2014.10.05. 10:31 – Magyar Ádám

Sok pop rock meg egy kis trip-pop – Tíz hazai újdonság

dalmegosztás

Úgy néz ki, nagyon aktívak mostanában a magyar zenekarok, mert a szokásosnál kettővel több dal fért bele az aktuális dalmegosztásba. Ennek megfelelően elég színes a paletta, amit most elsősorban gitárzenék alkotnak, de azon belül lájtos pop rocktól grunge-ig és hardcore-ig tényleg sok minden van itt. A lista legjobb anyaga mégis a Sonar Bistro trip-popja lett, de ne higgyétek el, és járjatok utána.

Kezdjük a Scage zenekarral, amely tatabányai illetőségű, és idén már öt éves. Ennek megfelelően éppen jubileumi turnén van, de most persze nem ezért szerepelnek itt, hanem mert nemrég jött ki az új klipjük, amit az Impulse című számukhoz forgattak egy eldugott kis tó mellett. A zenekar poszt-hardcore-ban utazik, és ennek megfelelően a tagok próbáltak is kicsit keményíteni a kinézetükön, több-kevesebb sikerrel. Ahogy azt Mészáros Katalinnak egy interjúban elmondták, a szakállnövesztés egyelőre nem mindenkinek aktuális, úgyhogy marad a hajnövesztés a zenekar nagyobbik felének. A külsőbeli megváltozás szándéka egyébként abszolút jogos, mert elég valószerűtlen látványt nyújt, ahogy a klipben hörög a gitáros srác. A dal egyébként a fiatalabb közönséget célozza meg, és megmutatja, hogyan kell pozitívan felfogni egy szakítást, ugyanis arról szól, hogy egyszer majd úgyis elmúlik a fájdalom, és továbblép az ember. Ja, és a poszt elején ők nyomják a duckface-t, vagy mit. 

A Rustic Shadest 2013 nyarán alakította többek között két Fran Palermo-tag azzal a céllal, hogy a friss és gitárcentrikus angolszász zenei hatásokat saját képükre formálva valami királyat hozzanak létre. Többször is foglalkoztunk már velük a Lángolón, és most is hírt adunk új dalukról, ami a novemberben megjelenő új EP-jük második előfutára. A Red, Blue & Green egy újabb olyan dal a zenekartól, ami beleillik a mostanában menő gitárzenei trendekbe, és amúgy kicsit keményebb hangszerelésű és Black Keys-esebb, mint a legutóbb kijött számuk. A dal mixelését egyébként ismét az Ivan & The Parazol-os Beke István vállalta magára. 

Maxiim már évek óta zenél, saját maga bevallása szerint konyharock stílusban. Több zenekart is alapított már, de valahogy sehol nem talált olyan embereket, akikkel hosszú távon együtt tudott volna dolgozni. Ezért végül arra jutott, hogy megpróbálja egyedül. Az eredmény egy, az elején inkább melankolikus, aztán egyre pszichedelikusabb dal, a There is No. Ami a hozzá forgatott klipet illeti, jó ötlet volt a zenész hátsó kertjében készíteni, és a kisfiú szerepeltetése sem mellélövés. A dal viszont egy kicsit túl hosszú, a közepén van benne egy unalmasabb periódus, ahol még nem indul be igazán a pszichedélia, az első percek melankóliája meg már kicsit elhasználódik.  

Az Emma Undressed nem saját dallal, hanem egy feldolgozással jelentkezett, de úgy döntöttünk, mégiscsak szót ejtünk róla. Ennek három oka van: egyrészt a feldolgozás elég jól sikerült, másrészt hamarosan saját dalaik is lesznek majd, amikhez ez jól jön ízelítőnek, harmadrészt pedig az énekes csajnak kék a haja. Az alapanyag egyébként az utóbbi idők egyik legsikeresebb popdala, az Imagine Dragonstól a Radioactive. A leginkább pop punkos feldolgozás igazából nagyon jól sikerült, egy részt kivéve, az pedig a refrén. Az valahogy nem jött össze a zenekarnak, talán azért, mert kicsit el van sietve. Ami persze elég szívás, mert a refrén jónéhányszor előkerül a három perces játékidő folyamán. De ettől még összességében ez egy jól sikerült feldolgozás, amit azóta egy másik Imagine Dragons-dal akusztikus coverje is követett a zenekartól.

Ahogy azt a leadben is említettem, a lista legjobb anyaga szerintem a Sonar Bistro új lemeze, vagyis féllemeze. Az elektronikus elemeket is tartalmazó trip-popban utazó zenekar érdekes koncepcióval állt hozzá a lemezmegjelentetéshez: a most kijött Másfele öt dalt vonultat fel, amiket olyan ambientek kötnek össze, amik a következő anyag szerzeményeiből építkeznek. Tavasszal pedig jön majd a másik féllemez, ahol a most átvezetőként funkcionáló betétekből dalok lesznek, a mostani dalokból pedig instrumentális betétek. Így pedig a végére összefésülődik majd az egész anyag. A lemez párkapcsolati dolgokkal foglalkozik, és egy szakítás utáni állapotból jut el az új szerelem beköszöntéig, pozitív, megoldásorientált gondolatokkal, mint ahogy azt a Scage esetében is láttuk. A lényeg pedig az, hogy miközben végigmegyünk ezen a szálon, nagyon jó, élvezetes és változatos dalok jönnek szemben. Negatívumként maximum az énekesnő túl profi és jó hangját tudnám felhozni, de ez csak szőrszálhasogatás. Hallgassátok meg!

Az Üzenet Eddynek már hónapok óta kijött ezzel a három számmal, de csak most jutottunk odáig, hogy írjunk róluk. Az pedig egy örömteli dolog, hogy előkerültek, hiszen tök üdítő, és néhol jólesően nyers indierock-féleséget játszanak, amit jó, ha minél többen meghallanak. A dalok közül egyértelműen kiemelkedik az Éjszaka ébren, amit már a Petőfi Rádióban is hallani lehetett. Ha csak egy számra van időtök, azt hallgassátok meg, de amúgy érdemes a többit is. 

Ha már volt egy Radioactive-feldolgozás, akkor itt van egy Radio Active nevű fiatal szegedi poprock-zenekar is. Koncertjeiken még ők is sok feldolgozást játszanak, de nemrég megjelent a saját számos bemutatkozó EP-jük is, Csak Akarattal címmel. Ami zeneileg tök jó is lehetne, de sajnos a szövegek nagyon közhelyesek és poposak, ami eléggé elrontja az élményt. A legjobb szám, főleg zeneileg az utolsó Váratlanul, a középső Ha bajban lennél a legnyálasabb, az első, címadó dal meg valahol a kettő között van, és egy kicsit Disney-betétdal feelingje van. 

Sok olyan dal van a listán, amelynek a zene az erősebbik fele, van viszont egy olyan is, ahol a szövegre jobban érdemes figyelni, vagy legalábbis pariban van a zenével.  Ez az Ed Is On dala, az Azt kérdeztem…, ami gyakorlatilag egy párbeszéd egy férfi és egy nő között, ami arra keres választ, hogy miért bomlanak fel manapság olyan könnyen a kapcsolatok és házasságok. Vagy másképp mondva, mit nem teszünk meg azért, hogy egyben tartsuk őket, és mit teszünk, ami a felbomlásukhoz járul hozzá. A dalban hallhatjuk a Katona József Színház két színészét is: Tasnádi Bence még 2005-ben, gimisként alapította a zenekart, majd 2013-ban reaktiválta, és rögtön a pop/rock kategória győzteseként tértek vissza a tavalyi Talentométeren. A női részeket pedig Jordán Adél énekli. Van egyébként valami színházi a dalban, ami nekem nem annyira jön be, de azért érdemes meghallgatni.

A Granny’s Heartattackról a legfrissebb hír az, hogy hamarosan visszavonul egy időre. A budapesti grunge-banda ennek ellenére éppen most jelentetett meg egy új, ötszámos EP-t, Endless címmel. Azt nem tudom, hogy mi lehet a szünet oka, de mindenesetre a kislemez elég jól sikerült. Nekem a legjobban az utolsó dal tetszik, de adjatok egy esélyt az egész albumnak. 

Itt van a végére a Férfias Férfiak zenekar, ami tavaly különdíjat nyert a Pulzus tehetségkutatón, és most már a második EP-jével jelentkezik. A banda saját behatárolása szerint dél-pesti rockot játszik, ami ezen a lemezen leginkább egy könnyed pop rockot jelent. Zeneileg így teljesen rendben is van a produkció, viszont úgy érzem, hogy a szövegek terén még sokat kell fejlődnie a zenekarnak, mert sokszor elég közhelyes dolgok vannak bennük. Ettől egy kicsit kevésbé professzionálisnak tűnik az egész, pedig a hangszerek nagyon jól szólnak. Azért persze érdemes meghallgatni ezt is.


magyar újdonság dalmegosztás



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.