2014.08.20. 16:04 – SCs

Elmondjuk és meg is mutatjuk, hogy miért borzalmas az új Opeth-lemez

Opeth – Pale Communion (Roadrunner)

Opeth_Pale_Communion_album_artwork.jpg

Mi itt a Lángolón sokat mókázunk, dilizünk, de akármit is állítanak ellenségeink, a zenét igenis nagyon komolyan vesszük. Néha azon is vitázunk, mennyire lehet, legyen egy kritika szubjektív, ami egyébként a kommentelők egyik kedvenc témája is, legtöbbször negatív kontextusban, mondván, dögöljön meg a posztíró, amiért a saját véleményét erőlteti, holott arra senki sem kíváncsi, inkább azt mondja meg objektíven, hogy fasza-e XY albuma, vagy nem fasza. Lássuk be, ez nevetségesen hangzik, miközben leírtam, én is nevettem rajta.

Úgyhogy teljesen szubjektív pár sor következik egy olyan lemezről, ami már régóta kereng a világhálón, így hiába mostanában jelenik meg hivatalosan, volt idő feldolgozni a hallottakat. Az új Opeth mérhetetlenül rossz. Idegesítő, sőt, szinte elviselhetetlen. A Heritage vonalát viszi tovább, több rajta a dalszerű dal, mint azon, ami nem nehéz, mert azon egy dalszerű dal sem volt. Death metal, sőt bármilyen metál, hörgés és hasonlók tehát újfent nyomokban sem hallhatók rajta. Progresszív rock, amire a hetvenes évek ismert és obskúrus zenekarai – ezúttal különösen az olasz mesterek –, a maiak közül pedig Steven Wilson és a Porcupine Tree hatottak leginkább. Ám mindennek semmi jelentősége, mert Mikael Åkerfeldt, az Opeth énekese-vezetője mára teljesen eltévedt. Ha valaha egy szép új világban felkérnének tudósokat, hogy steril, laboratóriumi körülmények között hozzanak létre prog. rockot, olyasmi születne, mint a Pale Communion (és a Heritage). Semmi nem hiányozna belőle, csak az élet, de az nagyon.

Azért furcsa és érthetetlen ez, mert Åkerfeldt régebben képes volt figyelemre méltó módon a saját képére formálni ezt az általa igen kedvelt stílust. Például a Morningrise-on a To Bid You Farewell, vagy az egész Damnation LP még mértékről, ízlésről és jó dalszerzői képességről tanúskodott. A Pale Communionön viszont csak minden bizonnyal hosszú és fáradságos munkanapok során mérnöki precizitással, aprólékosan kidolgozott, lélektelen szütymögés van, ami ideig-óráig talán megtéveszthet sokakat, és hihetik róla, hogy micsoda művészet. Pedig ez a lemez egy előre megfontolt szándékkal elkövetett merénylet épp a zene mint művészet ellen. Megbocsáthatatlan.

És itt a nagylemez az elejétől a végéig:

Szerintünk: (1/5)
Szerintetek: (2,5/5)

lemezkritika rock opeth



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brrrrrrrrrrrrr 2014.08.20. 18:47:17

Ez egy hatlmas album.
A cikkíró meg maradjon csak a kedvencénél nikki pinájnál.Seggfej gecitartály.

gerithegreat88 2014.08.20. 19:34:14

Belehallgatva tök jónak tűnik, de speciel ez olyan zene, hogy majd egyszer leülepszik, és akkor mondok véleményt.

GregDzsi 2014.08.21. 08:45:11

@SCs:
Akkor most lefordítom a kritika sarkalatos mondatait:
"Semmi nem hiányozna belőle, csak az élet, de az nagyon" = Semmit nem hiányolnék belőle, csak az életemet, de az nagyon
""

"Azért furcsa és érthetetlen ez" = Azért nem értem én ezt

"Pedig ez a lemez egy előre megfontolt szándékkal elkövetett merénylet épp a zene mint művészet ellen. Megbocsáthatatlan." = Pedig ez a lemez egy előre megfontolt szándékkal elkövetett merénylet épp a zenei mint művészeti elvárásaim ellen. Behánytam.

Ez a szerző szabad véleménye, nem kellene széttrollkodni. Megyen meghallgatom, aztán meglátjuk, hogy egyetértünk-e. A Heritage-re visszagondolva pozitív a valószínűsége :(

Kitsilatzi · http://leggitar.blog.hu/ 2014.08.21. 12:19:22

Szerintem nem rossz a lemez. Most így kapásból egy dalt sem tudnék mondani, ami tetszik róla, de egyben végighallgatva nem idegesítő. Kellemes háttérmuzsika, arra az időszakra emlékeztet, mikor rá voltam gyógyulva a progresszív zenékre, és minden szart nagyon sokszor meghallgattam, hogy felfedezzek benne valamit, ami a legtöbbször ott sincs. Itt is érzem a jóság ígéretét, de nem tudom, hogy tényleg ott van-e, vagy elő fog-e ugrani egyáltalán.

divaoni01 2014.08.21. 12:34:52

Megette a fene, ha ennyire várni kell rá.

saszi11 2014.08.27. 15:37:19

Van olyan zene, amit egy patkányaggyal rendelkező személy nem képes felfogni.

imi60 2014.10.08. 21:20:03

attól függ ki mit vár az Opeth-től. Aki hörgést és effélét annak ez sohasem fog bejönni. Aki prog.rockon nevelkedett annak jó , mint nekem. Én meg a hörgést utálom. Így a két utóbbi Opeth-et ismerem.