatni pár dalát: mind melódiákban, mind pedig hangszerelésében (és a hangközeiben, mert a zene egyik nagy titka a hangközökben rejlik!) magával ragadó, csodálatos popzenéket ír, és rak össze. Eltérően a legtöbb énekesnőtől, ő nem csak énekesnői adottságaiban a legritkább gyöngyszemek egyike – és ez most nem mások ellen szól, csak közegében akarom kiemelni -, hanem mint dalszerző-gitáros is. Saját maga írja zenéit, szövegeit, valósítja meg és adja ki őket. Ezen kívül menedzseli magát, különböző műsoraihoz maga rakja össze bandáit, tehát egész élete előadóművészi énje köré épült. És kifejezetten termékeny is.
80 éves korában elhunyt Donald Byrd dzsesszzenész. Alex Brugnon, Byrd zongorista unokaöccse nemrég írta ki Facebookra, hogy hétfőn érte a halál Delaware-ben, de a család bizonyos tagjai szándékosan titokban tartották a gyászhírt. Byrd Detroitban született és Art Blakey Jazz Messengersében kezdte a pályafutását az '50-es években, ahol olyanokkal zenélhetett együtt, mint John Coltrane, Sonny Rollings, Thelonious Monk és Herbie Hancock. A trombitás a bebop műfajban érte el a legnagyobb sikereket, később belekóstolt a soulba, a funkba, majd végül a fúziós dzsesszbe. A Blue Note kiadónál legfontosabb előadójává nőtte ki magát, köszönhetően az 1973-as Black Byrdnek, ami a kiadó történetének legkelendőbb albuma lett. Karrierjének befejezése után a popzenében is felfedezték és olyan előadók vagy együttesek zenéjéhez használtak hangmintákat Byrdtól, mint a Public Enemy, Nas vagy Del Tha Funkee Homosapien illetve Armand Van Helden.
Ugyan a Hegyalja fesztivál még nem jelentette be (csak utalgatott rá a Facebookján), de a Slayer már 
Slash az utolsó nagy rockistenek egyike. Ő az, aki ugyanúgy beleállt a rockerszerepbe, mint Lemmy, és soha a büdös életbe' ki nem fog lépni belőle. Jó, már nem olyan vékony, mint 20 éve volt, és már nem is nagyon iszik, mióta pacemakerrel kell élnie, de ez a színpadon nem látszik rajta, a szólólemezei vagy a Velvet Revolveres anyagok mind ugyanarról az őszinte rockzenéről szólnak, amiért megint tízezrek mennek el a koncertjeire. Az ideje viszont elég drága, így a ma esti buli előtt mindössze tíz percet kaptunk (négy kollégával közösen) egy kerekasztal-interjúra, amin nem lehetett kérdezni arról amiről mindenki szokta, azaz a Guns 'n' Rosesről. Nem bántuk. (Fotó: Huszti István)
Emberölés vádjával gyanúsítják
A rocktörténelem egyik meghatározó szegmense az 1976-77-es Berlin, ahol David Bowie és Iggy Pop együtt próbáltak megszabadulni drogfüggőségüktől. Ennek lett az eredménye Iggy Pop két emblematikus albuma, a Lust For Life és a The Idiot illetve David Bowie Low-ja. A két zenész németországi időszakát felölelő mozi német-angol koprodukcióban készül és sok dolgot átvesz Paul Trynka könyveiből, amit Bowie-ról (Starman) és Iggy Popról (Open Up and Bleed) írt. A készítők szerint viszont nem a két zenész, hanem a '70-es évek Nyugat-Berlinje lesz a film középpontjában. Arról egyelőre még nincsenek hírek, ki fogja a két zenészt megszemélyesíteni, de azt ugye már tudjuk, hogy a Taylor Hawkins, a Foo Fighters dobosa 
Egy amerikai tévéműsorban beszélgetett egymással Elton John és Dave Grohl - igen, ő műsort vezetni is tud - tegnap este, ahol Grohl beszélt arról, hogy nemrég ő és Sir Elton rögzítettek egy közös dalt, ami rajta lesz az 
Aki hallgat Petőfi rádiót, biztos, hogy beleakadt már az Anna & the Barbies Márti dala című szerzeményébe, amiben ráadásul még a quimbys Kiss Tibi is szerepel, szóval egyáltalán nem meglepő, hogy végül klip is készült hozzá. A Mészáros Kati által rendezett videó premierjét a Lángoló Gitárok olvasói láthatják először.
Jack White Third Man Recordsénénl jelenik meg a Butthole Surfers frontemberének, Gibby Hayesnek az új három számot tartalmazó kiadványa. A Blue Series részeként Haynes két új dalt (Don't Have To Be Smart, Horse Named George) és egy feldolgozást jelentet meg Jack White-nál, aki a lemez produceri munkája mellett még gitározik is a Paul's Not Dead című számban. Az 1982-es New York Thrash hardcore válogatáson szereplő Adrenalin O.D. feldolgozása és a másik két dal február 14-én jön ki, méghozzá régi orvosi röntgtennel nyomott bakelitlemezen. Az egyébként egész vicces Paul's Not Deadet megmutatjuk a hajtás után.