2014.06.10. 17:30 – Kovács M. Norbert

A Scooter könyörögne a receptért! - Ilyen volt a Mr. President, Haddaway, a 2 Unlimited, DJ Sash! és a Kozmix Szegeden

Deja Vu fesztivál 2014

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

deja_vu_2014_mr_president_01.jpg

A leginkább a Scooter és a Respect koncertjei miatt emlékezetes első és második nap után a szegedi Deja Vu fesztivál további három estéjén is akadtak még bőven olyan fellépők, akiknek a produkcióikról azért érdemes megemlékezni. Fellépett a Mr. President, Haddaway, a 2 Unlimited és DJ Sash! is, az egész fesztivál egyik legjobb buliját pedig ismét egy hazai együttes csinálta. És mit ad isten, megint az, amelyik tavaly. A Kozmixot most már érdemes lenne a fesztivál házi zenekarává kinevezni. (Fotók: Deja Vu Facebook)

Na szóval, miután szerdán H.P. Baxxter és haverjai letarolták a Postás-sporttelepet, csütörtökön pedig bemutatkozott Lányi Lala és Menczel Gábor új formációja, a Respect, pénteken jött a Mr. President és Haddaway, hogy megpróbálják bebizonyítani: annak ellenére, hogy jóformán egy teremtett lélek nincs az egész kontinensen, aki tőlük egy-egy számnál többre emlékezne, azért még simán tudnak teljes értékű koncerteket adni. Ha máshogy nem, hát kölcsönvesznek egy-két slágert másoktól, amikor már kicsit laposodik buli.

Ezt a meglehetősen jól érezhető munícióhiányt egyébként egyértelműen a Mr. President kezelte jobban. Ők rögtön kezdésnek elnyomták legnagyobb (vagyis hát egyetlen nagy) slágerüket, a Coco Jumbót, majd egy-két újabbnak tűnő dalt. Amikor pedig láthatóan már kezdett némi aggodalom úrrá lenni a tömegen, hogy most akkor ezek után mégis mi a fene lesz itt még egy órán keresztül, szépen egymás után húzták elő azokat a dalaikat is, amik a koncert előtt senkinek az eszébe nem jutottak volna, az első refrén után viszont 25 éves kor felett valószínűleg mindenki azt érezte, hogy annak idején már hallotta ezeket valahol. Ráadásul nem is egyszer. Ezzel egyébként nem csak a hangulatot tudták fenntartani, de biztos vagyok benne, hogy százaknak okoztak a valódi deja vu-érzést. Az pedig, hogy az egykor háromtagú együttes most kétfősként állt a színpadon, ráadásul a fekete hajú fehér énekesnőnek nem volt (sem hangban, sem megjelenésben) semmi köze az egykori felálláshoz, láthatóan az égvilágon senkit sem érdekelt. Ehhez mondjuk nagyban hozzájárult, hogy az eredeti csapatból még megmaradt, annak idején Lazy Dee, most már inkább Layzee néven szereplő fekete rapper keményen dolgozott a színpadon, teljes erőből nyomta és a közönséggel is gyorsan megtalálta a hangot. Szerintem akár egyedül is képes lett volna hozni hangulatot. Amikor pedig már tényleg elfogyott minden saját lőszer, még a Reel 2 Real I Like To Move It-ját és az LMFAO Party Rock Anthem-jét is hatalmas lelkesedéssel tolta. Nyilván ha komolyan vennénk ezt az egészet, ezer ponton bele lehetne kötni egy ilyen koncertbe, egy vállaltan nosztalgiafesztiválon, ahol minden a részeg, nagyrészt (ön)ironikus összeborulásról szól, teljesen tisztességes, vállalható produkció volt ez.

deja_vu_2014_haddaway_01.jpg

Ránézésre a felállás nagyon hasonló volt a meglehetősen későn, már majdnem éjfélkor színpadra kerülő Haddaway esetében is: fekete férfi és fehér, ezúttal szőke énekesnő, de itt azért a valóban minőségi énekléshez mindkettőjüknek jóval több köze volt. Ennek ellenére közel sem tudtak olyan hangulatot csinálni, mint a Mr. President, bár szegények erős hátrányból indultak, mert előttük még a színpadon volt a Kozmix is, akik jelentősen megnehezítették a helyzetüket. De erről majd később. A Mr. Presidenttel szemben Haddawaynél már tényleg komoly gondokat okozott a hangulat fenntartásában a slágerek hiánya, ráadásul nem is szerkesztették jól a műsorukat. Remekül jellemezi a koncertjüket, hogy amikor valahol a közepe felé eljátszottak egy kortól, nosztalgiától, iróniától és minden ilyesmitől függetlenül tényleg erős és jó, ugyanakkor abszolút nem erre a fesztiválra illő soul-dalt, a közönség nagy része már unalmában forgolódott, toporgott és nem találta a helyét. Aztán persze rögtön jött a What Is Love, csak hogy senki el ne aludjon. Ezzel valamennyire visszahozták a sírból a bulit, aztán jobb híján lenyomták még például a Frankie Goes To Hollywoodtól a Relaxet is, hogy a ráadásban jöhessen a What Is Love ismét, de tagadhatatlanul leült a hangulat a produkciójuk alatt.

Bár ezt a helyzetet össze sem lehet hasonlítani azzal, amikor tavaly a hisztis picsa Gigi D'Agostino valami azóta is érthetetlen okból 47 perc után faképnél hagyta a Deja Vu közönségét, de most is úgy alakult, hogy a Kozmix mentette meg a bulit. Az együttes az eredeti program szerint a két külföldi fellépő között zenélt a nagyszínpadon, és jó nagy bulit csaptak a sajátjaik mellett mindenféle egyéb, a fesztivál koncepciójába illő (Bonanza, Depeche Mode, Scooter stb.) számmal. Aztán úgy alakult, hogy fellépésük idén is két felvonásos lett. Mivel az este folyamán minden produkció csúszásban volt, és Haddawayék már nagyon játszani akartak, a szervezők úgy döntöttek, megszakítják a Kozmix koncertjét, hogy a műsorukból hátra lévő két-három számot majd Haddaway után játsszák el. Na, több sem kellett Lányi Laláéknak: amikor visszakerültek a színpadra egy sima ráadásnál jóval hosszabb, legalább félórás veretést rendeztek a szegedi közönségnek, akik megint akkorát buliztak a meglehetősen vérszegény Haddaway után a Kozmixra, hogy ha ezt H.P. Baxxter láthatta volna, valószínűleg könyörögne a receptért. Sosem voltam rajongója annak, amit csinálnak, de azok alapján viszont, amit a tavalyi és az idei Deja Vu fesztiválon produkáltak, kifejezetten jó szívvel fogok rájuk gondolni a jövőben. Ha valamihez, a közönségszórakoztatáshoz remekül értenek.

A fesztivál negyedik napján olyan magyar produkciók kaptak lehetőséget a nagyszínpadon, amiket kifejezetten igyekeztem elkerülni (na jó, arra azért kíváncsi lettem volna, hogy Sári Évi hogyan tartja magát, de ő meg egyszerűen túl korán volt), ennek ellenére az egykori TNT frontembereként ismertté vált Dobrády Ákos nyálban tocsogó, ultragiccses, erőltetett műsorát még így is sikerült szinte teljes hosszában hallanom. A hatásait azóta sem sikerült teljesen feldolgozzam, de már bejelentkeztem egy szakemberhez.

deja_vu_2014_2unlimited_01.jpg

Szerencsére rögtön utána következett a holland 2 Unlimited, akik bár egy kisebb technikai bakival kezdtek, mégis olyan erővel robbantak be és olyan intenzitású show-t nyomtak, hogy nem hittem a fülemnek. Csak azért nem mondom, hogy még a fesztivál egyértelmű zászlóvivőjét, a Scootert is simán kenterbe verték, mert náluk nem lángolt semmilyen gitár és az egész koncert alig volt fél óra. De milyen fél óra! Semmilyen felesleges kör, töltelék szám nem volt, egy pillanatra sem ült le a buli, csak jöttek egymás után a kilencvenes évek első felének emblematikus eurodance számai, a masszívabb, döngölősebb fajtából. Láthatóan nem akartak mást, csak teljes erőből buliztatni, és ez maximálisan össze is jött az olyan számaikkal, mint a Get Ready for This, a Twilight Zone, a Tribal Dancer, a Let The Beat Control Your Body, meg persze legnagyobb slágerük, a No Limit. Ráadásul eredeti felállásban nyomták, ami szintén sokat adott a hangulathoz, még akkor is, ha Anita Doth nem egyszer hamis volt vagy tévesztett. Ray-jel, az mc-vel máig jól passzolnak egymáshoz, nehéz elhinni, hogy ez a két ember a koncerteken kívül manapság állítólag már szóba sem áll egymással. A legjobban talán az írja le rövid, de bombasztikus koncertjüket, hogy őket hallgatva pár pillanatra még azt is elhittem, hogy a viccet és az iróniát félretéve sem bánnám, ha most már tényleg jönne egy izmos 90's revival. Remek buli volt.

Utánuk nem sokkal szombat este még fellépett a Deja Vu fesztivál nagyszínpadán DJ Sash! is, akit leginkább az Ecuador című slágere kapcsán szokás ismerni, pedig volt neki még néhány, köztük az elviselhetetlenül borzalmas Adelante, vagy például Encore Une Fois, amiért annak idején még a Faithless is be akarta perelni. Nagyszínpados produkciója lényegében egy nosztalgia szett volt tele a kilencvenes évek végéről származó saját számaival, azoknak remixeivel, meg mindenféle mashupokkal akkori mainstream trance- és house-slágerekből. Emlékezetesnek nehéz lenne nevezni, de amúgy nem volt vele különösebb gond, pont olyan volt, mint amire egy ilyen kaliberű dj-től számítani lehetett egy fesztiválon. A szép lassan fogyatkozó közönség jól elszórakozott rá hajnal egyig.

deja_vu_2014_dj_sash_01.jpg

A második Deja Vu utolsó napja minden szempontból kilógott az addigi programból és koncepcióból. Gondolom, a pünkösdi hosszú hétvége miatt mindenképp akartak vasárnapra is valamit a szervezők, és hát néhány, a Megasztár, a The Voice és az X-Faktor tehetségkutatókban megismert énekes és együttes fellépésre futotta (Király Viktor, Janicsák Veca, Pál Dénes, Kökény Attila, ByTheWay stb.). Meg egy R-Go-koncertre Szikora Robival, ami azért sokat javított az összképen, ha már egyszer nosztalgiafesztiválról van szó. És úgy egyébként is: a hatvanéves zenész műsorába a legnagyobb rosszindulattal sem lehetett belekötni. Nem itt és most van a helye annak, hogy részletesen kifejtsem, miért totális félreértés Szikora zenei életművét cikinek tartani, úgyhogy maradjunk csak annyiban, hogy aki hallotta ezen a fesztiválon Dobrády Ákos és Szikora Robi koncertjét egyaránt, annak fel kellett, hogy tűnjön, micsoda klasszisbeli különbségek mutatkoznak az utóbbi javára. Arról nem is beszélve, hogy Szikora újabb dalait hallva teljesen egyértelmű, hogy ez az ember máig olyan játszi könnyedséggel ír dúdolható, slágeres és szerethető popdalokat, ahogy mások a gatyájukat cserélgetik. Szóval a több mint harminc éves R-Go nagyjából egy órás koncertje remek levezetése volt ennek a fesztiválnak. Pláne, mivel az előző napokhoz képest jóval kisebb létszámú közönség miatt az egészet akár valamelyik sörpult mellett ücsörögve is remekül lehetett élvezni.

A tavalyi kezdés után egy jó hangulatú fesztivál volt az idei Deja Vu is, bár azért a korábban szóvá tett hiányosságok nagy részét egészen a végéig nehéz volt tolerálni. Sörhöz (vagy bármilyen egyéb italhoz) a Scooter-rajongók által lerohant szerdai napot leszámítva, később már jóval gyorsabban hozzá lehetett jutni, a tisztességes mosdók hiánya és a helyettük lévő toitoi-ok színvonala viszont végig nagyon szúrta a szememet. Amellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni, hogy öt napos fesztiválon nincs normális kézmosási lehetőség. Emellett további furcsaság volt, hogy ha már jó fej módon (de akár vehetjük elvárhatónak is egy város szélére szervezett fesztiváltól) indítanak a szervezők hajnali buszjáratokat, akkor vajon egy háromig tartó rendezvényről miért kettőkor megy el az utolsó busz. Tippjeim lennének, de helyettük inkább bízok benne, hogy ezeket az egyébként apróságnak tűnő hibákat jövőre kiküszöbölik a szervezők.


pop koncert fesztivál dance elektronikus szikora robi koncertbeszámoló kozmix haddaway mr president 2 unlimited deja vu fesztivál dj sash



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása