2014.10.24. 14:23 – Juhász Edina

Találkoztam Bonóval, nem volt vele semmi gond - Helmet-interjú Page Hamiltonnal

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Helmet szereti Magyarországot. Illetve Page Hamilton Helmet-főnök szereti Magyarországot. Amióta először betette a lábát az országba, azóta rendszeresen jön. Vagy legalábbis már nem először. Most éppen a Dürer Kertben fog fellépni, ahol az elejétől a végéig előadják a Bettyt, ami a csavarosan zajos rockzenekar legnépszerűbb albuma a mai napig. A szombat esti bulira bátran menjen mindenki, biztos, hogy jó lesz. Előtte pedig egy kis beszélgetést olvashattok Hamiltonnal.

A Seeing Eye Dog lemezen a bónuszok között szereplő koncertfelvételek között volt olyan is, amit Budapeten vettetek fel. Ha most is jól viselkedik a közönség, megint felkerülhet a buliról valami az új lemezre?

Ebben az a szép, hogy azt az egyik hangtechnikusunk vette fel, aki csak közölte, hogy ő aztán minden koncertet fel fog venni, én meg mondtam, hogy csak nyugodtan. De igazából nem volt ez egy tervezett dolog, nagyjából saját szórakoztatására csinálta. Most viszont alacsonyabb a költségvetésünk, így nem jön velünk hangtechnikus sem, de most is ugyanazt mondom neked és a rajongóknak, mint akkor a srácnak. Csak nyugodtan vegyétek fel, aztán hátha jól sül el. Egyébként sajnos valószínűleg nem, mert az a csávó nagyon profi. Most azt hiszem a Bush-sal turnézik, de megértem, van egy felesége és gyereke és ők valószínülg sokkal több pénzt tudnak adni neki, mint mi.

Most a Betty című albummal turnéztok. Miért pont ez a lemez kapta meg azt a lehetőséget, hogy ilyen nagyszabású huszadik évfordulója legyen?

Most ez pont jól jött ki, nincs új lemez amit turnéztatni kellene, viszont 20 éves a Betty, ami még mindig megállja a helyét és nagyon sokan szeretik. Így megnézzük, hogy most, 20 évvel a kiadás után élőben mit tud. Egyébként annyit elárulhatok, hogy nagyon sokat. Hogy lesz-e még bármelyik későbbi lemezünkkel ugyanilyen 20 éves turné az majd kiderül, én nem zárkózom el előle. Persze most mondhatod, hogy akár új dalokat is írhatnánk és igazad is lenne.

És miért nem írsz új dalokat? Arról volt szó, hogy jövőre új lemez jön.

Valami lesz, de még nem tudok róla sokat mondani. Összesen három dalra tudom azt mondani, hogy készen van és van egy csomó, amit a zenekarral együtt már elkezdtünk és dolgozunk rajta. Tervben van, hogy el kéne kezdeni –talán a turné után - valahol nyugiban rendesen dolgozni rajta. Az már biztos, hogy az egész zenekar nagyon élvezi a Betty lemezt játszani az elejétől a végéig, így arról már beszélgettünk, hogy lesznek az új lemezen visszautalások erre az időszakra, de egyelőre még nincs semmi konkrétum, hogy hogyan.

Bevonod a többieket is a dalszerzésbe?

Most is úgy fog működni a dolog, ahogy az előző lemezeknél, hogy a dalok váza az én fejemben fog összeállni. Ugyanakkor természetesen mindenkinek a saját részét kell finomítgatni és kidolgozni, mert sok esetben csak annyit tudok, hogy ide vagy oda szeretnék bele egy kis dobolást. Ilyenkor nyilván nem én fogok beülni a dobok mögé, és ott próbálkozni, hanem együtt dolgozzuk ki, hogy milyen téma lenne oda a legmegfelelőbb. Szeretném, ha a zenekar is élvezné és sajátjának érezné, amit kitalálok. Ez már a Seeing Eye Dog lemeznél is bejött. Tény, hogy általában mindent egyedül csinálok, de mondjuk a Size Matters lemeznél volt zenekarom és jó volt az ő véleményüket is kikérni, míg mondjuk a Monochrome-lemeznél nagyon siettették az egészet és semmire nem volt idő, így akkor abban a helyzetben eléggé kényelmetlenül is éreztem magam, még egy olyat nem szeretnék.

Egyébként te egy olyan típusú szerző vagy, akinek a dalötletek folyamatosan jönnek és írja őket, vagy az, aki csak leül otthon, hogy akkor most új dalokat fog írni?

Mindkettő. Persze van olyan, hogy eltökélt szándékom, hogy írjak és csak arra koncentrálok és nem is csinálok mást. De mindig van nálam jegyzetfüzet vagy bármi, amire azokat a gondolatokat vagy témákat vagy bármit írom, amik csak úgy hirtelen beugranak. Egyébként ha végiggondolom valószínűleg kívülről olyan lehetek, mint aki be van kattanva, mert többször előfordul, hogy utazok valahova, nézek ki az ablakon, aztán mint egy őrült túrom elő a jegyzetemet, hogy felírjak két szót. Olyan is van, hogy könyvet olvasok és abban tetszik meg egy szófordulat vagy egy mondat és azt is felírom. Aztán néha áthúzom. Pont mint a filmekben az őrültek. Aztán mikor az a fázis van, hogy akkor írni kell, akkor előveszem ezeket a szavakat és mondatokat és köréjük építem a dalt. De van úgy, hogy a kettő között eltelik akár két év, így már azt sem tudom, hogy azt a mondatot egy könyvben olvastam, vagy én találtam ki. Ráadásul szerencsés vagyok, hogy ennyit utazhatok, mert ez stimulálja az agyadat igazán és sokkal kreatívabb leszel.

Azt tudod már, hogy milyen formátumban szeretnéd kiadni az új lemezt?

Még nem tudom, mert a filmzenéimet is kiadtam most és az teljesen egyértelmű volt, hogy csak digitálisan fogom terjeszteni. Viszont a Helmettel a turnék miatt jó lenne valami kézzelfoghatót is csinálni. A hagyományos terjesztésben én már nem igazán hiszek, csak abban, hogy elviszed magaddal mikor játszol és ott megveszik, vagy néhányan megrendelik a neten, de a legtöbben online hallgatják. Próbálunk megegyezni cégekkel, hogy néhány még lézető lemezboltba bekerüljön, de azért ez ma már nem jelentős volumen. Amiben még hiszek, az a bakelit. Persze ebből sem kell olyan sok, de egy limitált darabszám a rajongókat érdekli.

Mit szólsz a U2 típusú terjesztéshez, ahol az emberek nem dönthettek, hogy akarják-e az új lemezt vagy nem?

Hát ez elég Nagytestvéres megoldás volt. Nem akarom, hogy az én szarjaimra bárki rátölthesse azt a szart, amit ő akar, hogy hallgassak. Nem tudom, egyszer egy film miatt találkoztam Bonóval, nem volt volt vele semmi gond, teljesen normálisnak tűnt abban a kis időben. Egyszerűen furcsa nekem az egész, mert belegondolok, hogy ha az én zenekarom kapna egy ilyen lehetőséget az milyen lenne. De mindig arra jutok, hogy valakinek, aki nem Helmet-rajongó, annak nem akarom lenyomni erőszakkal a torkán a zenémet. Ha valahogy ráakad és megtetszik neki és aztán szeretni kezdi a zenekart, az tök jó, de had legyen már ez a saját döntése, ne én kötözzem bele egy székbe, hogy mostantól ezt fogod hallgatni. Nem hiszem, hogy ez az új közönség elérésének a legjobb módja. Kissé diktatórikusnak tartom. Dehát én nem vagyok ugyebár egy multimilliomos, aki azt csinál, amit akar, úgyhogy ezt én nem is érthetem.

Sosem bántad, hogy a Helmet, bár mindig is úttörő zenekarnak számított, de sosem lett egy stadionokat megtöltő Metallica szintű zenekar?

A mostani turnét élvezem eddig a legjobban az összes közül és nem érdekel, hogy milyen és mekkora helyeken lépünk fel vagy hogy kisebb a költségvetésünk. Egy dolog számít csak, hogy próbáljak egy kicsit mindig többet adni a zenekarnak, mint előző alkalommal és hogy meg tudjunk ebből élni, hogy ne kelljen azzal foglalkozniuk, hogy otthon kikapcsolják-e a villanyt, vagy a gyerekeknek lesz-e elég pénz új cipőt venni, ha kinövik azt, amit hordanak. Hogy ez kis helyen valósul meg, vagy egy stadionban az nem számít, amúgy is szeretek közel lenni és kapcsolatot teremteni a rajongókkal. Meg mi nem is biztos, hogy stadionba való zenekar vagyunk, nem vagyunk ez az „énekelj velünk, tedd fel a kezed” típusú zászlólóbálós zenekar, mint mondjuk a U2 vagy a Coldplay, nem is állna jól nekünk, talán még dalunk sincs hozzá. A zenénk is olyan, amit meg kell érteni, oda kell rá figyelni és nem fülbemászó egyszerű kis sláger a szerelemről meg a nyárról, hanem komolyabb témák, amik nem állnak közel mindenkihez és ez így van rendjén.


interjú rock noise helmet



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása