2015.02.09. 14:42 – Szűcs Péter

A zene nagyon fontos az embereknek, csak épp más lett a funkciója – Lukács Peta-interjú

peta4.jpg

Pár napja nagy visszhangot keltett az a nyilatkozat, amelyet a Bikini gitárosa, Lukács Peta tett közzé a szólózenekarával kapcsolatban. Elmondja, hogy mennyire elkeseríti az a helyzet, hogy a koncertjére alig több mint hatvan ember váltott jegyet egy kétmilliós városban. A poszthoz több száz komment érkezett, ami több fontos kérdést felvet, így meg is kérdeztük a zenészt, hogy pár nap elteltével mit gondol az egészről, illetve miben látja a kiutat. (A kérdező maga is zenész, az Ørdøg dobosa.)

Sokan megosztották, illetve sokan beszéltek a posztodról, amit múlt hétvégén raktál ki a Facebookra. Ebben ezt írod: „Talán valamit én csinálok, gondolok rosszul.” Szerintem nem csinálsz semmit rosszul, viszont az is kétségtelen, hogy a jelenlegi, folyamatosan változó zenei világban nagyon nehéz mindig lekövetni, mi is történik, merre érdemes elindulni annak érdekében, hogy sikeresek legyünk. Az ominózus koncerttel kapcsolatban a számok zavarnak? Mert a 66 fizető – akármennyire is nyomorultul kis szám – akár lehet korrekt is lehet, minden csak megközelítés kérdése. George Lynch koncertjére az A38-on anno nagyjából 35 ember ment el.

Nem pusztán a számok zavarnak, sokkal inkább az, hogy nehéz az embereket aktivizálni. Ez viszont nem csak engem érint, hanem rengeteg más zenészt is. Ráadásul ez egy roppant összetett dolog, amiért nem szabad önmagában a közönséget okolni. Tudom, hogy az én zenekarom egy kezdő csapat, bármilyen híres együttesben is játszom ezen kívül, és akármilyen régóta is foglalkozom kizárólag a zenéléssel. Már a szólólemezem megjelenésekor is elmondtam több helyen, hogy ez bizony rétegzene, ami keveseket érdekel, de ezen a zenei vonalon hosszabb távon biztosan változtatni fogok. Én sem vagyok oda az öncélú virtuozitásért, de ez az album, amelynek anyagát jelenleg játsszuk, és erősen szólógitár orientált, egy közel 15 éves időszak lenyomata. Ez azonban csak egy dolog. Rengeteg jól menő, populáris produkcióról is hallom nap mint nap, hogy lézengenek a koncertjeiken, hiába a több százezres Facebook-rajongótábor, illetve a milliós Youtube-nézettség. Valamit tehát biztos, hogy rosszul csinálunk.

A poszt minden sorával egyetértesz most is, bő egy héttel a koncert után?

A hangnemével nem teljesen, de a mondanivalóval – amit talán félreérthetően fogalmaztam meg  igen. Egyáltalán nem sértődtem meg senkire, legkevésbé a közönségre, csak sok probléma akkor összegződött a fejemben, és ettől meggyengültem. Ezért tűnhet felháborodottnak az írásom, pedig csak elkeseredtem kicsit. Azonban az sem volt célom egyáltalán, hogy bárkiben sajnálatot ébresszek. Nem kell engem sajnálni, legfeljebb a helyzetet, ami kialakult az elmúlt 10-20 évben, ez ugyanis meggyőződésem, hogy nem csak a zenészeknek, de a közönségnek sem jó.

Az igaz, hogy fel is oszlattad a zenekart?

Feloszlásról nem volt szó, csak szünetről, újratervezésről. Nem csupán a nézőszám miatt szeretnék befogadhatóbb zenét játszani, hanem magam miatt is. Nem igazán szeretek főhős lenni a színpadon, ráadásul nagyon szeretem az énekes zenét, és mindenképpen több ilyen dalt szeretnék írni és játszani. Ehhez azonban idő és rengeteg munka szükségeltetik.

Nem gondolod azt, hogy – ha tetszik a zenészeknek, ha nem – az emberek többségének nem annyira fontos a könnyűzene? Arra célzok, hogy ha te vagy bármelyik magyar zenész felteszi magának a kérdést, hogy volt-e kiállításon a Szépművészetiben, jár-e komolyzenei zeneszerzők hangversenyeire vagy hányszor megy színházba egy évben, akkor ez a szám nagyon hasonlít a koncertre járás számaihoz?

A színház és a képzőművészet világára nincs ilyen fajta rálátásom, nyilván ott is vannak hasonló problémák. Abban viszont biztos vagyok, hogy a zene nagyon fontos az embereknek, csak épp más lett a funkciója a hétköznapokban. Ma már sajnos kevesen ülnek le kifejezetten zenét hallgatni, az mégis folyton körülvesz minket. Mindenhol szól: a munkahelyen, utazás közben, a bevásárlóközpontban stb. Szinte soha, sehol nincs csend, és ez nagy baj. A folyamatos zajban ugyanis nehéz meghallani az értelmes hangokat. Ráadásul a mainstream médiumok zöméből ugyanaz szól, ezzel pedig megnehezítik a rétegzenék alkotói, illetve az ezeket kereső közönség találkozását. Úgy érzem, mintha a rockzenét valakik módszeresen irtanák, ahol csak lehet. Így pedig nem csoda, hogy sokakhoz nem is jut el. Furcsa ellentmondást érzek, amikor az ország egyik legismertebb rádiójának zenei szerkesztője azt állítja élő egyenes tv-adásban, hogy a rock nem érdekli a magyar közönséget, majd nem sokkal ezután a Mahasz éves értékeléséből kiderül, hogy rockzenei lemezekből adták el a legtöbbet. Igaz, nyilvánvaló, hogy „egy bizonyos fajta” rockzenéről van szó, de ez már megint más kérdés. A lényeg az, hogy igenis van igény erre a műfajra is, csak más úton kell eljutnunk a közönséghez, mint a „támogatott” műfajok képviselőinek. Szerencsére van azért a médiának egy olyan, vékony szelete is, ami – hozzánk hasonlóan  rendületlenül kitart a keményebb zenék mellett. Nagyon nagyra tartom az ő munkájukat, és köszönettel tartozom nekik, hiszen folyamatosan támogatnak minket, és mindent megtesznek azért, hogy megtaláljuk egymást a leendő közönségünkkel.

peta2.jpg

Ha az ember eldönti – legalábbis itt Magyarországon –, hogy zenész lesz, akkor egyben el kell annak is dőlnie, hogy az alkotás késztetése alá rendel-e mindent, és nem foglalkozik a közönségszámmal vagy egy másik utat, azaz a mainstreamet választja.

Természetesen ez így van. Bár azért lássuk be, a mainstreambe való bekerülés nem pusztán döntés kérdése. Ettől függetlenül persze evidens, hogy sokkal több parizerre van kereslet, mint mondjuk pármai sonkára. A legtöbb nagy bevásárlóközpontban azonban mégis lehet kapni mindkettőt. Rockzenei (nem online) rádió például egyáltalán nem működik Magyarországon, miközben van a jazznek, a komolyzenének, az alternatívnak, a mulatósnak, a „tucc-tuccnak” akár több frekvenciája is. Pedig azért mondjuk a jazz sem olyan populáris zene, mint a mainstream pop. Én is tudom, hogy mit vállaltam, és nem a meggazdagodás reményében készítettem el a War & Peace lemezt. Rengeteg pozitív visszajelzést kapok, és sokan kérik, hogy szervezzünk koncerteket, készítsünk videókat, új dalokat stb. Nagyon nagy örömmel teszek eleget ezeknek a kéréseknek, és próbálom, próbáljuk mindezt úgy tenni, hogy a végeredmény egyre jobb minőségű legyen. Az általam feltöltött videók a műfajhoz és az ismertségünkhöz képest kifejezetten népszerűnek mondhatók, de például egy jó koncertfelvételhez elengedhetetlen a közönség is, tehát fontos lenne, hogy azok, akik szeretik a zenénket, eljöjjenek az eseményekre. Arról nem is beszélve, hogy egy élő előadás jóval mélyebb hatással van az emberre, mint egy videó megtekintése a laptopon. Ezen kívül a jelenlévő közönség nagyon komolyan befolyásolja az előadás hangulatát is, inspirálja a zenészeket, amitől minden egyes koncert egyedi és megismételhetetlen lesz. Nekem személy szerint sokkal jobb érzés egy olyan koncertvideót megnézni, ahol én is ott voltam, mivel egészen más emlékeket, érzelmeket ébreszt bennem.

Lehet, hogy nem csak a zene mondanivalója a probléma, hanem sokkal inkább a körülményekkel van baj? Arról nem is beszélve, hogy a nagyobb országokban a rétegzenének is össze tud jönni egy kurrens nézőszáma a nagy számok törvénye szerint.

Magyarországon – de lehet, hogy ez külföldön is így van  rettenetes a túlkínálat a zenei piacon. Ez egy bizonyos szintig még jó is, hiszen bőven van miből választani a zenekedvelőknek. Úgy látom azonban, hogy ezt a kínálatot javarészt nem a közönség alakítja, pedig most már évtizedek óta hallgatjuk ezt a kiadóktól, a rádiós szerkesztőktől stb. Biztos vagyok benne, hogy sokkal kevesebbet panaszkodnának a zenészek is, ha nem kellene folyton olyan szűrőkön átpréselni a munkájuk gyümölcsét, amikből aztán csak valami híg lötty csöpöghet

A színét és a fonákját is látod a zeneiparnak, vagyis inkább a koncertezésnek, hiszen a Bikini révén a szélesebb közönségnek zenélsz. Ez az egész egy kicsit skizofrén helyzet, nem?

Én nem így élem meg. Természetesen nagyon szeretek a Bikinivel koncertezni, hiszen óriási élmény minden alkalommal ezreknek muzsikálni. Ha azonban nem játszhatnék kis klubokban, ahol sokkal közvetlenebb a kapcsolat a közönséggel, az nagyon hiányozna. Mindkettőt nagyon élvezem, és a teljesítményem, a hozzáállásom sosem függött a közönség számától. Az ominózus Facebook-posztomat sem véletlenül kezdtem és zártam azzal, hogy nagyon köszönöm annak a 66 embernek, aki megtisztelt minket a jelenlétével, figyelmével. A rengeteg pozitív visszajelzésnek köszönhetően tudom, hogy ennél jóval többen kíváncsiak ránk, és remélem, hogy legközelebb még többen leszünk.


interjú rock koncert lukács peta



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gerithegreat88 2015.02.09. 14:55:00

Sajnos mióta van internetünk sokkal több rockzenéhez jut az azt szerető hallgató. És a színvonal is esik emiatt...

Nem akarom bántani Petát, mert, amit gitáron csinál az nagyon magas szintű. Ennek ellenére a fenti szám végig hallgatása után nem éreztem a késztetést, hogy még egyszer meghallgassam :(

Én azért drukkolok, mert szimpatikus figura.

aranyláz 2015.02.09. 15:11:41

"virulnak a közhelyek, és szürkülnek az ünnepek,
a gomblyukadban virág helyett lóhere, lóhere" melyik banda is játszotta ezt?
www.youtube.com/watch?v=Mof-VVjfqCI

aeidennis 2015.02.09. 15:15:43

Ha a zene ingyen van, azon nem kell csodálkozni, hogy nincs semmi értéke. Egyetlen dolog mentheti meg a rockzenét, ha az emberek elkezdenek újra lemezeket venni és koncertekre járni.
Gyakorlatilag két éve nem töltöttem le semmiféle zenét, és imádom nézni az emberek döbbent arcát a villamoson, amikor kinyitok egy vadiúj cd-t. :) De hát Petának is volt egy ilyen kezdeményezése...

teszt123456789 2015.02.09. 15:32:31

@aeidennis: Én azt látom, hogy azért még vesznek az emberek lemezeket, bár lehet, hogy csak a jó emberekkel vagyok körülvéve. Olyat mondjuk náluk se látok, hogy fizikai CD-t vennének, egyszerűen nem kell a porfogó. Amikor nagyritkán CD-n veszek meg egy lemezt, az csak azért van, mert nincs fent a Google Music-en, viszont ki se veszem a tokból, töltöm lefelé valahonnan, már a grab-eléssel sem szórakozom...

Megvalósító Macska · http://megvalositas.blog.hu/ 2015.02.09. 15:38:35

@aeidennis: És mi meg is vettük, sőt az új Mantra lemezzel még fotózkodtunk is a helyszínen, és nyomtuk fel facebookra, hogy "ajánlomhogyveddmeg" :)

Aradebil 2015.02.09. 15:54:21

bazzeg ez a Szűcs Péter az a Szűcs Péter :O Kva jók voltatok szombaton!
Nem ismerem Peta munkásságát,csupán ezt a linkelt számot (ami viszont annyira nembejövős),ezért a zenéről nem mondanék véleményt, de lehet hogy magukban is kéne keresni a hibát, nem csak a közegben. PL. megkérdezhette volna a kérdezőt, ha már szóbajött az Ørdøg: érdekes módon egy teljesen tájidegen belvárosi klubban, kicsit borsosabb jegyárak mellett is teltházat (300 fő) tudtak csinálni a srácok egy bemutatkozó, "mindössze" 10 számos koncerttel (bár ebből nem tudom mennyi volt a fizetős, mert elég sok honi metál és rock"celebet" fel lehetett ismerni a közönség soraiban, valamint elég hosszúnak tűnt a vendéglista is a bejáratnál). És ezt különösebb média-hype nélkül (index pl teljesen ignorálta a zenekart, de ezek szerint lehet hogy érintettség miatt szándékos volt a reklám mellőzése?!),egyedül a rockstation írogatott a zenekarról, és nekik az olvasottságuk nem mérhető a lángolóhoz.

dankógábor 2015.02.09. 16:00:13

@Aradebil: Igen, mondjuk úgy, hogy az Lángoló stábja és az Ørdøg zenekar tagjai között elég nagy az átfedés.

Gazz 2015.02.09. 16:36:46

Hát azt én sem értem, miért nincs - illetve miért bukott meg többször is - Magyarországon rockrádió.
Ha csak a környezetemből indulok ki, biztos lenne annyi hallgatója, mint a limonádéknak. Vagy mint a jazz-nek(sőt). Vagy mint a komolyzenének.

zenbubu 2015.02.09. 21:16:56

Megnéztem, meghallgattam, nem rossz, kitartás!
Valahogy olyan időket élünk, mint 30 évvel ezelőtt, amikor a 80-as években azon rinyáltak az élvonalbeliek, hogy "jujujuj a BS-be jönnek a külföldi sztárok és elviszik a vásárlóerőt", meg az "Erdős Péter, meg a hanglemezgyár kiadja a lemezem, vagy nem", meg "a rádió, meg a televízió csak egyeseknek", de akkor is volt egy réteg, akik szartak erre mind, mert nem azért zenéltek, hogy abból akartak megélni, hanem volt valami elmondani valójuk - nevezzük undergrund-nak, és abban a korban maradandó szinte kizárólag általuk jött létre.
Én veszek ma is évi 20-30 CD-t, sőt néhány LP-t is, igaz előtte letöltök sok mindent, és meg kell ütni egy bizonyos szintet, hogy megvásároljam eredetiben, vagy elmenjek koncertre. Sajnos erről az oldalról meg az látszik, hogy egyre kevesebb a nívós zenekar, egyre kevesebbet lépnek fel, egyre magasabb gázsikért, itthon alig néhány létezik, külföldiek meg alig jönnek a keleti részre, jó ha Bécsig eljönnek, példa Steven Wilson - már hogy mit értek a színvonal alatt.

2015.02.10. 12:23:50

lemez fasza,
új szám sz*r!

Darkcomet 2015.02.10. 15:57:39

@Gazz: Ha a környezetedből indulsz ki. Én meg ha az enyémből, akkor tuti bukás lenne.

Szerintem azt kell látni, hogy úgymond rádiót hallgatni (értsd, leülsz, és odafigyelsz rá, érdekel, ami ott történik, amiről beszélnek, odafigyelsz a zenére) manapság már nagyon kevesen hallgatnak. A rádiózás egyfajta háttér rágógumi zörejjé vált csak, szól egész nap, csak hogy valami szóljon. Szól, a melóhelyeken, szól a fodrásznál, kocsmába, esetleg otthon főzés közben, de csak azért, hogy legyen valami izé a háttérben. Na most ilyen helyeken, ahol egynél több ember szeretne valami töltelék zajt a háttérbe, igen nehéz lenne őket meggyőzni, hogy a jól bevált csatornák helyett mondjuk hallgasson egy másikat, ráadásul olyat, ahol az ő rágógumi ízlésétől maximálisan eltérő zenei kínálat van.

radnaughty 2015.02.10. 16:00:42

mátyás attila - aki 1988-ban nem az első gitárját kapta az apukájától, hanem már akkor underground sztár volt - ma is ugyanolyan lelkesen lép fel, akár 30 fizető néző előtt is...

Kitsilatzi · http://leggitar.blog.hu/ 2015.02.10. 17:56:37

A rockzene mellőzöttségét nagyon nehéz annyival megindokolni, hogy a rock nem való rádióba, mert kevesen szeretik, hiszen az objektíven mérhető nézőszámok vagy az eladási adatok (legyenek bármilyen elenyészőek is) nem ezt mutatják. A rádiók nem azért nem szeretik a rockzenét, mert a hallgató átkapcsolna a torzított gitártól, hanem mert a reklámozók nem szeretik, mivel a hallgatói célcsoport minden szegmense gondosan fel van térképezve demográfiailag és a rockzenét hallgatók leghátul vannak a rangsorban. Sarkosan fogalmazva: a 30 éves popzenét hallgató nő sokkal fogékonyabb a reklámokra, és jobban költ, mint a hasonló korú és pénzügyi helyzetben lévő rockzenét hallgató férfi, akinek egyik fülén be a másikon kifelé megy a reklámszpot. Az egyik top helyen van a reklámozóknál, a másikat meg hátul, mert nehezen megszólítható hirdetéssel. Ez van ott, ahol piaci alapon működik a rádiózás.

A magyar rádiós piac meg tényleg egy külön állatfaj. Az országos frekvenciákat szépen felosztotta a két oldal, lett egy Neo meg egy Class Fm, egyik balos másik jobbos, és gyakorlatilag mindkettőt ugyanannyian hallgatták. A recesszió óta egyre soványabb a hirdetési torta és a törpe magyar piac már nem tudott eltartani két országos kereskedelmi csatornát, sőt már egyet sem tud, ugyanis a Classt csak az tartotta életben, hogy az állami cégek (főleg a Szerencsejáték Zrt) beletolt hirdetés címszó alatt 1 milliárdot. A pontos számokra már nem emlékszem, de a nagyságrend valami olyasmi volt, hogy a Class 1 milliárd, a Neo meg 50 milliót kapott éves szinten. Az egyikből sikeres vállalkozás lett, a másik meg megbukott (más választási eredménynél természetesen ugyanez a forgatókönyv megcserélve), pedig a hallgatottsági adatoknál nem volt köztük szignifikáns különbség. Szóval azt nem tudom elhinni, hogy itthon a kereskedelmi rádió pénzből él, és azért nem játszik rockzenét, mert elmennek a hallgatók. Jelen állás szerint teljesen mindegy, hogy az aktuális országos kereskedelmi rádió komolyzenét, popzenét, vagy black metált játszik, ha az állambácsi nem tolja bele a reklámpénzt (vagyis nem rakná egyik zsebből a másikba), akkor ugyanúgy éhen döglene a magyar piacból, mint ahogy a megszűnt konkurens is. A közszolgálati rádió ettől persze még játszhatna rockot, de ők sem fognak.

Konteó következik: mint mindenhol máshol itt is alaposan fel van térképezve a célcsoport, és a mindenkori hatalomnak ugyanúgy nem érdeke a zajongás, mint ahogy az átkosban is ferde szemmel néztek a felforgató rockzenére. Senki ne várja, hogy majd adják a táptalajt az ilyesminek, mikor a Dalversenyen cukiskodó idiótaságokkal sokkal jobban kordában lehet tartani a dolgokat. Az igazán igényes rockzenét a tévé kultuszminisztere, és a mindenféle programigazgatók szépen beválogatják a műsorba, hogy állatorvosi lóként legyen mit mutogatni: nesztek, most jól megkaptátok, itt van a Depresszió meg a Leander, két igazán tökös, kemény zenekar, senki se mondja, hogy ignoráljuk a rockzenét! Szóljon a gondosan kiválogatott, félplaybackes rakendroll!

Szóval beteg az egész, és a legrosszabb, hogy más politikai széliránynál is ugyanez a gané lenne, csak a rádiók neve, meg a zsűriasztal mögött pöffeszkedő szakértők változnának. Nincs itt semmilyen átkapcsolási faktor, eleve a rádiós tesztekbe nálunk be sem kerülhetnek torzított gitáros zenék (ezt még Bochkor mondta, mikor megszűnt a régi rádiója). Érdekes, hogy a skandináv döntéshozók teljesen máshogy állnak a dologhoz: vannak rockrádiók, támogatják a zenekarokat, akikben jól eladható portékát látnak, és nem potenciális felforgató elemeket.

Facebook:

A zenekarok többségének fogalma sincs róla hogy kéne használni az internetet, általában csinálnak egy fb-oldalt, ahol időnként nyomják az igét, aztán ezzel el is van intézve a dolog. A Facebook tényleg tökjó, megsimogatod, ő meg megnyalja a kezedet, jön az azonnali visszajelzés, meg minden. Az fb-n egyre nagyobb a zaj, az értelmetlen tartalom, de mivel mindenki ezt használja, ez az elsődleges megjelenési felület, pedig az ideális esetben az fb csak az egyik láb kéne hogy legyen a sok közül, és a zenekari aktivitást lehetne több platformon is nyomni, Youtube, Twitter, Tumblr, stb. ahol lehetne szélesíteni kört, de ez főleg nálunk már annyira központosodott, hogy sci-fibe illő elem, hogy egy zenekar mást is használjon a mindenható istenkirály facebook mellett. Lehet persze hajszolni a lájkokat az fb-n, de az egész csak egy nagy számhalmaz, és aki túl nagy jelentőségeket tulajdonít neki, az úgy jár, mint Sebastian Bach, aki kitér a hitéből, hogy a 800 ezer követőjéből, miért csak 4 ezer vette meg az új lemezt.

Ötperces Nickregisztráció 2015.02.10. 18:15:42

Kicsit álságos ez az interjú. Az Lángoló ugyanezt a nívótlanságot képviseli, most is túlteng a cikkek közt a bulvártartalom, csak nagyon ritkán foglalkoznak zenével. Pld. most nemrég meghalt a Tangerine Dream főnöke, motorja, de egy szót nem írtak róla sehol az Indexen, viszont a Slipknotos meg a Lovasis cikket kétszer is leközölték, egyszer itt, egyszer a Stenken (és Uhrin Benedek halála címlap).

Ja meg Dankó János, Dankó Gábor meg a Danko Jones között már azt se tudom ki kicsoda.

dankógábor 2015.02.10. 19:21:03

@Ötperces Nickregisztráció: Pedig ez tök egyszerű. Dankó Gábor én vagyok, Dankó János az öcsém. Mindketten a Lángolóra írunk, illetve néha (leginkább a fesztiválidőszakban) az Indexre is. Danko Jones pedig egy kanadai rockzenész.

Ötperces Nickregisztráció 2015.02.10. 19:33:10

@dankógábor: És akkor mindketten írtatok a Slipknotról Indexen belül? Nem volna egyszerűbb csak 1 kritika, 1 helyre? Mindegy, nem kötözködök tovább, de jó volna témába vágó híreket is látni a kanye west meg a többi helyett. Froese most halt meg, Roussos meg előtte. Csak pár ötlet. Kicsit több közük volt a zenéhez mint sok rendszeres itteni szereplőnek.

dankógábor 2015.02.10. 19:43:39

@Ötperces Nickregisztráció: Az Index és a Lángoló nem egy hely. Két külön, egymástól független felület.

Kanye West az egyik legfontosabb szereplője a mai zenei életnek, úgyhogy eléggé a Lángolóra való.

Amúgy vannak hiányosságok valóban, igyekszünk pótolni.

Trouble 2015.02.10. 21:20:38

Isten ments, hogy bántsam a gitáros fiút ! Nagyon tud gitározni, de könyörgöm húsz évvel ezelőtti Satriani meg Tony McAlpine, vagy akár Szekeres Tamás ! Akkor szuper volt, de már elmúlt !

adamskij · http://ekonomikrefugeeinwien.blogspot.com 2015.02.11. 15:12:14

tisztelem Petát és a lemeze is nagyszerű (bár nem hozzám szól) - de mintha egy burokban élne a rockzenét-megölik-a-gyíkemberek konteóval.
kelj fel és járj - sokkal több csatornát nyithat egy zenész/zenekar a közönség felé, mint korábban. abban viszont teljesen igaza van, hogy zenélésből megélni pláne mo-on nagyon nem egyszerű feladvány. ez van, innen szép lépni előre.

Brrrrrrrrrrrrr 2015.02.11. 19:54:26

@aeidennis: de gondolom pornot meg nézel...Tudom nem....